Egy éve nyerte a Fidesz a választásokat, újra kétharmaddal, újra óriási többséggel. Mégis ha most visszatekintünk, a kormány nézőpontjából sokkal közelebb vagyunk 2007-hez, mint 2011-hez. A Fidesz megroppant, és ha nem történne semmi, és nem törne meg a lefelé tartó ív 2018-ig, biztosan elveszítené a választásokat. Mára ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy az Orbán Viktor által kiépített hatalmi és kormányzási rendszer számos olyan buktatót rejt, amelyek szimplán erőből és sorozatos hazugságokkal nem kezelhetőek hosszú távon.
Csakhogy ma még mindig a Fidesz uralja az ország politikai történéseit, még ha rá nézve most épp negatívan is, ezért hacsak valami változás nem történik, most a legvalószínűbb az, hogy a Fidesz újra megerősödhet.
Egy évvel ezelőtt az Összefogás pártjai katasztrofális vereséget szenvedtek. A katasztrofális vereség okai nem túl bonyolultak: nyilván ebbe közbejátszott a választási szabályok átírása és a Fidesz többszörös pénzköltése, vagy médiatúlsúlya is, de ehhez a mértékú vereséhez szükség volt az ésszerűtlen, csak a hatalmi pozíciókból levezetett összefogásra, és a politikai-társadalmi-stratégiai víziók hiányára, a baloldali gondolat hiányára.
Ebben nem láttunk változást az elmúlt egy évben. Az elmúlt egy évet ugyanis, két esettől eltekintve, végig a Fidesz dominálta. Egyrészt belső háborúival, másrészt túlzott konfliktusvállaló döntéseivel. Az, hogy ma a Fidesz itt tart, csupán a Fidesznek köszönhető. Két olyan pont viszont volt az elmúlt egy évben, amikor nem a Fidesz irányított. Egyrészt a kitiltási botrány, amelyet ugyan saját maguk futtattak meg a médiában a Századvéghez köthető Napi Gazdaság révén, a Goodfriend vezette amerikai diplomácia aztán kanonizálta azt (részben a kormány konfliktusos politikája miatt). Másrészt ilyen pont az internetadó elleni tüntetésekkel indult tüntetéshullám is, amikor hónapokig nem a Fideszről volt szó, hanem a valami más reményéről.
És ha valóban őszinték vagyunk, még ezt a két témát is a Fidesz erősítette fel, még ha tematizálni nem is tudta. De ebben a két témában se rendült meg a lesújtóan egyöntetű jobboldali magyar közbeszéd, nem került be az egyenlőség kérdése, sem a szolidaritásé vagy a közösségépítésé. Nem a közös Magyarország kérdése dominált, hanem a düh és a büntetés iránti vágy.
Márpedig a probléma a baloldali gondolatok, a baloldali értékrend teljes eltűnése a magyar közbeszédből. A baloldali pártok azért nem tudnak erősödni, és a Jobbik azért tud, mert nem létezik az a politikai közbeszéd és azok a politikai, társadalmi közösségek és témák, amelyekben érvényesülhetnének a baloldal megoldásai, már ha lennének ilyenek.
Ma a magyar közbeszéd büntetéstől hangos, legyen szó a politikusokról, a szegényekről vagy a tanárokról. A közbeszédet azok a gondolatok uralják, amelyek az áldozatot hibáztatják saját helyzetéért, nem pedig az ország társadalmi-gazdasági helyzetében keresik a hibákat és a kiutak lehetőségét. Ma a problémát a magyar közbeszédben az az “emberi erőforrás” jelenti, amely nem tanul, nem illeszkedik be, nem keres pénzt, nem viselkedik rendesen, nem pedig a társadalom és állam, amely magára hagyta egyes polgárait, nem vállal velük szolidaritást és nem ad lehetőséget a boldogulásra.
Ha valaha Magyarországon baloldali kormányzást akarunk látni, akkor ezt a tanulságot kell levonni. Egyszerűen és érthetően el kell mondani, hogy mindannyian felelősséggel tartozunk egymásért, és nem egymás ellenében, hanem együtt tudunk csak boldogulni. A buszsofőr boldogulásának útjába nem az utas vagy a biciklis áll, hanem az állam, amely rosszul szervezi az utazás körülményeit. A középosztálybeli nénivel szemben nem a szegény ember áll, aki a bokorba hugyozik, hanem az állam, amely nem épít közvécéket. A képzetlen ember nem maga tehet arról, hogy nem jut álláshoz, hanem az állam, amely nem ad neki képzési lehetőséget.
És igen, szükség van arra is, hogy az emberek mind-mind tenni akarjanak sorsuk javításáért, de ha maga az állam generál ezzel szemben bürokratikus apátiát, szegregáló oktatási rendszert, pénzkivonást az oktatásból, ha az állam a jóléti szolgáltatásokat csak a gazdagoknak biztosítja, miközben megszünteti az autóbuszjáratot, amellyel munkába mehetne a munkanélküli, akkor sokszor még az is elvérzik 2015 Magyarországán, aki mindent megpróbál azért, hogy előbbre jusson.
Hogy ne csak a szegényekről beszéljünk: gondoljunk a vállalkozóra, aki szeretne fehéren foglalkoztatni, de pont a túlszabályozás, a többletterhek kényszerítik sokszor a fekete vagy szürke foglalkoztatásra. Gondoljunk a szülőre, akiben már fel sem merül, hogy állami iskolába járassa a gyerekét, vagy arra a fiatalra, aki már lemondott róla, hogy itthon végezze el az áhított szakon az egyetemet. A gazdálkodókra, akik egy rablóállam kényének kitéve aggódnak a jövőjükért és a földjükért; a cégekre, akik már nem is pályáznak bizonyos előre leosztott projektekre; mindazokra, akik együtt szegényedtek el a leépített szolgáltató rendszerekkel: a tanárokra, óvónőkre, ápolókra és a többi szociális dolgozóra.
Ha ma a baloldal labdába akar rúgni, azt kell tudnia elmagyarázni, hogy az ő állama hogyan fogja megoldani ezeket a problémákat, hogyan fogja az állampolgárok lehetőségeit bővíteni, hogyan fogja egyről a kettőre juttatni őket. Vissza kellene adnia a hitet, hogy az állam - a legmagasabb szinttől a legkisebb önkormányzatig - valóban alkalmas lehet arra, hogy a mi érdekeinket képviselje. Egy racionális és demokratikus folyamatban egyeztetett közérdeket, amely a szabadság és az egyenlőség jegyében építi újra a szolidaritás kiirtott gyakorlatát és értelmet ad egy közös jövőnek.
És ha ma Magyarországon a baloldal labdába akar rúgni, azt is el kell mondania, hogy mindenki jobban jár, ha a munkanélküli álláshoz jut, ha a szegény tud tanulni, ha nem a bokorba kell vizelni, hanem közvécébe vagy a saját lakásban található bidébe. És ha a vállalkozó tudja fehéren foglalkoztatni az alkalmazottjait.
Ma a magyar baloldal legnagyobb kihívása a saját és az állam hitelességének visszaszerzése, és egy működő Magyarország víziójának bemutatása. Egy olyan Magyarországé, ahol nem egymással versenyzünk, hanem egymást segítjük a boldogulásban, mert felismerjük azt, amit minden kutatás mutat, egy egyenlőbb országban boldogabban és jobban élnek az emberek.
Ha a baloldal a büntetésben akar versenyezni, biztosan veszít a jobboldallal szemben. Ha az erőszakban vagy álmegoldásokban akar versenyezni, akkor is biztosan veszíteni fog. Kőkemény feladat van a következő 3 évre. Leszokni az utcai kamerarendszerről a közbiztonságot fetisizálóknak, a szegények büntetéséről a középosztálynak, és a korrupcióról a politikai-gazdasági elitnek, de az intézményrendszernek is. És a fentiek alapján új keretet adni egy politikai közösséggé való szerveződésnek. Ez a baloldal feladata. Az egyenlőségből, és az állam hasznosságából kiinduló víziót adni az országnak, ami pontosan ellentétes mindennel, amit a jobboldal kínál.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.