A magyar baloldali, liberális és nem jobboldali értelmiség megint ugyanazt csinálja, mint minden fontosabb politikai történésnél. Az elmúlt pár óra publicisztikái és elemzései a Jobbik tapolcai győzelme után olyanok, mintha ez a közeg egy kollektív LSD-trip hatása alatt állna.

(Fotó: Földi Imre / Népszabadság)

Vágyvezérelt írások, hibáztatás, rettegés - nagyjából erre a három ”műfajra” látunk példát. Egyesek szerint most összeomlott a régi baloldal, és minden megváltozott, mások szerint csak és kizárólag az MSZP tehet a vereségről, annak, aki nem vett részt a kampányban, ebben nincs felelőssége. Egy harmadik csoport szokás szerint nekiesik az LMP-nek, mintha ők basztak volna el valamit, a negyedik csoport pedig fejvesztve menekül: itt vannak a nácik. Pedig Orbán Viktort idézve, nem történt más, mint hogy vasárnapról hétfőre virradt.

A politikai elemzés műfaja a magyar sajtóban időpontok kiragadásán alapul. Pedig a politika folyamatos történések összessége. A Jobbik nem most, néhány hónap alatt nyerte meg az egyénit, hanem az elmúlt 10 év munkájával nyert (már egy éve is nagyon közel volt amúgy ehhez). Jobban mondva, a Jobbik az elmúlt tíz évben felépített egy pártot, ami tudatos munkával és vízióval azt célozza, hogy hellyel-közzel alternatívája legyen a többi pártnak, a többi párt pedig lerombolta magát a Jobbik színvonala alá.

Lehet hibáztatni a választókat, akik náci pártra szavaznak, csakhogy a Jobbik választói közül sokan nem egy “náci pártra” szavaznak. Nyilván van egy kemény mag, akinek ez teljesen mindegy, de a többséghez el se jutnak ezek a hírek a Jobbik jelöltjeiről, vagy ha eljutnak, “hiszem, ha látom” alapon tovább lép rajtuk, a legnagyobb csoportnak pedig ennél sokkal nagyobb bajai vannak. Azt viszont minden választó látja, hogy az MSZP és a Fidesz nem képes számukra is megfelelő módon kormányozni az országot.

A választók racionálisan cselekednek. Saját élethelyzetük szempontjából megpróbálják kihozni a legjobbat a helyzetből. Számít közöttük az, hogy a Jobbik szélsőjobboldali, ezt a hírek szerint több mérés is alátámasztja, és alátámasztja az is, hogy nem 18% környékén állna a Jobbik, hanem 30% környékén, ha ez nem számítana, és akkor 50%-al nyert volna Tapolcán. Csakhogy nem ez az egyetlen pont, ami alapján dönt a választó.  A választó arra keresi a választ elsősorban, hogy az ő életében mi hoz javulást, hogy kinek hiszi el, javítani tud az életminőségén. Kinek hiszi el, hogy tud majd újat venni a gyerekének a lukas cipő helyett, hogy lesz pénz mozira, ne adj isten nyaralásra, hogy lesz-e munka, hogy nem fog-e éhen halni. Az elmúlt évek után pedig a legtöbben ezt nem hiszik el a Fidesznek, és nem hiszik el az MSZP-nek, és hát valójában igazuk is van, hogy nem hiszik el.

Így jött létre a Jobbik és az ő szavazóbázisa, azokból az emberekből, akiknek mindegy, hogy nácikra szavaznak, és akiknek egyszerűen nagyobb gondja is van, mint hogy nácik azok, akikre szavaznak. A saját szempontjából és a társadalmi szolidaritás állapotából nézve teljesen racionális döntést hozva. Mert igen, lehet racionálisan hibás döntést hozni.

A kérdés pedig, ami most a baloldali ellenzék pártjai előtt áll az, hogy meg tudják-e mutatni, ők is tudnak olyan életminőséget ígérni, mint a Jobbik. A kérdés pedig a baloldali, liberális és független szavazók számára az, hogy jó-e nekik ez a képviselet, és hogy belátják-e végre: otthon ülni és várni a sült galambot, nem vezet semmi jóra, politizálni kell, részt venni a vitákban, mert a tegnapi győzelemből az látszik, ha nem politizálsz, akkor egy jobbikos fog helyetted.