Kemény lehet. Csak állni télen és tavasszal, egyedül egy bányában, miközben izzik benned a nukleáris hulladékkal teli tettvágy. De egyéb, mint a nukleáris hulladék melege utáni vágyakozás a hideg hétvégi estéken, amikor a gyanú szerint mecseki biciklitárolóként funkcionál a magyar köztársasági elnök, nem magyarázza azokat az égbekiáltó baromságokat, amiket a magát az izotóp sugárzásától zölddé maszkírozó köztársasági elnök mond.

(Fotó: Köztársasági Elnöki Hivatal)

Áder János aláírta ugyanis a paksi bővítést harminc évre titkosító szerződést, és mai hír, hogy a Mecsekben tárolnák a kiégett paksi fűtőelemek nukleáris hulladékait. Nyilván a kettő között nincs semmi összefüggés azon kívül, hogy ha igazán jófej a kormány, akkor például ezt is becsúsztatja a paksi titkosítás alá, és már titkos is.

De ne rohanjunk előre, mint Fukushimában a sugárzás szintje, térjünk vissza a zöld elnök mondataihoz. Azok is emelik a szintet. 

„Az atomerőmű nem biciklitároló” – mondta Áder, és hozzátette (előttünk van a kép, ahogy kinyílnak a pupillái, elhalkul a hangja és vészjóslóan belesúgja a kamerába): TERRORISTÁK!

Mert az érvelés lényege az, hogy azért kell titkosítani, nehogy a terroristák megtámadják Paksnál Magyarországot. Áder kedves, és nem zavarja meg az emberek fejét olyan kérdésekkel, hogy vajon a beszállítói szerződések, a kifizetések, az előkészítő hatástanulmányok vagy az áramár-kalkulációkkal, hogyan kívánják felrobbantani Paksot a terroristák. Mert ugye a parlamenti döntés ezeket a részeket is titkosítja. Áder jótékonyan elhallgatja az emberek fejét megzavaró butaságokat.

Hideg téli hétvégéken, amikor az ember csak egy kis melegségre és szeretetre vágyik, a politikai közösségéből kirekesztve, a Mecsekben biciklitározóként tevékenykedő elnöknek még a kiégett paksi fűtőanyag is elég melegség és megbecsülés, így nem bűn, ha az ember ordas nagy hazugságokat mond, hogy legalább egy kis fűtőelemmel dobják meg.

Más magyarázat nincsen arra, Áder miért írta alá ezt a dokumentumot, ha csak nem azért, mert egy fideszes csinovnyik, akit nem érdekel az ország sorsa. De hát egy ilyen ember nem lehetne a köztársaság elnöke, így minden bizonnyal Áder János hétvégenként a Mecsekben egy bánya tövében ül egyedül biciklitárolóként, és várja, hogy megérkezzen a szívének oly kedves fűtőanyag.