Sokadszorra köszön vissza a magát demokratikusnak nevező oldal kiválóan demokratikus érvelésében az az elég furán demokratikusnak nevezhető érv, hogy mi vagyunk a demokraták. Én demokratának tartom magam, és pont ezért nem vagyok hajlandó olyan pártra szavazni, aki azt mondja magáról, csak mi vagyunk a demokraták, a többiek nem. És lényegtelen, hogy ki mit gondol arról, melyik párt demokrata és melyik nem.

Szelényi Zsuzsanna az Együtt pénteki konferenciáján mondta ezt: Ugyan az emberek még a bal-jobb dichotómiában gondolkoznak, de ez szerinte elavult, és ma fontosabb törésvonal húzódik a demokraták és az antidemokraták között.

Nyilván nem csak Szelényi állítja ezt, számos kiváló embertől lehetett hallani az utóbbi időben, hogy demokraták és antidemokraták csatája zajlik épp, meg hogy ezzel lehet választást nyerni, és ez a csodafegyver, ami majd megszólítja a választókat. Ehhez még tegyük hozzá Szigetvári Viktor mondatait arról, hogy azért nem vitázik a DK-val, az MSZP-vel, a PM-el, mert velük úgyis össze fog fogni, és ezért fölösleges is a vita. Ha pedig ezt hozzátettük, akkor meg is érkeztünk valahova 2013 végére.

Egy dolgot biztosan megígérhetek, bár csupán egy szavazó vagyok. Nem fogok a demokraták összefogására szavazni 2018-ban.

Méghozzá azért nem, mert én nem demokratákra akarok szavazni, hanem az ország problémáit érintő megoldásjavaslatokra. Arra akarok szavazni, hogy egy baloldali párt vagy baloldali pártok szövetsége megígéri, ha kormányra kerül, visszaállítja a munkavállalói jogokat, megállítja a szegénység terjedését, visszaállítja a szociális védőhálót, megemeli a nevetségesen alacsonyan kereső közalkalmazottak fizetését, pénzt tol az oktatásba és egészségügybe, és átalakítja ezeket a szektorokat a társadalmi felzárkóztatás és egyenlőség elve alapján. No meg elkövetnek mindent, hogy felszámolják azokat a károkat, amiket a Fidesz okozott a magyar demokráciának. Újra működésbe hozzák a fékek és ellensúlyok rendszerét, normális vezetőt neveznek ki a közmédia élére, és nem háborút vezetnek a jobboldali szavazók ellen, hanem egyként kezelik az országot.

Ennek viszont semmi köze nincsen a demokraták versus alien csatához. Engem nem ez mozgat, mert pontosan tudom, hogy a demokraták önmeghatározása egy az egyben olyan, mint az orbáni magyar önmeghatározás, kizárja egy értékből az emberek egy részét, ahelyett, hogy minél több ember számára megélhető napi tapasztalattá tenne egy olyan pozitív értéket, ami egyesítheti a társadalmat.

Nyilván nem vagyok hülye, és nem hiszek az azonnali társadalmi békében, amely egyik pillanatról a másikra eljön, de azt is tudom, hogy azokat a baromi mély árkokat, amiket a Fidesz, de cinkosként a Jobbik és például a maguk demokratikusnak nevezésével a "demokratikus" ellenzéki pártok teremtettek, csak úgy lehet betemetni, ha valamikor hozzálátunk ehhez.

És azt is gondolom, hogy ezeknek az árkoknak a betemetéshez pont a saját magunkat bezáró és a másikat megcímkéző identitások értékekkel való felváltása szükséges. Arról nem lehet vitát folytatni, ki a magyar és ki a demokrata. De arról lehet, hogy milyen legyen az oktatás, az adórendszer, az egészségügy. És ahhoz, hogy az árkokat betemessük első lépésben az kell, hogy átmenjünk rajtuk és megvizsgáljuk, mi van a másik oldalon.

És a demokraták önmeghatározása azért is káros, mert a valódi célokat elrejti. Micsoda butaság azt mondani, hogy nem bal-jobb, hanem demokrácia versus alien versengés van, micsoda butaság tagadni minden más politikai értékek fontosságát, és azt a látszatot kelteni, hogy nekünk ezekre nincs szükségünk, mi egyszerűen demokraták vagyunk. Értékek, ebből következő érthető program, és az ezt zanzásító vízió, és a róla szóló vita/párbeszéd nélkül nincs új magyar baloldal Magyarországon. A demokraták nem fognak választást nyerni, a baloldal nyerhet.

Bár azt is tudom, egy reális lehetőség a magukat tévesen demokratikusnak nevező pártok valamilyen összefogása, ez legkorábban majd 2016 felé jön el, és azt gondolom, a Gyurcsány Ferenccel kötött koalíció nem természetes, nem magától értetődő, ha pedig ezek a pártok nem dolgoznak ennek az alternatíváján, nem is keresik, hanem már most azt állítják, ez lesz, akkor ez is lesz.

Ez pedig egyenes út a liberális és baloldali értékrend közötti viták le nem folytatásához, az értéknélküliséghez, és ezáltal egy érték nélküli koalíció megteremtéséhez, a kizárólagosan hatalompolitikai politizálás folytatásához. Ez az út pedig a demokratikus, kormányváltó összefogás 2014-es vereségét már elhozta. Még egyszer ugyanebbe beleszaladni talán nem a legbölcsebb dolog.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!