Tavaly szeptemberben több tízezer emberrel együtt meneteltem Moszkvában az ukrajnai orosz agresszió ellen. A menet egyik szervezője Borisz Nyemcov, a múlt pénteken lelőtt orosz ellenzéki vezető volt. Bár a menet útvonala mellett rendőrök álltak sorfalat, felülről mesterlövészek és helikopterek figyeltek, ráadásul a menetelőket mágneskapukon engedték át, mégis meglepődtem, amikor megláttam Nyemcovot néhány párttársa társaságában, de testőrök nélkül. Nyemcov azonban, bár tudta, hogy bármikor megölhetik, nem védette magát. Így amikor múlt pénteken, a Vörös téren elköltött vacsora után átsétált barátnőjével a Kreml melletti hídon, esélye sem volt megúsznia a professzionálisan kivitelezett merényletet. Az alábbiakban arra keresem a választ, hogy ki állhatott a merénylet hátterében és miről árulkodnak az oroszországi reakciók. (Akit Nyemcov élete érdekel, annak ajánlom Iván Ildikó kiváló cikkét.)

„Árulómenet.” Plakát a Puskin téren, ahonnan a háborúellenes menet („Békemenet”) indult: Nyemcov a bal szélen látható, 2014. szeptember (russiapost.su)

A Ukraine at War blog az egyetlen nyilvánosságra került videófelvétel és térképek segítségével rekonstruálta a gyilkosságot, és arra a következtetésre jutott, hogy a gyilkos Nyemcov mögött jóval lemaradva sétált a hídon, majd a kukásautóra felugorva futás nélkül, lassú tempóban beérte áldozatát. A jármű éppen abban a két másodpercben takarta el Nyemcovot a kamera elől, amikor a gyilkosság történt, így a blog valószínűsíti, hogy a kukásautó része lehetett az akciónak. Nyemcov barátnője, Anna Durickaja, akit a rendőrök ügyvéd jelenléte nélkül hallgattak ki, majd tartottak házi őrizetben hétfő estig azt mondta, hogy a gyilkos a háta mögül bukkant fel, és nem látta sem az arcát, sem a kocsi rendszámát, amivel elhajtott. A kukásautó vezetője szintén nem látott semmit, csak a lövésekre figyelt fel.

A TVC felvétele

A Moszkvai Polgármesteri Hivatal közlése szerint a hídon lévő kamerákhoz csak a közjogi méltóságok és kiemelt objektumok védelmét ellátó Szövetségi Védelmi Szolgálatnak (FSZO) van hozzáférése, az FSZO azonban azt állította, hogy a híd kívül esik a hatáskörükön. Közben felröppentek olyan hírek is, hogy a Kreml vagy a Polgármesteri Hivatal kamerái nem működtek vagy éppen karbantartották őket, de ezt később mindkét szervezet tagadta. Tehát azon kívül, hogy a két hatóság egymásra mutogat és egyik sem vállalja, hogy hozzá tartoznának a kamerák, egyelőre csak annyi biztos, hogy kizárólag a Moszkvai Önkormányzat tulajdonában lévő TVC felvételei hozzáférhetők a nyilvánosság számára, noha a gyilkosság színhelyétől kb. 50 méterre mindkét irányban kamerák vannak a villanyoszolopokra szerelve.

 A délről a helyszín felé néző kamera

 Az északról a helyszín felé néző kamera

A gyilkosságot követően azonnal több összeesküvés-elméletet is bedobtak különféle szereplők az orosz médiába, ezekből a The Interpreter és gasparusmagnus készített hasznos összefoglalókat. A következő verziók merültek fel a hatalom oldaláról: ukrán titkosszolgálat vagy hadurak, esetleg nyugati titkosszolgálatok hogy lejárassák Putyint vagy mert Nyemcov nem bomlasztott elég hatékonyan (a magánéleti szálat is belekeverve egy kormányközeli médium azt állította, hogy Durickaja az ukrán Dnyepr hadosztály parancsnokával járt, a Nyomozó Bizottság szóvivője pedig a Jobb Szektorra mutogatott). Ramzan Kadirov csecsen elnök meg van győződva arról, hogy a nyugati szolgálatok keze van a dologban. Népszerű magyarázat még, hogy az orosz ellenzék kreált áldozatot Nyemcovból Putyint diszkreditálására. Ahogy korábban írtuk, Putyin már 2012-es visszatérésekor azt állította, hogy az ellenzék egy„szent áldozat” bemutatására készülhet, majd ugyanez a kifejezés köszönt vissza a Nyemcov halála utáni ügyészségi nyilatkozatban és a közbeszédben is. Futottak még az iszlamistákkal kapcsolatos találgatások, mert a Charlie Hebdo-ügyben Nyemcov nyilvánosan kiállt a meggyilkolt újságítók mellett, illetve a Nyemcov üzleti és magánéleti ügyeivel kapcsolatos elméletek (ezeket is a Nyomozó Bizottság szóvivője dobta be).

A változatos magyarázatok médiában való azonnali megfuttatása kiválóan alkalmas arra, hogy elbizonytalanítsa a közvéleményt, illetve hogy fel lehessen térképezni, melyik változat hangzik a leghihetőbben a tömegek számára, hogy aztán amellett foglalhassanak állást hivatalos személyek és Kreml-közeli médiumok. A propaganda azonban szorosan összefonódott a nyomozással is: az orosz FBI-nak is nevezett Nyomozó Bizottság csak négy szálat vizsgál: szerintük Oroszország destabilizálására törekvő személyek, iszlamisták, ukrán nacionalisták, személyes (szerelmi vagy üzleti) ügyek állhatnak a háttérben. Az, hogy ellenzéki tevékenysége miatt gyilkolták volna meg, még lehetőségként sem jelenik meg.

Borisz Nyemcov az ellenzékieket listázó predatel.net (áruló.net) oldalon, 2014. április

Mindez azonban csak azt a gyanút erősíti, hogy a Kreml vagy az „erőstruktúrák” (mindenekelőtt a védelmi- és belügyminisztérium, illetve az FSZB) környékén kell keresni a megrendelőket. Az orosz ellenzék egy emblematikus alakját lelőni két nappal az általa szervezett tüntetés előtt, ráadásul a Kreml tövében egyértelműen politikai üzenet, és magán viseli az egy gigantikus titkosszolgálati művelet és egy színdarab között félúton lévő orosz politikai élet minden jegyét.

Az orosz titkosszolgálatot talán a legjobban ismerő oknyomozó újságíró, Andrej Szoladtov szerint Nyemcovot – mint az orosz ellenzékieket általában – minden bizonnyal szoros megfigyelés alatt tartották, különösen a tüntetés előtt – erre utal az is, hogy többször kiszivárogtatták Nyemcov telefonbeszélhetéseit a médiába. Szoldatov emlékeztet, hogy Anna Politkovszkaját is hónapokig figyelték megölése előtt, de a hatóságok valamiért nem tudták hasznosítani az így szerzett információkat. Vlagyimir Milov orosz politikus, a Nyemcov által vezetett Szolidaritás mozgalom volt tagja szerint a megfigyelés gyanúját erősíti az is, hogy Nyemcov szokatlan módon a rossz idő ellenére déli irányban hagyta el a GUM épületét, hogy átsétáljon a hídon, ahelyett, hogy északi irányba, a Manyezsnaja tér felé ment volna, hogy hazavezessen vagy metrózzon egy megállót hazáig. A Vörös Tér és a híd közötti részt azonban nehéz elérni autóval a lezárások és egyirányú utcák miatt, így nem kizárt, hogy a támadók lehallgatták Nyemcovot, és így volt idejük a megfelelő helyre menni az autóval.

Feltűnő az is, hogy a gyilkosság pillanatában az egyébként a moszkvai péntek éjszakának megfelelően forgalmas hídon nem jönnek autók, így felmerül, hogy a közlekedési lámpákat is pirosra állíthatták egy alkalmas pillanatban. Legalábbis furcsa továbbá, hogy a rendőröknek mintegy hat percbe telt odaérni egy lövöldözéshez Moszkva legjobban őrzött pontján, illetve a kamerák körüli hercehurca is azt valószínűsíti, hogy a hatalomhoz közel álló körök keze lehet a merényletben. Ezt a verziót erősíti az is, hogy a hatóságok kezdetben a csecsen merénylőkre jellemző autóból való lövést dobták be a köztudatba mint elkövetési módot, illetve hogy azt állították, hogy a merénylő szemből jött, és a lépcsőn jött fel a hídra, noha a videón látható, hogy egy ember követi Nyemcovot, majd eltűnik, amikor elhalad mellette a kukásautó, míg a lépcsőn senki sem látható.

A gyilkosságot követő dezinformációs hadjárattal kapcsolatban Andrej Illarionov, Putyin volt főtanácsadója arra is felhívja a figyelmet, hogy a LifeNews nevű Kreml-közeli tévécsatorna, amely jeleskedik az egészen elrugaszkodott történetek terjesztésekben majdnem egy nappal a videófelvétel közzététele után számolt csak be a kukásautóról, akkor azonban rögtön kreáltak egy tanúvallomást is, mely szerint annak vezetője csak akkor vette észre az esetet, amikor Durickaja odafutott hozzá. A videón azonban jól látható, hogy a vezető megáll, amint meghallja a lövéseket (vagy meglátja a visszapillantótükörben). A LifeNews egy járókelő állítólagos tanúvallomását is közzétette, aki azt állította, hogy a pár mögött haladva látta a gyilkosságot, majd odafutott, noha a felvételen látszik, hogy csak mintegy fél perccel a gyilkosság után ért a hídra.

Mint sok hasonló esetben, a gyanú árnyéka vetül Ramzan Kadirovra, Csecsenföld putyinista de facto diktátorára is. Kadirov emberei évek óta büntetlenül rabolnak el és ölnek meg embereket Moszkva utcáin, 2013-ban több FSZB-tiszt felmondással fenyegetett, miután nem sikerült elérniük, hogy egy ilyen gyilkossági ügyben nyomozás induljon. Kadirov néhány éve Nyemcov bebörtönzésére hívott fel a moszkvai ellenzéki tüntetések miatt, Nyemcov pedig elmebetegnek nevezte Kadirovot. Tavaly májusban Nyemcov az FSZB vezetőjéhez folyamodott, hogy vizsgálja ki a csecsen harcosok részvételét az ukrán konfliktusban, majd decemberben kritizálta azt a grozniji stadionban tartott gyűlést, melynek során Kadirov Putyin különleges erőinek nyilvánította minden harcosát, akik bármilyen feladatra készek. Szoldatov szerint azonban valószínűbb, hogy több jól kiképzett csapat vett részt a műveletben, és ezt nem bízták volna csecsen harcosokra.

Ramzan Kadirov és csecsen harcosai egy grozniji tömeggyűlésen, 2014. december (rferl.org)

A talán legkiválóbb összefoglalót a házi őrizetben ülő Alekszej Navalnij ellenzéki vezető írta. Navalnij szerint a csecsen és az utóbbi hetekben alakult antimajdanista paramilitáris szervezeteket közvetlenül a Kremlből hozták létre és mozgatják, de korántsem biztos, hogy konkrétan Nyemcov meggyilkolására kaptak volna parancsot. Elég volt annyit mondani, hogy dobjanak nagyot, és ez lett belőle. Az egyik leggyakoribb érv Putyin ártatlansága mellett, hogy nem használt volna neki egy hatalmát nem fenyegető ellenzéki kivégeztetése. De ahogy Navalnij rámutat, racionális alapon nem feltétlenül használt neki a több tucatnyi ellenzéki, újságíró és jogvédő megveretése és megöletése sem, azonban a félelemkeltés és a szociális problémák közepette a társadalom feletti kontroll növelése bizony használ Putyinnak (tegyük hozzá: a mi kis illiberális államocskánkban is ráeresztik a Célpontot egy tüntetésen felszólaló tanárnőre, ami szintén nem tűnik racionálisan kiméricskélt, arányos reakciónak, de elrettentésnek kiválóan megfelel).

Navalnij külön válaszolt azoknak is, akik Nyemcov marginális mivoltát hangsúlyozták: szerinte Nyemcov az öt legfontosabb ellenzéki egyike volt, politikai tapasztalatából adódóan kiválóan eligazodott az olyan különösen problémás területeken, mint a Gazprom, és a korrupciót leleplező, konkrétumokat tartalmazó jelentései egyedülállóak voltak. Emellett Nyemcovnak nem derogált helyi szinten is megmérettetni magát a politikai színtéren, és olyan sikereket is elért, mint például a jaroszlavi alkormányzó leváltatása. Tárgyalóképes volt minden politikai oldallal, és kiválóan használta a közösségi oldalakat és a netes kampányvideókat is. Milov szerint közrejátszhatott az is, hogy kormányzati körökben a nyugati vezetőkkel és diplomatákkal gyakran tárgyaló Nyemcovot felelősnek tartották a nyugati szankciók bevezetéséért.

„Ötödik hadoszlop. Idegenek közöttünk.” Plakát a moszkvai Dom Knyigi (Könyvesház) homlokzatán, középen Nyemcovval, 2014. április (dni.ru)

Navalnijhoz hasonlóan Milov is azt írja, hogy éppen azért merül fel Putyin bűnrészessége, mert hiába tűnik úgy, hogy nem volt racionális indoka eltenni Nyemcovot láb alól, a Kreml mellett büntetlenül lelőni egy ellenzéki vezetőt nem merülhet fel a beleegyezése nélkül. Ezt tudják a hatalom belső köreiben mozgó szereplők, de még a legmegátalkodottabb Novorosszija-hívő nacionalisták is. Ha Putyin akarata ellenére történt volna a gyilkosság, a hatóságok valóban minden tőlük telhetőt megtennének, hogy elkapják a tetteseket és a megbízókat. Azonban ez utóbbi legalábbis kétséges, hasonlóan Politkovszkaja esetéhez, amelyben több alkalommal is felmerült magas rangú FSZB-tisztek bűnrészessége, de végül csak öt csecsen férfit ítéltek el nyolc évvel a gyilkosság után. A megbízó kilétére mindmáig nem derült fény. Ha tehát nem kapják el a tetteseket, vagy – ami valószínűbb – csak a tetteseket kapják el, de a megbízókat nem, az egyértelmű jele a hatalom bűnrészességének.

A gyilkosság a Krím-félsziget megszállásának első évfordulóján történt, ali pár órával azután, hogy Putyin ezt a napot a Különleges erők napjává nyilvánította. Amikor megkérdezték, hogy miért éppen erre a dátumra esett a választás, az elnök sejtelmesen mindössze annyit mondott: „Emlékezzenek mi történt egy éve, és hogy végződött.” (Úgy tűnik, Putyin már maga sem tudja követni a hazudozásait, ugyanis már tavaly áprilisban és novemberben is beismerte, hogy a kezdetben letagadott, felségjelzés nélküli, de a legújabb digitális nyomású orosz egyenruhában feszítő és 100-as szériájú AK-kat lóbáló fegyveresek orosz katonák voltak.) A merénylet teatralitására való tekintettel a szimbolikus dátum jelentőségét nem érdemes alábecsülni, valószínűleg az sem véletlen volt, hogy Politkovszkaját Putyin születésnapján lőtték agyon.

Összefoglalva, a legvalószínűbb elkövetők a következők: Putyin, mert bár Nyemcov nem jelentette veszélyt a hatalmára, őt is zavarhatta az Ukrajna-jelentés, és Nyemcov megölésével félelmet kelthetett minden ellenzéki irányultságú szervezetben és szereplőben; emellett, ahogy a fentiekből is látszik, elég más potenciális tettes merülhet fel ahhoz, hogy kényelmesen letagadhassa. Jó eséllyel indulnak még a hatalomhoz közel álló militánsabb klánok vagy szervezetek, akiket szintén kellemetlenül érinthetett Nyemcov készülő jelentése, és túlságosan beleélték magukat a belső ellenséggel való harcba. Szóba jönnek még továbbá orosz nacionalista szervezetek (veteránok, kozákok, motorosok stb.), akik ezzel üzentek volna Putyinnak, hogy ne puhuljon az álláspontja például Ukrajna ügyében, de az elkövetők lehetnek a Donbasszból a fegyverszünetet megunva hazatért harcosok is, akik tovább szeretnék vinni a Novorosszija-projektet.

„Figyelem! Nyugati befolyásolási ügynökök.” Plakát a krími Szimferopolban, Nyemcov a felső sorban balról a második, 2014. április (Rustem Adagamov)

Putyin egyetlen esélye arra, hogy lemossa magáról a gyanút az lenne, ha a hatóságok elfognák a tetteseket és átlátható módon kiderítenék a megbízók személyét. De Oroszország nem Putyin személye miatt olyan, amilyen. Még ha az első számú vezető teljesen ártatlan is ebben az ügyben, az az ország, amiben ilyen megtörténhet, méltán pályázhat a bukott állam címre. Bizonyos tekintetben még vészjóslóbb lehetőség, ha Putyin tudta nélkül büntetlenül végre lehet hajtani egy ilyen gyilkosságot, hiszen az azt mutatná, hogy a folyamatos gyűlöletkeltéssel az ellenzék ellen Putyin szelet vetett és vihart aratott, tehát gyakorlatilag elvesztette a kontrollt a jórészt általa tüzelt militáns csoportok felett.

 Putyin nemzetárulókról beszél a Krím annektálását szentesítő eseményen, 2014. március