Spanyolországban 30 ezer eurót kóstálhat, ha Facebookon hívjuk barátainkat egy be nem jelentett tüntetésre. A kapucniviselés is sokba kerülhet. Tényleges életfogytiglan, szájkosártörvény, újabb elnyomó antiterrorista intézkedések: a konzervatív Partido Popular (PP) csütörtökön egy rakás olyan törvényt szavazott meg egyedül a madridi Kongresszusban, amelyeket a mi kormányunk is megirigyelhetne. Ha az illiberális állam keleti mintái helyett egy dél-európai modell felé nyitnánk, a következő dolgok történhetnének a jövőben.

A hónapok óta tartó tiltakozások és kritikák – az ellenzék, a közvélemény és nemzetközi szervezetek, pl. az ENSZ figyelmeztetése – ellenére megszavazta a spanyolok szabadságjogait drasztikusan megkurtító törvényjavaslatait a Mariano Rajoy vezette Néppárt, méghozzá a polgárok biztonságára hivatkozva. Igaz, a novemberi törvénytervezet több vitás pontján enyhítettek: már nem lesz szabálysértés megszakítani egy politikai meetinget, vagy tiszteletlenül viszonyulni a nemzeti zászlóhoz és Spanyolországhoz, és azt is sokkal olcsóbban meg lehet majd úszni, ha valaki a parlament előtt tüntetne. Egy be nem jelentett vagy nem engedélyezett tüntetés a szervezőknek „csak” 600 euróba kerülhet majd, akárcsak az, ha egy bejelentett és engedélyezett esemény végén a tömeg eltér a kijelölt útvonaltól. Ha pedig a résztvevők felszólítás ellenére sem távoznak, akár 10.400 – a rendőrség megítélésére bízott súlyosbító körülmények fennállása esetén, például ha erőszakosak vagy félelmetesek vagyunk, még feljebb kúszhat a bírság... egészen 30 ezer euróig!

Ugyanennyibe kerülhet, ha be nem jelentett tüntetésre a Facebookon invitáljuk ismerőseinket, ha lakást vagy bankot foglalunk el, vagy ha megpróbálunk megakadályozni egy kilakoltatást, illetve, bizonyos esetekben az is, ha  képet rögzítünk egy rendőrről vagy azt terjesztjük. A rendőrökkel amúgy is vigyázzunk, mert a velük szembeni tiszteletlen fellépés újabb 100-600 eurós bírságot hozhat – az egyszerűség kedvéért erről, akárcsak az összes többi felsorolt esetről, nem független bíróság, hanem maguk a rendőrök dönthetnek. A döntések ellen csak fellebbezéssel élhetünk. Hónap vége felé nem tanácsos kapucnisan vagy eltakart arccal akciózni, mert az egyből 10 ezerrel emelheti a tételeket. És füves cigit is diszkrétebben szívjunk csak, mert immár az is 600-30 000 eurót kóstálhat. Azok, akik tüntetés céljából egy atomerőművet vennének célba – ilyen akcióból több is történt Európában az utóbbi hónapokban – már jóval magasabb bírságokkal számolhatnak: 30 és 600 ezer eurós alsó-felső limittel.

Ennyit a közbiztonság polgári vetületéről, ez lett volna az első most megszavazott csomag. A második az "antidzsihádista törvénynek" is nevezett újitás, amelynek legvitatottabb pontja – azon kívül, hogy több szakértő szerint teljesen felesleges ötleteket tartalmaz, amelyek semmi újat vagy hatékonyat nem adnak hozzá az eddigi antiterrorista eszköztárhoz – a tényleges életfogytiglan bevezetése. Ezt a lehetőséget – amely a polgárháború és Franco diktatúrája miatt különösen rossz emlékeket ébreszt, és amit az ETA több évtizedes tevékenysége miatt sem látszott szükségesnek bevezetni eddig – a kormánypárt szemérmes eleganciával „felülvizsgálható permanens börtönnek” nevezi. A csomagot amúgy megszavazó szocialista párt e törvénnyel kapcsolatban majd alkotmányossági vizsgálathoz folyamodik.

Egy másik nagyon sokat kritizált új norma legalizálja a határátlépést szabálytalanul megkísérlő bevándorlók azonnali kitoloncolását. Egy olyan, minimum egy évtizede folyó, a spanyol törvényekbe ütköző gyakorlatról van szó, amelyet már az Európa Tanács és az ENSZ is elítélt, más nemzetközi és persze helyi civil szervezetek mellett, ugyanis többek között azt sem teszi lehetővé, hogy a bevándorlók adott esetben menekültstátuszért folyamodjanak. A spanyol kormányt és határvédelmi szerveket számos kritika érte ez ügyben,de úgy tűnik, most sikerült megoldást találni az eddigi problémákra.

Némi elérzékenyüléssel vegyes izgalommal fedeztük fel a jellegzetes Fidesz-metódus nyomait a spanyol belügyminiszter indoklásában: vajon tényleg utat mutatunk Európának?

Jorge Fernández Díaz elismerte, hogy 25 határvédő csendőr van eljárás alatt, olyasmiért, ami 2005 óta rendszeresen előfordul. Amúgy korábban ezt kategorikusan tagadta, és azt is állította, hogy a szervek „skrupulózusan tiszteletben tartják az emberi jogokat”. Majd szinte büszkén bejelentette, hogy az ő kormánya az első, amely végre törvénybe iktatja ezt az illegális gyakorlatot.

Miért volt minderre szükség, kérdezhetnénk. Hasonló mélységű módosításra még nem került sor a spanyol büntető törvénykönyvben úgy, hogy csak egyetlen párt támogatta volna a döntést; az ellenzék egyöntetűen azt ígéri, törli is majd a következő ciklusban a paragrafusokat. Miért volt akkor annyira fontos a Néppártnak, hogy mindenáron átgyömöszölje ezeket az ötleteket alig egy évvel az új választások előtt? Valóban a társadalmi mozgalmak és aktivisták megsarcolásával tömné be a költségvetés lyukait? Vagy annyira nem tudta megemészteni a 2011-ben indult ellenállás gyakorlatát, a parlamentet bekerítő tüntetéseket és spontán demonstrációk százait, talán ezreit, a kilakoltatások ellen indult, és évek óta folyó egyre népszerűbb és hatékonyabb küzdelmet, a magántulajdon szentségének megfricskázását, a rendőri túlkapások ellen indult kampányokat, hogy most végre mindenért bosszút áll, a füves cigiket és kapucnikat sem kímélve?

Vagy arra készül, hogy hamarosan még rosszabbra fordulhatnak a dolgok, és szükség lesz a rendőrállami eszközökre? Vagy csak egyszerűen saját szavazói, az életképes szélsőjobb párt híján a néppárti berkekben meghúzódó ultrák kedvében járna, így néhány hónappal a választások előtt? Megannyi kérdés, és egy gyanú: a NER-nek lett egy szörnyszülött kistestvére Madridban.