Mi adózunk itt, és mi vállalunk gyereket és neveljük fel, mi szurkolunk a magyaroknak, mi libabőrözünk a himnusz alatt, mi járunk az utcán, mi vásárolunk a boltban, mi mosolygunk az emberekre, mi adjuk át az ülést a buszon, mi adunk a hajléktalan embernek, mi adakozunk az átláthatóságra, mi állunk ki a gyengébbek mellett, ti pedig most csak gyűlölködtök.

Mégis minket zárnak rácsok mögé, minket üldöznek el az utcáról, tőlünk veszik el a kenyeret, ha nincs annyink, amennyit érünk, a mi fizetésünk kevés, és mi megyünk ezért az utcára, minket különböztetnek meg, ha barnább a bőrszínünk, mi nem foghatjuk meg egymás kezét az utcán, és minket nem érdekel ha valakik csókot váltanak az utcán, rólunk gondoljátok azt, hogy a konyhában a helyünk, hogy menjünk vissza oda, ahol sose éltünk, hiába a mi hazánk Magyarország.

Mert mi emlékszünk helyettetek is a történelemre, mi csodáljuk Mátyás reneszánsz udvarát, mi fogadjuk meg Szent István intelmeit, mi emlékszünk Kossuth Dunai Konföderációjára, mi tartjuk bölcsnek a németek betelepítését, mi támogatjuk Eötvös és Klebelsberg emancipáló oktatáspolitikáját. Ti pedig mindent, ami jó volt, elfelejtetek.

Mi gyászoljuk egyként a Holokausztot és Trianont, mi kérünk bocsánatot mind a Málnekij robotért, mind a munkaszolgálatért, a mi családunk vagyonát vették el 44-ben és 49-ben. Mi bocsájtunk meg a nyilasoknak és a bolsevikoknak, mi értjük meg a kurucot és a labancot, mi tudunk különbséget tenni feliratiak és a határozatiak gondolkodása között, ti pedig csak válogattok napi érdek szerint.

Mi akarjuk felemelni a szegénységben élő embereket, mi fogadnánk be a háború elől menekülőket, mi fogadjuk el a szerelem minden fajtáját, mi segítenénk a lecsúszóknak, mi emelnénk fel a gyengébbeket, ti pedig lefelé rúgtok és felfelé nyaltok.

Még nem ti vagytok a magyarok, mert nektek a magyarság nem történelmet, nem közösséget jelent, hanem csupán önigazolást és kényelmet, amivel másra tudjátok tolni a mindennapi hibáitok, kényelmetlenségeitek.

Magyarország ma arra vár, hogy mi, veletek együtt, újra elfoglaljuk végre! Hiszen ti is mi vagyunk. Mert az ország akkor lesz boldog és újra egy, ha mind megtaláljuk benne a helyünket, ezt pedig csak együtt lehet!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!