Már-már klisészámba megy, de úgy tűnik, megint le kell írni. Éppen elindulna valami – Baltimore-ban ezrek vonulnak békésen, hogy hangot adjanak a rendőri brutalitás felett érzett undoruknak, és felháborodottságuknak, valamint bizakodjanak a változásban –, de a nagyközönséghez már csak egy meglepően torz változata jut el a történetnek. Zavargások, rendőri brutalitás és öngerjesztő agresszió a végeredmény.

Baltimore-ban rohadtul nem jó lakni. Mármint általában. Nyilván fehér hipszterként a város jobb pontjain el lehet lébecolni, de ha fekete vagy, akkor nem sok jót várhatsz az élettől. Az erősen fogyatkozó lakosságú, egykoron dübörgő, most már csak vonagló kikötőváros, ahol az önkormányzatnak sokszor már arra sincsen pénze, hogy kicserélje az égőt a kiégett közlekedési lámpákban, a bűnözési statisztikák szerint az Egyesült Államok tíz legveszélyesebb városa közé tartozik (nem hiába játszódik itt a Drót c. kultsorozat).

A rendőri reakciók (vagy mondjunk inkább brutalitást?) pedig valamilyen oknál fogva a kőkorszakot idézik; legalábbis erre utal az a Baltimore Sun által kiásott információ, miszerint a város 2011 óta 5,7 millió dollárt volt kénytelen kifizetni nagyjából száz olyan embernek, akiket ok nélkül vettek őrizetbe, vagy túlságosan elvertek a rendőrök.

Csak keményen a bűnözőkkel

A lap megemlíti, hogy történt például olyan, hogy egy 87-éves néni kihívta a mentőket, amikor unokája meglőtt lábbal ért haza egyik este. A mentők helyett viszont a rendőrök jöttek, és amikor a néni vonakodott őket beengedni (állítólag félt, hogy a két kutyájának egyike a rendőrökre ront), akkor az egyik rendőr bepipult, a földre lökte, és megbilincselte. A néninek meg közben eltört a válla.

Hogy a fentebb említett kb. száz sértettel mi történt, arról viszont nem sokat tudni, mert a város törvénybe iktatta, hogy azok, akik perben állnak a várossal, nem beszélhetnek nyilvánosan az ügyükről. Ha megtennék, le kellene mondaniuk a kártérítési összeg feléről.

Hogy Freddie Gray haláláról is a rend őrei tehetnek-e, az még nem bizonyosodott be, de nincs kizárva. A 25 éves férfit azért tartóztatták le, mert egy pillangókést találtak nála. Amikor a rendőrök a megbilincselt srácot a kocsihoz vitték, Gray üvöltött a fájdalomtól, de ez senkit nem érdekelt. Nem sokkal később kórházba szállították, ahol kómába esett, majd egy hétre rá meghalt.

Épül, szépül

Az új polgármester, Stephanie Rawlings-Blake 2012-ben bejelentette, hogy Baltimore-t az Egyesült Államok legbiztonságosabb városává kell tenni, és tény, hogy az elmúlt években valamivel vonzóbbá is vált a város. A gazdaság is picit beindult, páran át is költöztek ide a közeli, de iszonyatosan drága Washington DC-ből, Csak hát “a biztonság” azzal is járt, hogy a társadalom egyes szegmensei ma már jobban félnek a rendőröktől, mint a drogbandáktól.

Erre jó példa az is, ami most a napokban történt. A Mother Jones beszámolója szerint például a rendőrök és középiskolások hétfői összeütközése egyáltalán nem arról szólt, hogy a gyerekek balhét provokáltak volna. A beszámoló szerint a baltimore-i fiatalok még előző nap elkezdték küldözgetni egymásnak a közösségi médián keresztül a "purge" szócskát, amivel A bűn éjszakája c. filmre utaltak, amely egy olyan éjszakáról szól, amikor 12 órán keresztül minden legális, még a gyilkosság is, így Amerikán eluralkodik a totális káosz.

Állítólag erről a rendőrök is értesültek, és teljesen berezeltek. Ők már nem is nagyszájú felvágós diákokat láttak, hanem bandák összehangolt rendőrvadászatát vízionálták, ezért április 27-én, a tanítás végeztével elárasztották a városban az iskolák környékét. A rendőrök nem hagyták a diákokat buszra szállni és lezárták a metróállomásokat, így a diákok ott ragadtak a sulinál, és vártak, hogy mi lesz. Fél négykor aztán az egyik diáknál elszakadt a cérna, dobálni kezdte a rendőröket, többen becsatlakoztak, nem sokkal később pedig a rendőrök jelentették, hogy az egyik rendőr megsérült. Ekkor durvult el a helyzet igazán mindkét oldalon, és elindultak a valódi zavargások.

Persze legtöbbünkhoz csak az jut el, hogy Gray temetése után a zavargók boltokat raboltak ki, 19 házat gyújtottak fel, és húsz rendőrt sebesítettek meg, mire kb. 250 embert letartóztattak, majd elrendelték a kijárási tilalmat.

Obama és a bűnbandák

Barack Obama amerikai elnök is megszólalt a kérdésben. Először is azt mondta, hogy nincs mentség a baltimore-i erőszakra, a felelősöket és a fosztogatókat bűnözőkként kell kezelni. De szerencsére az sem teljesen kerülte el a figyelmét, hogy a fergusoni konfliktus óta egyre többször derül ki, hogy a rendőrök olyan módon lépnek fel a feketékkel szemben, ami „aggasztó kérdéseket vet fel”.

Ezért arra kérte az ország rendőrparancsnokságait, hogy tartsanak önvizsgálatot. Majd hozzátette, nem csak nekik, hanem az egész országnak önvizsgálatot kellene tartania, mivel „ez már évtizedek óta így megy”.

Kedden pedig a bűnbandák is – akikre sokan a baltimore-i a balhét is kenni próbálták – arra kérték a zavargókat, álljanak le a fosztogatással. Ebben persze semmi meglepő nincs. Amellett, hogy egy ilyen kiszólás növelheti a társadalmon belüli elfogadottságukat – hiszen józan és jóindulatú szereplőkként tünteti fel őket – másfajta pragmatikus célokat is szolgál: a bandák mindenféle illegális bizniszekkel – Baltimore-ben jórészt drogkereskedelemmel – keresik meg a mindennapi betevőjüket, ha viszont a potenciális vásárlóik éppen kirakatokat törnek be, az utcákat pedig rendőrök szállják meg, az számukra komoly jövedelemkiesést jelenthet.

Ne csak a felszínt kaparjuk

A zavargások mellett volt a történetnek egy másik oldala is: a hétvégén például ezrek vonultak fel, hogy a rendőri brutalitás, és a rendszerben még mindig jelenlevő rasszizmus ellen tüntessenek. A Baltimore Sun napilapban Leah Eliza Balter egyetemista egyenesen a 21. század polgárjogi mozgalmáról beszélt.

Viszont ennek híre csak nehezen jut el az emberekhez: „A forradalmat nem mutatja be a televízió, mivel a fogyasztók passzívan elfogadják, amit a drámában érdekelt média kiporcióz nekik. Azért írok, hogy megmutassam a teljes képet: a békés, összetört szívű, megundorodott embereket, akik származástól függetlenül békésen vonultak Baltimore-ban (...) azzal az üzenettel, hogy a faji megkülönböztetést és a rendőri brutalitást nem fogják már egy percig sem tolerálni. A fekete életek mindannyiunknak számítanak.”