A volt alkotmánybírósági főtanácsadó, egy jogi karon oktató szociológus és a romagyilkosságok kapcsán megismert ügyvéd vitatkozhatott volna hétfőn az ELTE jogi karán arról, hogy rasszisták-e a joghallgatók. Hasznos vita helyett azonban főleg közhelyeket, megdöbbentő rasszizmus-értelmezéseket és egy nagyon elkeserítő képet kaptunk arról, hogy aki rasszistaként kerül be az ÁJK-ra, az miért fog onnan ugyanígy kijönni.

“Rasszisták-e a joghallgatók?” címmel hirdetett ülést hétfő estére az ELTE ÁJK Jogszociológia Tudományos Diákköre. A szakmaiságot néhol zárójelbe tevő vendégek akaratlanul is meg tudták mutatni, hogy az ország első számú jogi karán diplomázó hallgatók jelentős része - amelyből később sokan jó eséllyel kerülnek fontos döntéshozói pozíciókba - miért nem képes leküzdeni romaellenes előítéleteit egyetemi pályafutása során: a több, mint másfél órás eseményen lényegében egyetlen releváns állítás sem hangzott el arra vonatkozóan, hogy mit kezdhetne akár az egyetem, akár a jogi szakma bármely más szereplője ezzel rettentő komoly problémával.

Félreértés ne essék: a kezdeményezés teljesen méltányolható, sőt, úgy kell az ilyen az egyetemnek, mint egy falat kenyér. Az ELTE-t sorra rázzák meg a nagyobbnál nagyobb botrányok, emlékezzünk csak a bölcsészkar listázott hallgatóira, a TÓK nyári táborában tavaly elkövetett nemi erőszakra, illetve a szóban forgó jogi kar gólyatáborára, ahol olyan találó dalszövegekkel énekeltették be a frissen végzett gimnazistákat az egyetemi életbe, mint a klasszikusnak mondható “Majomház induló 2008-ból” származó “A részeg csajod a f*szod után nyúlna, / Takarodj el innen, te PPK-s kis k*rva!” vagy a tábori daloskönyv másik remekműve, az “Elindultak a cigányok” c. nóta “No, Te cigány meg kell halnod, jadajdadajdaj. / Vagy anyádat meg kell basznod, jadajdadajdajdaj “ sorai.

Ezek ismeretében jó eséllyel feltételezhetjük, hogy az előadás címére leginkább “igen” a válasz. A témáról kutatási eredményeink is vannak, a beszélgetés egyik vendége, Krémer Ferenc munkájának hála: az általa végzett felmérés hét jogi kar hallgatóinak előítéletességét vizsgálta, amiből kiderült, hogy a jogászképzésben résztvevők minden társadalmi csoport közül “magasan a romákat ítélték a legveszélyesebbnek: az első évfolyamosok 65,9, a negyedévesek 63,8 százaléka azaz az egyetemi oktatás hatására nem történt ebben a kérdésben érdemi változás a hallgatók körében.”, valamint “Az egyetértene-e azzal, hogy családjának valamely tagja vagy közeli rokona párkapcsolatot létesítsen az alábbi családok valamelyik tagjával? kérdésre is a joghallgatók adtak diszkriminálóbb válaszokat. Többségük szerint csakis saját körből szabad partnert választani. Vonzalmi viszonyt legkevésbé kínaiakkal, krisnásokkal, homoszexuálisokkal és romákkal alakítanának ki. “.

Bár Krémer az esemény során számos alkalommal hivatkozott a kutatásra, annak eredményein túl nem sokat tudott a beszélgetéshez adni: leginkább olyan közhelyekkel kerülte meg a kérdéseket mint “a rasszizmus magja mindig a kirekesztés” valamint “nem szabad hagyni, hogy a rasszizmus a hatalom eszközévé váljon”. Aggodalomra azonban dr. Kadlót Erzsébet ügyvéd, volt alkotmánybírósági főtanácsadó (!!!), a Kriminológiai Társaság főtitkárának mondatai adtak igazán okot, aki szemléletes példákkal világította meg, hogy miért nem kéne túltolni ezt a rasszistázást: - “Az, hogy valaki nem akarja, hogy a családjába cigány kerüljön, az nekem még nem rasszizmus.” - kezdett erős felütéssel Krémer tanulmányára utalva, majd a faji előítéletesség és a “bunkóság” különbségeit tárta fel többek közt a következő példával: "a hallgató, aki kijött a vizsgáról és azt mondta, hogy ez a rohadt szemét zsidaja megbuktatott!, az bunkóság, de egyértelműen nem rasszizmus". Mentségére legyen mondva, ezt követően többször hangsúlyozta, hogy az ilyesmit NAGYON NAGY bunkóságnak tartja. A beszélgetés színvonalán csak a romagyilkosságok sértettjeinek védőügyvédjeként közismertté vált dr. Csonka Árpád tudott itt-ott emelni, aki beszélgetőpartnereinél jóval szigorúbban viszonyult a joghallgatók rasszista érzelmeihez. Sajnos messze ő kapott legritkábban szót  (az ülés egyébként lényegében moderálatlan volt), és a sorozatgyilkosság kapcsán sem sikerült annál mélyebb konklúziókig eljutni, mint hogy “a magyar társadalom nem tud feldolgozni traumákat”.

Így hát a következmények-nélküli-ország-szólamban való egyetértésnél, valamint az ügyészség munkájának anekdotizáló kritizálásánál tovább nem tudott lépni a felsőoktatás egyik legkomolyabb problémájának feszegetésére hivatott kerekasztal. Az iskolai szegregáció kérdését egy hallgató többször felvetette, azonban egyik meghívott vendég sem tudott (vagy akart) ezzel érdemben foglalkozni. Végül pedig egy, a beszélgetés állandó mellékvágányaitól már kicsit frusztrált jogászlány szinte kétségbeesetten konstruktív “de akkor mégis mit lehet tenni azért, hogy ne legyenek rasszisták az ÁJK hallgatói?” kérdésére Krémer nem, Kadlót pedig azt tudta felelni, hogy be kell perelni az egyetemet (itt valószínűleg a HÖK náci dalaira gondolt). Csonka már nem kapott lehetőséget a válaszra, mert a moderátor ezen ponton megköszönte a hallgatóság figyelmét, mi meg megtapsoltuk a meghívottakat. A beszélgetés bizonyos szempontból még sikeresnek is mondható: tökéletesen sikerült vele illusztrálni, hogy a jogi egyetem szakmai diskurzusai jelenleg miért teljesen alkalmatlanok a jövő ügyvédjeinek, bíróinak, ügyészeinek és minisztereinek rasszista előítéleteinek csökkentésére.

Bár erről az ülésen nem esett szó, a jogi karon vannak olyan kezdeményezések, amik segítségével hatékonyan fel lehetne venni a harcot a rasszizmussal. Ilyen például a BAGázs Közhasznú Egyesület Jogklinika projektje, amit a hallgatók szabadon választható gyakorlatként felvehetnek, majd ennek keretében szegregátumban élő roma családok megsegítésére tudják használni jogi ismereteiket. Az, hogy miért van óriási szükség ilyen kezdeményezésekre tökéletesen kiderül a gyakorlatot elvégző egyik hallgató beszámolójából:

"Sokat tanultam, főleg azt, hogy jobban meg kéne becsülnöm, amim van, illetve senki nem születik hibásnak, úgyhogy minden eddigi téves előítéletemet elvetem, mert tényleg egy kedves és fejlődő nép a cigány, csak mindenki rosszul áll hozzá. Sok dologban még jobbak is, mint mi."

Természetesen egy maroknyi kisjogászt megmozgató fakultatív kurzus sosem fog tudni intézményes változásokat elindítani, de következő lépésnek már az is elég lenne, ha nem kizárólag nevetséges terminológiai kérdések felett elszotyolázgató akadémikusok hoznák létre a kirekesztéssel kapcsolatos szakmai párbeszédet, hanem olyan embereket is minél gyakrabban felrángatnának a jogtudomány parnasszusára, akik ennek áldozatai vagy éppen harcosai. A jogi egyetemeknek minden más felsőoktatási intézménynél is keményebben kellene küzdenie azért, hogy minden hallgatójuk megismerje azokat a borzasztó károkat, amiket a rasszizmus Magyarország jogrendjében nap mint nap okoz. Amíg ezzel a fentihez hasonló beszélgetések keretében foglalkoznak csak, újra meg újra ki fogják termelni a maguk náci HÖK-öseit és gyulai bírónőit. Közben meg már a Jobbik a legnépszerűbb a harminc alattiak körében.