Megszületett a döntés: a Beva kártalanítja (kis nyomásra) a Quaestor-károsultakat: (fiktív kötvények esetén) a szokásos módon 6 millió forintig (20000 euró), aztán még azon felül is 30 millióig (minden Quaestor kötvény), bár ezt már nem mint Befektetővédelmi Alap, hanem a Fidesz törvényjavaslat szerint felállított kárrendezési alapból teszi. Magyarul mindenki visszakapja így vagy úgy a pénzét, aki 30 milliónál kevesebbet tett be és veszített el a Quaestorba / Quaestor által.

(Fotó: Index)

Minden jó, ha jó a vége! Valóban?

Nem, nem igazán! A pénzüket bukó „kisemberek” ugyan örülhetnek, de a Fidesz kormány és csatolt (csatlós) szervei megint a más farkával verik azt a bizonyos csalánt. Gyakorlatilag a devizaadós-mentés (a forintosítási árfolyam és a közben bedőlt adósságok nyomán azért sok érintett gondolhatja azt, hogy így mentsen meg téged a Jóisten, mint engem az Orbán-kormány) forgatókönyve valósul meg újra a Quaestor-károsultak mentése során. Akár a Fidesz-KDNP kormányok kézikönyvébe is bekerülhetne, vagyis benne is van már, hogy egyrészt állami intézmény felelősséget nem vállal (hárítunk, hárítunk és hárítunk!), másrészt pedig majd a magánszektor (de főleg a pénzügyi szektor) kifizeti, amit az állam elkúrt. Mert ezt bizony nagyon elkúrta a felügyelet (régebben PSZÁF, ma MNB), hiába megy a szerencsenmosdatás, ebben a buktában az ellenőrzési rendszer hibái és hiányosságai vastagon benne vannak. Olyan egyszerűen nincs, hogy egy jól működő felügyeleti rendszerben 15 éven keresztül lehet csalni (Buda-Cash), illetve éveken keresztül nem létező terméket eladni 150 milliárd forint értékben.  Ha ilyen van, akkor az a rendszer nem jól működik. Ha pedig a rosszul működő állami rendszer miatt lophat, csalhat, hazudhat valaki éveken keresztül, akkor az államnak bizony illene bűnbánóan azt mondania, hogy az, hogy ez a gazemberség megtörténhetett, az miattunk (is) van.

Abba már ne is menjünk bele, hogy a politikai felelősséggel mi van. Maradunk következmények nélküli ország, Szijjártó Péter nem fog lemondani, nem váltja le Orbán. Persze nyilván nem csak ő sáros, mert akár Buda Cash, akár Quaestor, ilyet nem lehet megjátszani politikai kapcsolatok (védettség) nélkül. A nemzeti burzsoázia és a politika közötti összefonódás (időnként nehéz megmondani, hogy ki kinek a csecsét szopja) a jelenkori magyar kapitalizmus egyik rákfenéje. A gazdasági bűnözés, a korrupció melegágya a politika és a gazdaság kapcsolatrendszerének szorosra csomózott hálója, amelyet Magyarországon a késő-kádári korszakban még nomenklatúrának hívtunk, újabban pedig oligarchákról és az ő politikai beágyazódásukról beszélünk. Ezt sajnos elég jól sikerült átmenteni az átkosból.  

Liberálisabb szerzők rendre felvetik, hogy azért nem szabad kártalanítani a befektetőket, mert azok kockázatot vállaltak, tudniuk kellett volna, mindenki egye meg, amit főzött, stb. Nem hiszem, hogy igazuk lenne. Persze van egy olyan világ ahol tökéletes informáltság van, ahol a szereplők között nincs információs egyenlőtlenség, ahol minden szereplő képes racionális döntést hozni, mert ehhez minden szükséges eszköz (beleértve a döntéshozatali szabályt is) a rendelkezésére áll. Van olyan világ, ahol a kockázatok ismertek, ahol a szereplők érdekérvényesítési esélyei egyenlők, ahol a politikai kapcsolatrendszer nem fed el adatokat, ahol a piac önműködő és önszabályzó. Ez a világ a tankönyvek világa. Pontosabban a konyha-közgazdászok által félreértett tankönyvi világ. A valóság teljesen más, hogy a legtriviálisabbat említsem, ha mindenki tisztában lenne minden kockázattal és információval, akkor nem lenne szükség felügyeleti szervre. Márpedig nincs tisztánlátás és éppen ezért van felügyelet. (Lásd még pénzügyi fogyasztóvédelem.)

Ez persze nem jelenti azt, hogy a befektetők nem hibásak. A kockázatokat tanulni kell, ez nyilvánvaló. De ugyanígy hibásak a tisztességes befektetési szolgáltatók is. Nem jött ez eddig elő a témában, de most, hogy a számlát nekik kell kifizetniük mindenki őket sajnálja és ők meg persze szívesen tetszelegnek az áldozati bárány szerepben. Túl azon, hogy az állam itt a fő hunyó és az MNB-nek minden értelemben felelősséget kellene vállalni, azért az is húzós ám, hogy egy ilyen érzékeny piacon nincsen semmilyen szintű önszabályozás. A még a Buda-Cash ügy kapcsán mondta a Concorde Alapkezelő vezérigazgatója – Bilibók Botond – és mélyen egyetértek vele, hogy a piac önszabályozása bizony elmaradt. Itt, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol Tarsoly Csaba Csányival MLSZ-ezik, egy ilyen helyen mégis hogy lehet az, hogy a többi szereplő nem mutogatott ujjal már évek óta a Buda Cash-re és a Quaestorra? A jövőben ajánlatos lenne egy kicsit hamarabb és egy kicsit harsányabban farkast kiáltani!