6 évvel ezelőtt történtek a cigányok elleni gyilkosságok Magyarországon, 6 éve nem része a nemzet, az ország kollektív emlékezetének az, hogy honfitársainkat legyilkolták, csak azért mert cigányok voltak. A Wikipedián nincs szócikk a gyilkosságsorozatról. Ma kezdődik a vádlottak másodfokú tárgyalása. 2008 és 2009 között 6 honfitársunk halt meg.
Kevesen tudják, milyen történetek kapcsolódnak a gyilkosságokhoz; a történteket megemészteni nem tudó apa, aki öngyilkos lett; a rendőrök, akik a helyszínen a halottak mellett vizeltek, és ezzel eltüntették a nyomokat; a katonai hírszerzés, amelynek ügynöke a vádlottak padján van, de nem tett semmit. A fiatalok, akiket ártatlanul lecsuktak, mert nyilván csak cigány lehetett a gyilkos, amikor még nem kapcsolták össze a rendőrök az eseteket. Azok a rendőrök, akik a nyilvánvaló rasszista szándékot mindvégig tagadták; az ügyész, aki maga érvelt az ellen, hogy rasszista indítékú lenne a sorozatgyilkosság (szerencsére a bíróság nem így gondolta). Ezek és még számtalan borzalom, hihetetlen történet kíséri végig a rendszerváltás utáni magyar történelem egyetlen politikai indítékú, rasszista terrorsorozatát.
De nincs válasz arra sem, ki segítette a gyilkosokat. Ki volt a sofőr abban a 4 esetben, amikor nem a negyedrendű vádlott vitte őket a helyszínre. A jelenlegi vádirat szerint egyedül eljáró merénylőkről van szó, akiknek se ismerősei, se családja nem tudta, mire készülnek, és akik semmilyen szervezettel nem tartottak aktív kapcsolatot.
De a legsúlyosabb teher a társadalmi közöny. Nincs közös emlékezetünk a történtekről, nem tudjuk az áldozatok nevét, nem ismerjük a történetüket, egy dolgot tudunk róluk, hogy cigányok.
Ahhoz képest, hogy milyen horderejű eseményekről van szó, hogy az ország roma lakossága hónapokig rettegett, hogy nem védi meg őket senki az országban, hogy teljesen cserben lettek hagyva a saját hazájukban, nincs közös emlékezet a történtekkel kapcsolatban. Az Ítélet Magyarországon című filmet - amely brutálisan adja vissza a cigánygyilkosságok perének abszurditását - nem mutatják meg minden iskolában, minden egyetemen.
Pedig emlékeznünk kell! El kell viselnünk és fel kell dolgoznunk a felelősségünket, és tudatosítani kell magunkban, mi történt azokon a 2008-as, 2009-es éjszakákon. Emlékeznünk kell az áldozatokra, és igazságot kell követelnünk, nem csak nekik, hanem az egész országnak!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.