Orbán Viktor a bevándorló embertársaink elleni gyűlöletkeltő-kampány, és a halálbüntetés bevezetésének meglebegtetése után, most éppen a magyar meleg közösséget sértegeti. Az Index kérdésére válaszolva, úgy beszélt Orbán mintha meleg embertársaink nem lennének az ország közösségének részei: mintha nem létezne más, csak a fideszesek, fehér felső-középosztálybeli heteroszexuális férfiakból álló elit országa. Azok pedig, akik nem férnek bele előbbi kategóriába, nem többek hulladéknál.
Orbán Viktor és a finkelsteini propagandával operáló Fidesz most már sokadszorra az ország, a nemzet, az emberi szeretet ellen cselekszik. Kettészakítja az országot, és felosztja azt „jókra” és „rosszakra”. A jók, talán mondani se kell, a fideszesek, a rosszak pedig kijelölt társadalmi csoportok, akiket lehet gyűlölni, mindenféle kitalált kommunikációs toposzok alapján – legfrissebb esetben a melegeket azért, mert nem a domináns férfi-női szereposztás szerint élik életüket.
Abba Orbán Viktor nem gondol bele, hogy különbözőségünk ellenére együtt kell élnünk ebben az országban. És amíg együtt kell élnünk, addig mindenfajta társadalmi feszültség szítása bűn. Főleg egy ilyen nagy hatalommal rendelkező ember részéről.
És félreértések elkerülése végett: Ez nem elvont fogalmak, mint a demokrácia vagy a tolerancia elleni bűn – hanem ezek mindennapi, valódi jelentése elleni bűn. Hiszen a buszon, a boltban, a moziban mindennap találkozunk emberekkel (mindenfélékkel). Elmegyünk egymás mellett, leülünk egymás mellé a buszon, váltunk pár szót, együtt élünk. Aki mást mond, az egyszerűen hazudik.
Ha pedig egyes emberek nem érzik (mert nem érezhetik) magukat a közösség részének, ha nem érzik magukat jól közöttünk – és ebből következően: nem érezzük magunkat jól egymás között –, az mindekinek rossz lesz. Ha egymáson vezetjük le a dühünket – a buszon, a boltban, a moziban –, akkor ne csodálkozzunk, ha ezt visszakapjuk majd. És ha nem foghatja meg egymás a kezét egy meleg pár két tagja, csak azért, mert fél a rosszalló tekintetektől, ha fél attól, hogy megverik őket – akkor rosszul fogja magát érezni a buszon, a boltban, és a moziban is. Ettől pedig nekünk is rosszabb lesz. Nem bonyolult ez.
Hiába hazudja azt a jobboldali politika (és sajnos néha a baloldali is), hogy el lehet tüntetni a nekünk nem tetsző bőrszínű, vallású, szexuális indentitású, vagy politikai véleményű embereket – ez nem csak kegyetlen elgondolás, de működésképtelen is. Együtt kell élnünk ebben az országban. Akinek pedig ez nem tetszik, az jobban teszi, ha maga megy el, ahelyett, hogy elűz másokat.
És jobb is lenne, ha elmennének azok akik folyamatosan gyűlöletet keltenek, és embertársaikat is ráveszik, hogy csatlakozzanak ehhez a gyűlöletkeltéshez. Ezen kívül nagyon jó lenne, ha eltűnnének azok is, akik a hatalom elvesztésétől rettegve, a befolyásvesztéstől való félelem miatt, alkalmazzák ezeket a gyűlöletkeltő politikai kampányokat, és ezekkel befolyásolják a társadalmat.
De valljuk be magunknak: nem fognak elmenni, és ezért őket is tolerálni kell, hiszen ugyanannak a közösségnek a részei maradunk. A tolerancia valójában nem azt jelenti, mint amit Orbán Viktor mond. Nem azt jelenti, hogy megtűrjük őket, hanem azt, hogy felebarátként elfogadjuk és megértjük, hogy ők is léteznek. Méghozzá velünk együtt. És ebből kiindulva próbáljuk kialakítani azt a közösséget, ahol mindannyiunknak jobb együtt lenni.
Orbán bűnt követ el amikor a társadalmat megpróbálja kettéosztani, amikor a nem rá szavazókat kizárja a közösségből – mind politikai mind jogi értelemben.
Ennek a bűnnek a mozgatója a hatalom elvesztésétől való félelem, a rossz politika kompenzálása azáltal, hogy a különböző társadalmi csoportokat egymásnak ugrasztja. Valamint az attól való félelem, hogy nem tudja elterelni a figyelmet arról, hogy képtelen megoldani a társadalom problémáit. A rossz kormányzás a gyűlöletpolitika oka. A hatalom elvesztésétől való félelem az újabb és újabb gyülőletkampányok oka. A bűnök oka.
És ezt a félelemből eredő bűnt meg kell bocsájtani miniszterelnökünknek (nyilván ez nem jelent felmentést az esetleges igazságszolgáltatási felelősség alól). De erre a megbocsájtásra csak azután kerülhet sor, miután minden politikai eszközt elvettünk azok kezéből, akik gyűlöletet keltenek a társadalom tagjai között. Miután megérttettük velük, hogy sokkal könnyebb együtt élni – ha már nyelvileg, és földrajzilag is össze vagyunk zárva –, mint egymás ellen cselekedni.
Ha erről a függőségről, amit a gyűlölet jelent, leszoktattuk őket, akkor jöhet a megbocsájtás, és ami még jobb: beszélhetünk a társadalmat valóban hátráltató politikáról, és végre elindulhat az ország felfelé. Mert a gyűlöletpolitika csak handabanda, amit a kormányzás helyett művelnek. Jobb hely nem lesz tőle az ország, csak rosszabb.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.