Két hónappal ezelőtt azt írtam, a Fidesz akkor lesz leváltható a képviseleti demokrácia révén, ha támogatottsága tartósan 20% körülire csökken, és háttér-támogatóik egy része otthagyja őket. Ma egyik feltétel sem áll fenn, és ezek tartósságáról se beszélhetünk, de lényegesen közelebb vagyunk a feltételek teljesüléséhez, mint bármikor az elmúlt öt évben. A Fidesz megtört, és helyzete kezd emlékeztetni a 2006 utáni szocialista kormányokéra.

Az őszi tüntetéshullámhoz, azt meg nem jósoló, de utólag megmagyarázó fejlemények vezettek. A Fidesz újabb kétharmados győzelme óriási űrt hagyott a kormánnyal elégedetlen szavazók között, míg a kormánypártok a helyzethez képest, csupán ellenfél híján, túlnyerték magukat. A kormánypárt, legfőképpen pedig Orbán Viktor ebben csalhatatlanságának és legyőzhetetlenségének bizonyítékát látta, és belekezdett az ország még keményebb átalakításába. A Simicskával és az RTL Klubbal való szembefordulás létrehozott egy olyan ellenzéki médiumot, ami az előző 4 évben nem látott módon szállította a híreket a kormánypártról millióknak. A kormánypárti kommunikáció legyengült, mivel Simicska elkezdte - nagyon pici fordulattal - gyengíteni médiumaiban. 

A nyári történések, az oroszok felé való fordulás Pakssal való felpörgetése, a civilek elleni támadás, az Origo főszerkesztőjének kirúgása, az új önkormányzati választási rendszer, a megszorítások bejelentése önmagukban nem hoztak tiltakozást, de növelték az elégedetlenséget, és megkérdőjelezték a ’Magyarország jobban teljesít’-ben, és a rezsicsökkentésben megfogalmazott vízió hitelességét. A kormány pedig még az eddigiekhez képest se mutatta a kompromisszum bármiféle lehetőségét.

A kitiltás-botrány, és a főként az RTL Klub által a felszínre hozott korrupciós ügyek, illetve a netadó mint konkrét, érthető és megfogható megszorítás, és az azt követő tüntetéshullám láthatóvá és legitimé tette az elégedetlenséget. Ez nemcsak a kormánypárt támogatottságát, hanem kommunikációját is megingatta.

Az ellenállás különböző csirái, a választások utáni kemény konfliktusvállalás még mélyebbre vitte a Fidesz zuhanását, és szétrombolta egyszerű erőre épülő kommunikációját, miszerint: mi bármit megtehetünk, nincs esélyetek, a felhatalmazás nálunk van, és ez megenged mindent.

És mindez folytatódott a januári szünet után februárban is. A Merkel- és Putyin-látogatás jó pár ellenzéki sejtetést igazolt az oroszok felé fordulásról és a demokrácia állapotáról. Egy korábbi helyzetben ezekből a találkozókból nyertesként jött volna ki a kormány, de a választók előzetes tudásának megerősítése miatt, ez most inkább vesztes meccsnek tűnik. A Simicska-háború tovább gyengítette a kormányzati kommunikációt, és igazolást adott a korrupciós vádakra. Kész Zoltán győzelme, az utca után már a konkrét választási küzdelemben vitt be nagy ütést a Fidesznek, miközben a győzhetetlenség legitimációját szétszaggatta, és az elkötelezett ellenzéki szavazók először érezhették azt 5 év után, hogy van hatása a véleményüknek.

A Simicska-Orbán háborúnak viszont van egy hosszú távú következménye is. A kormányzati propaganda elvesztette a hatékonyságát, a 3 jobboldali zászlóshajó, a Magyar Nemzet, a Hír Tv és a Lánchíd Rádió irányításuk alól való kikerülésével. És erre nem lesz elegendő felelet a közszolgálati média átalakítása. A magyar médiafogyasztási szokások ugyanis nagyon "konzervatívok", és nagy kérdés, hogy a legelkötelezettebb szavazókon kívül, kit tud még elhozni a Simicska-média nézői közül a Fidesz, úgy hogy ráadásul radikális fordulat nem, csupán szép, lassú igazítás tapasztalható ezekben a médiákban. 

Nehéz lesz úgy áttolni az eddig hatékonyan és simulékonyan működő propagandát, hogy ehhez ezek a csatornák nem illeszkednek, és jó eséllyel nem fog illeszkedni se a Metropol, se a Class FM se. Ilyen kevés eléréssel pedig az üzenetek már nem fognak úgy működni, mint eddig. Erre választ kell találnia a Fidesznek, és hamarabb, mint ahogy - alternatíva híján - a szavazók megszoknák az újrakalibrált médiumok működését.

A nagy kérdés tehát az, hogy állandósul-e a kormányzati kommunikáció félsikeressége, az eddig megszokotthoz képest a sikertelensége, és ez tartósan megmutatkozik-e a Fidesz szavazóinak szép lassú apadásában. Erre a kérdésre bár április 10-én választ még nem kapunk Tapolcán, ahol egy háromesélyes körzetben mérkőzik meg a Fidesz, az MSZP és a Jobbik, de további információkat tudhatunk meg. Ha nem a Fidesz nyer, vagy ne adj isten, harmadik helyre szorul, az hosszú távon adhat lökést a Fidesz kommunikációjának és politikájának vissza szorulására.

De még ez se elég egy 2018-as kormányváltáshoz. Ezt a választást akár egy 30%-os Fidesz is tudja hozni, ha van elegendő muníciója hozzá. Ehhez a jelenlegi politikai térképnek kell átalakulnia, és a Fidesznek tartósan kellene képtelennek lenni a politikai és médiatér rendezésére is. De egy kormányváltáshoz legfőképp hiteles, kormányzásra kész ellenzékre lenne szükség. Ha egy ilyen létrejönne, azt a nyomást a jelenlegi állapotban lévő Fidesz bizonyosan nem bírná ki.