A hierarchia általánosan alá-és fölérendeltségek rendszere, amiben az emberek vagy dolgok valamilyen szempont (pl. fontosság, képesség, pozíció, stb.) alapján vannak elrendezve, kategorizálva (Idegen szavak gyűjteménye). Görög eredetű egyházi fogalom, szent eredet, szent uralom, szent kezdet jelentéssel, a keresztény egyházak már a második évszázadtól használják. A fogalom használata mára a világi életben is széleskörűen elterjedt, például ismert, hogy a jogszabályok hierarchikus rendben helyezkednek el, legfelül az alkotmány, majd az alatta lévő jogszabályok, lépcsőzetesen a felsőbb szintűektől lefelé. Az alacsonyabb szintű jogszabályok nem állhatnak ellentétben a felsőbb szintűekkel. A szervezettel foglalkozó tudományok, elsősorban a szervezetszociológia gyakran használt fogalma, amely vizsgálja a szervezet különböző hierarchikus rendszereit, hatékonyságát, problémáit. A köztudatban gyakran a bürokrácia forrásaként negatív konnotációja van, holott ab ovo, a szakszerű ügyintézés eszköze lehet, amely megkönnyíti a szervezet működtetését (Max Weber).

Az egyértelmű utasítási és felelősségi jogkörök pontos, szabályozása azon felül, hogy a szervezetben dolgozók számára biztonságot ad, néhány területen (katonaság, rendőrség, egészségügy) szinte megkerülhetetlen. A hierarchikus struktúrák demokratikus működése abban az esetben valósulhat meg, ha az alá és fölérendeltségi helyzetek a tagok számára elfogadott és valamilyen előnyökkel jár.

Felmerül a kérdés, hogy milyen típusú hierarchikus szabályozás célravezető, hatékony, milyen területeken szükséges a hierarchikus szabályozás. Ismert, hogy a különböző közösségekben szintén létezik hierarchia, a résztvevők között különböző mértékű a tagok elfogadottsága, népszerűsége és a hatalma is. Demokratikus működésmód esetén a felmerülő problémák könnyen orvosolhatók, megoldhatók. (Képző)művészek körében, úgy tűnik, ma viszonylag  kevés közösség működik, de ismerünk a magyar múltban ilyeneket.

Szerencsés helyzet, ha egy közösség maga alakíthatja ki „szervezete” hierarchikus struktúráját, amely megkönnyíti a rutinszerű működést, optimális esetben a közösség minden tagja által elfogadott szabályokkal és a kontroll lehetőségével. Ennek határt szabhat a túlságosan nyitott belépés a szervezetbe, ami a közösség integritását és a kontroll-mechanizmusokat veszélyezteti.

Különösen érdekes a hierarchia kérdése azon szervezetek esetében, amelyek önmeghatározásában a horizontális-vertikális dimenzió a lényegi szervezőelv. A három vizsgált szervezet közül kettőnél, az Auróránál és a Gólyánál egyértelmű, hogy a szervezeti forma a szociális gazdasághoz köthető, tagságuk önkéntes, demokratikus szervezetek, döntési autonómiával rendelkeznek, tehát az egy tag-egy szavazat elvét alkalmazzák és formális szervezeti keretek között működnek. Az OFFBB esetében - egy egyedi projektről lévén szó, egy sokkal tudatosabban tervezett struktúrát láthatunk a másik két szervezethez képest.

Az ideáltipikus szervezeti struktúra mindhárom esetben egy demokratikus, horizontális rendszer, a hierarchikus viszonylatok azonban – saját bevallásuk alapján is – ennek ellenére megjelennek.

Amint az sorozatunk több részében is elhangzik, az Aurórában a hierarchia egyik forrása az információtöbblet. Vannak, akik teljes állásban dolgoznak, és vannak, akik „csak” szabadidejükben önkénteskednek a közösségben. Nyilvánvaló, hogy az előbbi csoport tagjai, pusztán a több ott töltött idő miatt is rengeteg információt munkahelyi kötelességből tudnak. Amikor egy-egy ilyen témában kell döntést hozni, valószínűsíthető, hogy kialakul egyfajta hierarchia. Ez nem feltétlenül rossz dolog, elég csak arra gondolnunk, hogy olyan operatív döntések esetében, amelyek mindenki számára történő elmagyarázása jelentős időt venne igénybe, ám a közösség lényegi elemeit tekintve marginális ügynek tekinthetőek, a hatékonyság fontos szempont. Különösen annak érdekében, hogy a lényegi kérdésekre maradhasson elég idő.

Az Auróra fő döntéshozó szerve a plenáris, ahol a különböző munkacsoportok közti hierarchia kutatása lehet érdekes. Jellegüket tekintve ugyanis meglehetősen különbözőek, ami eredményességük mérésekor is jól látható. Például kialakul-e hierarchia a belső és közösségszervező munkacsoportok, vagy mondjuk a beszélgetéseket és a bulikat szervező csoportok között, és ha igen, miért/hogyan.

A Gólya esetében - erről előző videónkban lehet hivatkozást találni - sokkal konkrétabb a hierarchikus berendezkedés: a szövetkezeti tagok (tulajdonrésszel is bíró dolgozók) alkotják a közösség magját, és éppen a tulajdonrész miatt lehet bizonyos kérdésekben több joguk döntéseket hozni. Kutatásunk jelen szakaszában a szövetkezeti tagok között nem vizsgáltuk a hierarchiát, a döntési folyamatokat illetően ugyanakkor minden tag fontosnak tartotta kiemelni, hogy szinte soha nem használják a szavazás médiumát, az esetek döntő többségében konszenzusra jutnak. Ezen a ponton fontos lehet arról is beszélni, hogy milyen esetei és lehetőségei vannak a konszenzus kialakulásának. Az ugyanis csak először tűnik természetesnek/magától értetődőnek, hogy egy kis, egymást jól ismerő csoportban szinte minden témában közeli a tagok véleménye. Vannak szerzők, akik szerint a konszenzus sem képzelhető el hierarchia nélkül. Itt érvelési technikáról, meggyőzési képességről, a viták során használt egyéb eszközökről beszélnek, amelyeket minden tag eltérően birtokol. Ezt és az adott dolog kapcsán létező információ többletet felhasználva meglepően könnyen előfordulhat, hogy valaki - nem feltétlen tudatosan és nem feltétlen észrevehetően - a többiek „fölé kerekedik”.

Időigényessége miatt a horizontalitás és konszenzusos döntés megvalósítása mindhárom közösséget kihívás elé állítja: a sürgős, operatív döntések meghozatala és az azokhoz szükséges megfelelő mennyiségű információ elkerülhetetlenül hierarchikus pozíciókat eredményez.  Az OFFBB esetében a helyzetet bonyolítják a szakmai-esztétikai kérdések, amelyek eldöntése horizontális formában lehetetlen, valamint az, hogy ők dolgoznak a legnagyobb számú résztvevővel, amelynek kommunikációs kezelése óriási feladat.   

Azt látjuk, hogy az OFF-Biennále esetében a tudástöbblet az, ami alapján a hierarchikus rendszer szerveződik, ami azt jelenti, hogy az eseményt életre hívó kurátori csapat véleménye szerint ők rendelkeznek azzal a szakmai tudással, ami alapján meghatározható, hogy kik kerülhetnek be a struktúrába.

A Harmadik Szektor korábbi videói, írásai, illetve további információ itt.

Az OFF-Biennále válaszai a Harmadik Szektor felvetéseire itt.