Ungár Klára megnevezett két olyan jobboldali politikust, aki – legjobb tudomása szerint – meleg. Ebből aztán óriási balhé kerekedett: nem csak Kocsis buzeránsozása vagy pár publicista fröcsögése ért el hozzám, hanem sokan a magukat liberálisnak vallók közül is elítélték a tettét, de melegaktivisták is állást foglaltak az „előbújtatás ellen” vagy jelentős távolságból szemlélve azt. Az LMBT Szövetség nem kíván az eszközzel élni, a Labrisz Leszbikus Egyesület a megkeresés pillanatában még nem tudott erről nyilatkozni, a Budapest Pride pedig már manifesztójában [1] lefektette, hogy károsnak tartja az előbújtatást és ennek megfelelően is nyilatkozott.

Kit érdekel?

Az előbújás azt jelenti, hogy valaki elmondja magáról, hogy meleg, leszbikus, biszexuális vagy transznemű [2]. Erre azért van szükség, mert az emberek, a többség feltételezi rólad, hogy heteroszexuális vagy. Például ha nő vagy, és azt mondod, hogy „a barátnőm” (vagy pasiként, hogy „a barátom”), az teljesen mást jelent neked, mint nekik. Nem azt értik alatta, amit te. Meg kell magyaráznod, ha nem akarsz hazugságban élni, vagy gondosan kikerülni ezeket a helyzeteket. Vannak, akik nem érzik biztonságban magukat, félnek a társadalom, barátok, munkatársak, kollégák reakcióitól, vagy a fizikai erőszaktól, ezért inkább nem mondják el senkinek. Az olyan témákat, ahol előjöhet, gondosan kerülik, így például azt, ha a párjukról kérdezik őket, vagy arról, hogy hová járnak szórakozni, vagy hogy bejön-e nekik egy pasi / csaj.

Honnan jöttem?

1969-ben „travik”, melegek, leszbikusok, transznemű és hajléktalan emberek elégelték meg a rendőrök rendszeres zaklatását a Stonewall Inn bárban, az Egyesült Államokban és napokig harcoltak velük. Igazi forradalom volt! Ekkor sokan azt gondolták, hogy mindenkinek kötelessége előbújni, és outoltak, előbújtattak másokat, tehát elmondták róluk, hogy melegek vagy leszbikusok. (Ez tudtommal leginkább a meleg férfiakat érintette.) Voltak olyanok, akiknek ez negatívan hatott az életére, nem mindenki van olyan élethelyzetben ugyanis, hogy könnyedén előbújhasson. Elveszítheted a munkádat, a családodat vagy a barátaidat is, de valahol meg is verhetnek érte. Egy idő után belátták ezt a korai aktivisták is, és nem használták többé ezt az eszközt ilyen módon. Többször előfordult azonban olyan is, hogy homofóbok „buktattak le” másokat azért, hogy megbüntessék a „szodomitákat”.

A “tudatos előbújtatás” politikai cselekedet. Általában előkészítetten használják aktivista csoportok, akik sokszor évekig gyűjtik a bizonyítékot egy-egy homofób politikus vagy pap titkos életéről és végül egy kampány során a média elé tárják ezeket. Van, amikor pedig csak egy véletlenül pottyan a politikailag tudatos melegek ölébe a téma. Hogy csak egy példát említsek, nemrégiben egy Randy Boehning nevű amerikai szenátorról derült ki hogy meleg, miután valaki kijuttatta egy társkereső portálon folytatott beszélgetését a nagyérdeműnek, meghozzá azért, mert olyan törvényekre szavazott, amik meggátolták, hogy a szexuális kisebbségek diszkriminációja bekerüljön az anti-diszkriminációs törvénycsomagba. De ez nem egyedi eset, sem az USA-ban, sem máshol.

Hová megyek?

Ezeket a tudatos outingokat tehát, amikről most is szó van, tudatos elvek mentén, bizonyos szabályokat betartva használják aktivisták. Egyrészt nem kiszolgálgatott embereket hoznak rossz helyzetbe; másrészt olyan embereket támadnak, akik melegeket, leszbikusokat, biszexuálisokat vagy éppen transzneműeket negatívan érintő, homofób törvényeket hoznak vagy támogatnak. Ide sorolható a két magyar politikus előbújtatása is [3].

Ki gondolná, hogy akár Kocsis Máténak, akár Szájer Józsefnek rettegnie kellene az erőszaktól, elveszítenék a munkájukat, nem kapnának újat, ami miatt csődbe mennének, és végül hajléktalanként kellene tengetniük életüket Budapest utcáin család és barátok nélkül? Elmondhatjuk tehát, hogy privilegizált helyzetben vannak, mert nem érheti őket igazán negatív hatás, talán egy-két „barát” elvesztését leszámítva.

Vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy csak azokat szabad „előbújtatni”, akik már nem élnek, tehát semmilyen negatív hatás nem érheti őket, vannak, akik szerint a hírességeket elő szabad, mert nincs veszteni valójuk.

Vannak olyanok, akik szerint azokat a képmutatókat szabad, akik aktívan tesznek azért, hogy ne legyen jogegyenlőség, például politikusokat, akik diszkriminálják a buzikat, például homofób (vagy transzfób) törvények megszavazásával, megírásával vagy negatív véleményük hangoztatásával.

Szájer József megírja a meleg-közösséget negatívan érintő alaptörvényét az iPadjén, Kocsis Máté homofób kommenteket tesz, kitiltja a hajléktalan embereket és vegzáltatja őket.  (Ez utóbbi esetben nem kifejezetten meleg, leszbikus, biszexuális vagy éppen transznemű embereket célzó intézkedésekről van szó, hanem olyan kiszolgáltatott emberekről, akik közt egyébként szintén vannak „buzik” is.) Senki sem szól, amikor a miniszterelnök vagy bármelyik más kolléga negatív felhangú meleg-viccekkel szórakoztatja a nagyérdeműt.

Akkor most ez szükségképpen jó?

A válasz egyszerű: nem tudom. És minden helyzet más. Sajnos úgy látom, hogy a mozgalmon belül (egy-két kísérlettől eltekintve) általánossá vált egy olyan szemlélet, hogy már eleve kész válaszok vannak egy-egy kérdésre, azokat pedig csak el kell mondanunk minél többször a változás érdekében. Sajnos nagyon kevés a tényleges párbeszéd, pedig erre óriási szükség lenne. Tudjuk előre, hogy az előbújtatás az szükséges rossz, mert ilyet nem lehet csinálni; aki buzizik, az szükségszerűen homofób pöcs; aki nem a mi nyelvünket beszéli, az kulturálatlan. Nincs szükségünk arra, hogy egymással beszélgessünk (vagy ez megmarad a “szervezeten belül”), ehelyett inkább felvilágosítjuk azokat, akik nem tudják eléggé jól, hogy mit kell gondolni. Persze, nem (csak) ez az általános, de jó lenne egy kicsit több nyitottság a közösségen belül és kívül egyaránt arra, hogy elbeszélgessünk, hogy jó-e ez az eszköz, etikus-e használni, ha igen, milyen esetekben, és hogy előre viszi-e ez az ügyünket. Vagy az, hogy mik ennek a veszélyei itt, Magyarországon.

Sajnos kevés beszélgetés irányul a tabuk döntögetésére, a jó vitára egy-egy meredek témában. Ezért is tartom jónak, hogy a Labrisz Leszbikus Egyesület (ha jól tudom, elsőként a szervezetek közül), estet szervez a téma átrágására. Minél több ilyet, ha kérhetjük, kérhetem.

-----

[1] Nem hiszünk az előbújtatásban (outing), mert annak hatása és tartalma értékeinkkel és céljainkkal nem összeegyeztethető. Mindenkinek személyes felelőssége és döntése identitása melletti kiállás, melyet meg kell előznie az önelfogadásnak.

[2] Azt gondolom, hogy transznemű emberek előbújása vagy előbújtatása sokban eltér a melegek, leszbikus és biszexszuálisok előbújásától vagy előbújtatásától, erről azonban kevés személyes tapasztalat vagy tudás áll rendelkezésemre ahhoz, hogy érdemben írjak róla, de arra bátorítok minden olyan transznemű embert, akinek van erről véleménye, hogy írja meg a Kettős Mérce blognak személyes tapasztalatait.

[3] Ungár egyébként pár héttel ezelőtt a Zártkörű Lányok című Tilos-műsorban elmondta, hogy bár valóban felhúzták Orbán Viktor kijelentései, ő már magában készült erre.

Seregély Ágnes