Sajnos a rajongás vagy irigy csodálat még nem fogyott ki, és még 2015-ben is vannak olyanok, akik azt gondolják, a Habony és Finkelstein által mértani pontossággal megkomponált kampányok tényleg irányítják az embereket, tényleg elterelik a figyelmüket a fontos dolgokról, vagy tényleg a Fidesz előnyére fordítják a közéleti témákat, mert az emberek hülyék, úgyis bedőlnek. Pedig Gyurcsány Ferenc 2006 utáni bukása és a Fidesz idei összeomlása után végre kimondhatnánk pár dolgot. Például azt, hogy a politika nem egy stratégiai játék, ahol az emberek egyszerű sakkfigurák, és azt, hogy ha nincs morális megalapozottságú kiállás, ha nem mondjuk meg, mi a baloldal, ha nem üzenjük meg, miben lehet egyetérteni, mihez lehet csatlakozni, akkor valójában nincs is baloldali politizálás.

A plakátrongálás kapcsán újra nagy teret kapott a gumicsont-elmélet, amelynek lényege, hogy Habony Árpád annyira okos, hogy átver egy egész országot, és vannak olyan témák, amikkel nem szabad foglalkozni, mert a buta emberek nem értik meg. Ez csak elterelés, szisszen fel a nagyérdemű, és felszólít bizonyos problémák negligálására.

Miközben a politikacsinálás pont ezekről a problémákról is szól.

Beszéljünk inkább a korrupcióról, hangzik a torkokból, miközben pontosan tudjuk, pusztán korrupcióváddal nem lehet leváltani egy kormányt sem. Olyan témák kellenek, amelyek megrajzolják azt a Magyarországot, ahol élni szeretnénk, amelyek kirajzolják ennek a karakterét, ezek nélkül a korrupció felemlegetése csupán meddő tagadás lesz. Azt pedig pont a 2014-es választás igazolta, hogy pozitív elképzelés, program, világkép nélkül nincs kormányváltás.

De vajon ez a program, ez a világkép miből jön ki, mitől válik láthatóvá, és vajon miért sikeres a mostani kormányzati plakátkampány elleni akció, miért adnak több ezren pénzt az ellenplakátokra, és vajon miért volt sikeres a netadós tiltakozás?

Mert mindkét akció ugyanabból a tőből fakad. Az elmúlt években a baloldali és liberális világképet valló állampolgárok, akik elutasítják az orbáni politikát, lényegében elvesztették a kormányzásra, a politikára, és ezzel sok szempontból saját életükre való ráhatásukat. Azok a szimbólumok és értékek, amikben hisznek, nem kapnak semmilyen látható képviseletet, kivéve ezekben a hetekben és tavaly novemberben.

A plakátrongálás valójában nem a menekültügyről szól, ahogy a netadó se a párszáz forintos befizetésről, vagy rákövetkező tüntetések se Vida Ildikóról szóltak. Ezek szimbolikus ügyek, amelyekben a cselekvés által maga a felháborodás tud eszkalálódni.

A plakátok letépése, a kormány bevándorlás-ellenes politikájával szembeni tüntetés egyetlen dolgot jelent: mi elutasítjuk a hazugságot, a kormány gyűlöletpolitikáját, nyitott és befogadó társadalomban szeretnénk élni, és nem kívánjuk a saját előrejutásunk érdekében más emberek megalázását.

Ennek a folyamatnak pedig három következménye van. Egyrészt felenged az elnyomás érzése, a konkrét rongálás,vagy annak szimbolikus támogatása, a pénz utalása, mind mind lehetőséget ad arra, hogy egyenrangú állampolgárnak érezzük magunkat az országban, méghozzá cselekvő állampolgárnak. Az ilyen helyzetek pedig hosszabb távon, kisebb-nagyobb sikerrel további cselekvésre ösztönzik az állampolgárokat, más kampányok támogatására, más akciókba való beszállásra. Nem véletlen a váratlan és érthetetlen rendőri fellépés sem, ha következmények nélkül lehet ellenzéki tevékenységet végezni, az bátorítólag hat még több állampolgárra. Mint minden elnyomó rendszernek, a mostaninak is az a legfőbb célja és tevékenysége, hogy passzívvá tegye az embereket, és a passzív emberek mellett biztosítsa a társadalom többségét.

Másrészt valójában tényleg ellentart a kormányzati gyűlöletkampánynak. Nem véletlen, hogy a Fidesz, a Jobbik és segédelemzőik is pártakcióként értelmezik a történéseket, a plakátszaggatást, és fogják majd pár nap múlva az ellenplakátra való gyűjtést. Ugyanis a hiteltelen kormánnyal szemben, az egyszerű emberek elemi felháborodása sokkal hitelesebb. Az elmúlt napok történései valószínűleg nem egy embert győztek meg arról, ostobaság, amit a kormány csinál, hiszen a gonosz kormány vs. egyszerű emberek narratívából nehezebben jön ki a kormány győztesen, az igazság pedig szubjektív, nem független attól, ki mondja. Ezzel pedig a gumicsont-effektus egy része is megszűnik, pontosan úgy, ahogy a vasárnapi zárva tartásnál, az útdíjnál vagy az internetadónál. Hiszen minden állampolgár számára minimum kérdésessé teszi, valóban igaza van-e a kormánynak, így hiába is tudja tematizálni a bevándorló üggyel a közbeszédet a kormány, nem szerez plusz szavazatokat, hiszen “nem lesz hozzá igazsága.”

Harmadrészt pedig, nem gumicsontról beszélünk. Miközben persze tudjuk, maga a bevándorlás kérdése létezik, de jelenleg nem ez Magyarország legfontosabb problémája. Ez a kampány valóban fokozza az idegenellenességet, a bezárkózást, valóban rossz irányban változtatja az állampolgárok attitűdjeit, ennek pedig nemcsak elvont filozófiák mentén kell ellentmondani, hanem azért, mert konkrét szinten is több szempontból rossz hatással van az országra. Számos nemzetközi kutatás, és sajnos példa is mutatja, hogy a politikusok által elengedett idegengyűlölet konkrét tettlegességbe is átcsaphat, és az ilyenfajta idegengyűlölet a már az országban élő bevándorlókra napi szinten visszahat, a bevándorlóellenesség mellett pedig erősíti az antiszemitizmust és a cigányellenességet is. Amennyiben egy ilyen kampányt szó nélkül hagyunk, az nem politikai filozófiai értelemben, hanem konkrét napi szinten okozhat problémát számos embertársunknak. Ezért a kormányzati kampánnyal szembeni fellépés pont a nyitott, szolidáris és befogadó attitűdöket hozza előtérbe a kampányban részt vevő, vagy azt támogató, arról értesülő emberekben.

De az is fontos, hogy egyszerűen nem lehet az állampolgároknak megmondani, miért és hogyan cselekedjenek. Az ilyen felülről megmondjuk, hogy ez nem jó típusú tiltakozás minden esetben elbizonytalanítja az aktívvá váló állampolgárokat döntésük helyességében. Márpedig a normális és erős társadalom alapfeltétele a minél több aktív cselekvő és a cselekvőket támogató állampolgár. Ezek az állampolgárok pedig nem véletlenül morális problémák, a saját világnézetükkel nem összeegyeztethető helyzetek mentén hozzák létre politikai cselekvésüket.

Ezt a fajta morális cselekvést helyteleníteni pedig pont annak a politikai helyzetnek a támogatása, ahol a politika történéseinek egyetlen irányítója a hatalmi szempont. Hatalompolitikában pedig a Fidesz nem verhető. Övék a hatalom, nekünk csak a meggyőződésünk maradt.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!