Orbán Viktor péntek reggel, szokásos rádióinterjújában tovább vitte az évértékelőjében elkezdett szálat. A veszprémi választási vereségből és a kétharmad elvesztéséből továbbra is azt a következtetést vonja le a miniszterelnök, hogy több konfliktust kell vállalnia, és fel kell pörgetnie a harcot. Ez viszont nem egyszerűen tévedés a részéről, hanem annak a bizonyítéka, hogy a Fidesz szavazóit már csupán a háborús retorikával tudja megtartani a kormány – így nem is tud más választ adni a problémákra.

„Úgy látták, hogy nem harcolunk elég jól. Több vállalt konfliktust, egyenes, világos érvelést várnak” – mondta a miniszterelnök arra kérdésre, hogy mégis miért maradtak otthon Veszprémben azok, akik eddig a Fideszre szavaztak.

Pedig a választók valójában nem a harcolás mikéntjét vitatják, és nem több konfliktust várnak a Fidesztől, hanem azt, hogy leálljanak a folyamatos harcokkal. Az első ciklusban még el lehetett adni, hogy minden probléma a kommunisták miatt van, és folyamatos harcot kell folytatni az ország megtartása érdekében, de ez az illúzió öt év kormányzás után kezd szertefoszlani. Valójában egyenes, világos érvelést várnak azok akik most szavaznának; nem a harcról, és nem a vállalt konfliktusok megmagyarázásáról szeretnének hallani, hanem a hibák beismerését és a mindennapi életüket érintő gondok tudomásulvételét (és az azokra adott megoldási javaslatokat) várják a pártoktól, és a kormánytól.

Orbánék az elmúlt fél évben csupán valamilyen politikai szereplők, vagy társadalmi csoport elleni küzdelmen keresztül határozták meg a helyüket a politikában. És az őszi, hatalmas szavazatvesztés után se néz ki úgy, mintha mást terveznének. Előbb a „drogosok”, majd a „bevándorlók”, később a „szocialista brókerbotrány” ellen küzd a kormány. A három esetben az a közös, hogy bár a kormány érzékel bizonyos társadalmi problémákat, de helyes tematizálás és megoldási javaslatok helyett, továbbra is az ellenségkeresés szerepel a kommunikációban. A szavazók azonban öt év kormányzás után most már megoldásokat várnak a kormánytól.

A Buda Cash-ügy mutatja talán meg a legjobban, hogy míg a kormány visszamutogat a szocialistákra, addig nem képes rendezni a károsultak sorsát. Márpedig azt a 150 ezer embert, akinek bennragadt a pénze, elsősorban nem az érdekli, ki a hibás, hanem, hogy mikor jut hozzá a pénzéhez. A Fidesz kommunikációjában viszont eddig sokkal-sokkal hangosabb a hibáztatás hangja, mint a megoldáskeresésé. Ugyanezen logika mentén csúszott félre a bevándorlózás is, amelyben maga a kormánypárt kreált egy újabb problémát, illetve tette a közbeszéd részévé, majd nem oldotta meg. Mert a probléma felvetése látványos volt, minden nap tudták a hírekben mutogatni a bevándorlókat, de a megoldások (amik valójában nem is megoldások), már nem érték el az emberek ingerküszöbét, sőt a legtöbbjükkel nem is kezdett semmit a kormány.

A Fidesz tábora és volt szavazói pedig azt láthatják, hogy a kormány nagyívű kommunikációs mutatványai mellett öt év kormányzás után is kevés a megoldás.

A Fideszre tehát jelenleg maga a Fidesz a legveszélyesebb, a megnyitott, de megoldani nem tudott konfliktusaival, Simicskától az RTL Klubon és a civileken át számos más konfliktusig. A háborüs retorika pedig öt év után pont, hogy nem segít, hanem hitelteleníti a kormány narratíváját.

A kérdés, képes-e erről a kommunikációs folyamatról leszakadni a kormány, vagy tovább rombolja saját presztízsét.