Az önkéntesség a  nyugati kultúrában a 18. századtól kezdődően használt katonai eredetű fogalom. Jelentése a 19. században alakult át - főként vallásos meggyőződésből végzett - a közösség szolgálatába állított tevékenység jelölésére. Tehát vallásos hit és militarizmus keveredik a történetében, amint azt a legrégebbi és legnagyobb önkéntes szervezet az Üdvhadsereg neve is megőrizte.

A természeti, társadalmi és gazdasági krízisek - a Nagy Gazdasági Világválság óta – általában felerősítik a önkéntes szerveződési hajlandóságot.

Miközben mikroszinten elsősorban altruista (a társakat akár saját kárára segítő) tevékenységként gondolunk rá, gyakran egyéni érdekeket szolgál (munkahelyi tapasztalatszerzés, kapcsolatépítés). Ennek egyik formája a nyugat-európai kultúrában „internship” (gyakornok) néven ismert, ami egy olyan ingyen végzett munkát jelöl, amelynek ellenértéke a karrierépítés ígérete.

Bár jelentése általában pozitív kicsengésű, önmagában nem hordoz értéket, megítélése cél és helyzetfüggő - például a Magyar Gárda tagjai is önkéntesek, akárcsak számos politikai párt aktivistái. Pokolba a jó szándékkal címmel jelent meg első átfogó kritikája (Ivan Illich, 1968), amely az önkéntességben rejlő altruizmust a keresztény misszionárius ideológia kiterjesztésének, a kulturális különbségekre építő, azokat fenntartó posztkolonialista és osztályhelyzet által meghatározott tevékenységnek tekinti. Ilyen például a szintén nyugati társadalmak fiataljai között népszerű, egyetem előtti évszünetben (gap year) végzett harmadik világbeli munka, amelyért általában maga az önkéntes vagy a családja fizet, megváltva cserében első világbeli rossz lelkiismeretét.

Magyarországon jogszabályi háttere kidolgozatlan és az önkéntes munkavégzés a 34%-os EU-átlaghoz képest alacsony (17%), miközben ugyanez a mutató Ausztriában például 60%, ugyanakkor a bejegyzett civil szervezetek száma a rendszerváltás óta meghatszorozódott (Czike 2006). 

*

A három vizsgált intézmény közül egyedül a Gólya nem keres nyilvános felhívásokban önkéntes munkaerőt. A hely működése két dologra épít: az ott dolgozókra és a törzsvendégekre.

A szövetkezeti modell magában foglalja, hogy minden szövetkezeti tag egyben tulajdonosa is a presszónak, így minden tagnak elemi érdeke a minél nagyobb nyereség. Ebből következik, hogy a kötelező vállalásokon túl is rengeteg munkát fektetnek a hely működtetésébe, de különböző okokból a nem szövetkezeti tag munkatársak is vállalnak önkéntes munkát, ami kimerülhet egy-egy program szervezésében, de akár egy munkacsoportban való aktív részvételében is - ez egyben előfeltétele az esetleges szövetkezeti taggá válásnak is. A másik bázis a törzsvendégekből kikerülő aktív emberek, akik általában fogyasztásért cserébe vállalnak kisebb munkákat.

Ezzel szemben az Auróra és az OFF-Biennále Budapest (OFFBB) közel azonos, nagyjából egyéves fennállása alatt teljes mértékben arra épített, hogy pályázati pénzből legfeljebb egy-két munkatársnak biztosított fizetett állást - ezek főleg koordinátori és adminisztrációs munkakörök -, és minden mást önkéntesek végeznek. Induláskor az önkéntesek bevonása mindkét intézménynek könnyebben sikerült, aminek fő oka az egy-egy, már létező bázis igényeinek kielégítésére tett kísérlet. Az Auróra esetében ez a bázis főleg a Sirályban együtt dolgozó, - annak bezárása előtti időszakában ott találkozó aktivistákból áll, az OFFBB esetében pedig a magyar művészeti élet azon szereplőiből, akiknek az elmúlt időszak kultúrpolitikai változásai kárt okoztak (ez jelenthet politikai elköteleződésből szándékos, vagy személyi cserék miatti intézményrendszeri kiszorulást).

A cikk első felében leírtakat a gyakorlatban is tapasztalhatjuk: az önkéntesek könnyebben lesznek részei egy korábban nehezen megközelíthető közegnek (művészeti/aktivista), így társadalmi hasznosságukon túl új, saját erőforrásokra tesznek szert. Ezek elsősorban szakmai kapcsolatok, barátságok, munkalehetőségek, vagy a közösség védőereje, ha az egyénnek bármilyen problémája merülne fel.

De ezek mértékét és megvalósulását is meghatározza az önkéntes osztályhelyzete: hogy mennyi időt tud önkéntességgel tölteni, milyen kapcsolati hálóval rendelkezik és milyen tudással tudja segíteni az adott intézmény és közösség működtetését.

Mivel az Auróra és az OFFBB önkéntesei főként alkalmi munkákra, ösztöndíjakra, nem rendszeres, kiszámíthatatlan pályázati pénzekre alapozzák megélhetésüket, a legnagyobb nehézséget a fenntarthatóság kérdése jelenti. Az OFFBB esetében ezt tovább bonyolítja a művészi munka régóta tisztázatlan gazdasági státusza: egy olyan tevékenység, amelyre önmagában önkéntes munkaként - esetleg 'hobbiként' tekintenek. Ellentétben más kultúrmunkások, például a kurátorok szerepével, ami általában fizetett munkát, állást jelent (a biennálé esetében ez is deklaráltan önkéntessé vált).

Tehát az utóbbi két csoport működésének bázisát alkotó önkéntes részvétel intenzitása változó és folyamatos veszélyt jelent a lelkesültség csökkenése miatti esetleges kilépésük. Minden önkéntes betanítása sok energiát igényel, az idővel elnyert egyre bizalmasabb feladatkörökből egy jobb, fizetéssel járó lehetőségért való kiszállás kritikus helyzetbe hozhatja bármelyik közösséget. Ez az intézményes kiszolgáltatottság az OFFBB esetében a leghangsúlyozottabb: a szervezők számára is egyértelmű, hogy a most lezajlott meggyőző intenzitású önkéntes részvétel lényegében megismételhetetlen. Annál is inkább, mivel annak hajtóerejét nagy mértékben az az aktuális (kultúr)politikai helyzettel kapcsolatos felháborodás biztosította, amelynek világos artikulálása az OFFBB részéről elmaradt.

A hiányzó videórészletről:

Somogyi Hajnalka (OFFBB) 2015. május 13-án azzal a kéréssel fordult a Harmadik Szektorhoz, hogy a videósorozatunkból távolítsuk el a vele készült interjúrészleteket, mivel azok publikálására nem adott engedélyt.

Az előzmények: 2015 április 14-én jeleztük az összes intejúalanyunk fele, hogy 19-én online hozzáférést biztosítunk az előszerkesztett interjúkhoz, 22-ig várva észrevételeiket. Somogyi Hajnalka elfoglaltságára hivatkozva azt válaszolta, hogy ezek a napok számára nem alkalmasak. Erre való való tekintettel 2 nappal korábban, április 17-én küldtük el az anyagot, hogy több idő (6 nap) legyen a megtekintésükre. Visszajelzés hiányában, az emlékeztető emailünkre április 22-én az az egysoros válasz érkezett, hogy a megtekintés nem sikerült.

Tekintettel arra, hogy a felvétel interjú-helyzetben készült, nem a publikálási jóváhagyást, hanem észrevételeket vártunk volna, elindítottuk a tervezett időpontban a sorozatot, amelyben felhasználtunk vele készült részleteket is.

Eljárásunkat etikusnak tartjuk, ennek ellenére Somogyi Hajnalka kérésnek eleget tettünk.

A Harmadik Szektor korábbi videói, írásai, illetve további információ itt.

Az OFF-Biennále válaszai a Harmadik Szektor felvetéseire itt.