Nem újkeletű, de egyre hangosabb érv mostanság a nem heteroszexuális emberekről folytatott vitákban, hogy „nekem nincs bajom a buzikkal, egy heteró pár se mutogassa magát”, és hogy "nem zavarnak a melegek, de nem értem miért akarják nyilvánosan csinálni, elvégre a heterók sem vonulnak fel". Ennél pedig kevés álszentebb van. Hiszen mindannyian, szexuális beállítottságtól függetlenül, folyamatosan asztalra rakjuk a nemiségünket, ami természetes is. Én például mindig boldog vagyok, ha egy csókolózó párt, fűben fetrengő fiatalokat vagy egy kisbabát látok az utcán. Mert a szerelem, a család, a gyerek tök király dolgok.

(Fotó: 444.hu)

Valójában senki se szól rá a heteró párokra. Tényleg látott már valaki középkorú úriembert, aki egy kézen fogva sétáló, a parkban egymáson fetrengő, csókolózó, vagy a kisbabával játszó párra rászólt? Hogy ne dörgöljék a szexualitásukat az orrunk alá?

A legjobb érvet arra, hogy ez mennyire nincs így maga Bayer Zsolt szállítja egymásutáni két napon írt két cikkéből származó mondataival:

Ezen kívül egy meló volt még. Rengeteg friss, újgazdag pöcs járt oda. Kicsike, kopaszka, virsli ujjú figurák, akik hozták magukkal a bombázó nőiket. Újgazdagék teniszezgettek, iszogattak, a bombázók pedig el-elvitték szegény portásfiút hátra, a szaunák meg az öltözők környékére. Ezt is ki lehetett bírni.
Bayer Zsolt (2015. 06. 01.)

S miképpen a heteroszexuálisok sem óhajtják a világ tudomására hozni hálószobájuk titkait, úgy a normális homokosok sem. Nem akarnak beavatni ebbe az egészbe.
Bayer Zsolt (2015. 06. 02.)

Valójában pont Bayer Zsolttól látszik, hogy igenis mindenki szereti megélni és kimutatni a szerelmét, sőt vannak olyanok, akik ezzel mérik a férfiasságukat vagy nőiességüket, és ezzel például nekem nincs is bajom, legyen az illető heteró vagy nem heteró. Akinek pedig baja van, egyébként nyugodtan szóljon rá arra, aki ezt teszi, csak ne érveljen úgy, mintha nem létezne hátrányos megkülönböztetés heterók és nem heterók között.

Főleg, hogy ennek a nemiségnek hagyományai is vannak. Ha ismerjük a farsang, a húsvéti locsolkodás hagyományait, vagy csak magára az esküvőre mint szertartásra gondolunk, ezek mind-mind a nemi szerepek, a szexualitás megélésének ünnepei (is) voltak. Vagy akár a népdalaink nagy része is tele van pajzán utalásokkal, és ezzel semmi gond nincs. Ha belegondolunk, az, hogy ezek mellett a heteró szokások mellett, amelyeknek a melegek nem lehetnek részesei, évente egyszer Pride is van, igazán nem tűnik nagy aránytévesztésnek. Sőt akár azt is mondhatjuk, a heterók folyton utcára viszik a szexualitásukat.

De ha megnézzük a fogyasztói társadalom kultúrája, milyen sematizáló, erőltetett példaképeken keresztül próbálja a társadalom tagjait rávezetni a helyes, szintén heteró viselkedésre, szintén az derül ki, a heterók sokkal durvábban az arcunkba nyomják szexualitásukat, mint a “buzik”. Mikor láttál reklámban egymás kezét fogó férfipárt, és hányszor láttad a csókolózó heteró párokat? Nagy mell, szőke haj, vékony derék a nőknek, izmos kockahas a férfiaknak, és legyél heteró, minden más elfogadhatatlan. Ezeket pedig természetesen kiváló termékekkel tudod megvásárolni magadnak.

Összességében azok, akik szerint a heterók nem viszik a nemiségüket az utcára, bizony hazudnak. Mindeközben pedig tudjuk, mit kapna, mit kap egy meleg pár, ha ugyanezt teszi. Jó kocsmai történet a „kit dugtam meg pénteken”, majd az életkor változásával a házasság és a gyerekvállalás is hálás témák, melyek mindennap előbukkannak. Valójában minden egyes nap a heteró boldog párkapcsolat és család normatív képei és hagyományai azok, amik az utcára viszik a szexualitást. És nem, nem az kéne, hogy Bayer Zsolt és a barátai ez ellen is tiltakozzanak, hanem az, hogy elfogadják, mindenkinek joga van a szerelme és szexualitása nyilvános megélésére!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!