Pénteken megtudhattuk, hogy ha egy ártatlan embert a rendőrök agyonvernek, amennyiben ezt profi előélettel teszik, az nem emberölés. Az szinte köztudott, hogy a bíróságok gyakran alkalmaznak kettős mércét a rendőri bántalmazásoknál, de most először hallhattuk magyar bírótól, hogy szadistának lenni még akár előny is lehet.

(Fotó: MTI / Ujvári Sándor)

2013 áprilisában Izsákon egy Stíhl fűrész miatt agyonverték az ártatlan Bara Józsefet. Az ember a kiérkező rendőröket nem akarta beengedni házkutatási határozat nélkül a lakásába, erre, bár nem állt ellen, figyelmeztetés nélkül földre teperték, megbilincselték, bevitték a rendőrségre, ahol órákon keresztül ököllel, gumibottal verték testét, gerincét, megtaposták és végül a késve hívott mentő már csak a halálát tudta megállapítani.

A bírósági hivatalos honlap szerint „I. rendű vádlott a helyiség közepére állította a sértettet, és egyszer nagy erővel gyomron vágta. Később még többször ököllel a sértett gyomrába ütött, aki továbbra is tagadta, hogy lopott volna (…) Ezt követően a becsukott ajtajú belső irodában az I. rendű vádlott - továbbra is hangosan kiabálva - a sértettet az ellopott láncfűrészről kérdezte, és trágár kifejezésekkel illette a férfit. Közben az I. és a II. rendű vádlottak a sértettet pontosan nem megállapítható sorrendben ököllel megütötték legalább négyszer az arcán, emellett ütötték a mellkasán, majd amikor a földre került, nagy erővel megtérdelték vagy megtaposták.

A sértett jajgatott és kérte, ne bántsák, nem tud semmiről. Az ütlegelések során a vádlottak gumibotot is használtak, így például az I. rendű vádlott nagy erejű ütésekkel megsorozta a hason fekvő sértett gerincét. (…) a sértett, aki bordáinak többsége ekkor már törött volt, annyit mondott: „Fulladok! Meg fogok halni!”, és vizet kért. Az I. rendű vádlott ekkor a bilincset levette, azt mondta: „Nem fogsz meghalni.”, hanyatt fordította a sértettet, és a szájába vizet öntött. Látták, hogy a férfi még mindig rosszul van, de csak annyit tettek, hogy az I. rendű vádlott a II. rendű vádlott segítségével felültette a sértettet az egyik fotelba, és megint vizet adtak neki. Ezt követően a vádlottak számítógépen dolgoztak. A sértett a bántalmazása során kétoldali sorozat-bordatörést, szegycsonttörést, tüdőzúzódást szenvedett el, már ezektől közvetlenül életveszélyes állapotba került. Azonban ezen túl olyan terjedelmes vérzéses zúzódást és olyan kiterjedt zsírszövet roncsolódást is okozott a bántalmazása, amely zsírembóliát okozott, melyhez hozzájárult a mellkasi csontos váz szerkezetének megbomlása, és ezek együttesen a sértett fulladásos halálához vezettek”

A rémálomba illő eset kapcsolat eléggé szörnyű önmagában is, hiszen erős abba belegondolni, hogy mit sem sejtve sétálsz hazafelé, összeszednek az utcán a rendőrök, és halálra vernek. Ha abba gondolunk bele, hogy ezt egy adóból fizetett államszolga teszi, mondjuk egy családtagoddal, akkor tud még a felháborodás fokozódni. De van itt még más is.

Először is, a szegedi ítéletből azt is megtudhattuk, hogy az eset nem példa nélküli: a sajtóhíradások szerint ezek a kényszervallatások Izsákon rendszeresek voltak, csak addig általában kisebb sérüléseket okoztak.

Álljunk itt meg egy pillanatra. Tudjuk, hogy a bántalmazó rendőröket sokkal nehezebb elítélni, mint ha egy mezei állampolgár üt rendőrt, s nagyon sok ügyben a magyar hatóságok és bíróságok bicskája beletörik a tisztességes vizsgálatba. Hány ügyet kell Strasbourgba vinni, hogy a gyakorlat megváltozzon? Az, hogy egy kapitányságon a bántalmazás rendszerszintű, egészen megdöbbentő, és Bara József ügyében is csak arra futotta a kollégáktól, hogy szóljanak, hogy ezt hagyják abba, mert abból „nagy baj lesz”. Hány kapitányságon, hány embert vernek azért, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük? 2015-ben miért nincs minden egyes kihallgatáson, minden egyes őrszobán kamera, hogy az ilyesmi meg se történhessen?

2010-ben például 1086 feljelentést tettek hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt, ebből 44 esetben lett vádemelés (4%), és a bíróságok az esetek 48%-ban ítélték el a vádlott hivatalos személyeket (ún. váderedményesség). Ezzel szemben 2010-ben a hivatalos személy elleni erőszak miatt tett 802 feljelentés alapján 555 esetben emeltek vádat (69%) és 97% a váderedményesség. A trend lényegesen azóta sem változott: az 2007 és 2013 közötti időszakban a hivatalos személyek által elkövetett bántalmazásoknak csak 2-6%-ában született vád, míg a hivatalos személy elleni erőszak miatt indult ügyek mintegy kétharmadában.

Ezek a rendőrök – nem először – péppé verték az őrizetest, aztán a legteljesebb nyugalommal, mint akik jól végezték a dolgukat, nekiültek, gondolom, jelentést írni a szakszerű és jogszerű intézkedésről, miközben az áldozatuk bilincselve eszméletlenül feküdt az asztaluk mellett, mint egy rongybaba. Még jó, hogy nem mentek ki inni egy kávét és elszívni egy cigit. Az üzemszerű működést és a felelősségre vonástól való félelem teljes hiányát ennél a jelenetnél semmi sem írja le fényesebben.

És aztán következik a teljes döbbenet: a szegedi ítélet szerint mivel a korábbi izsáki bántalmazások nem voltak olyan durvák, ezért semmiféle ölési szándék nem volt megállapítható az ügyben, vagyis most se akartak senkit agyonverni. Vagyis, ha úgy nézzük, tulajdonképpen műhibáról van szó, jobban megszaladt a kezük.

De valóban „munkahelyi baleset” az ilyen?

Felvetődik a kérdés: egy rendőr, nincs arra kiképezve, hogy mi lehet egy akár jogszerű testi kényszer következménye? Hogyan mondhatja a bíró, hogy ha valakit hosszabb ideig vernek ököllel, gumibottal, a gerincét nagy erővel ütlegelik, akkor fel se merül, hogy a dolog az életébe kerülhet, és hogy eshetőlegesen sem merülhet fel az ölési szándék? A büntető törvénykönyv szerint ugyanis szándékosan követi el a bűncselekményt az is, aki belenyugszik cselekményének következményébe. Lényeges különbség ez, mert emberölés esetén a büntetés életfogytig tartó szabadságvesztés, a halált okozó testi sértés miatt jelen ügyben, mivel más bűncselekmények – például kényszervallatás – is felmerültek, legfeljebb 12 év volt kiszabható.

Egészen elképesztő, hogy az első olyan esetben, amikor a rendszerváltás óta bizonyítottan kényszervallatásba hal bele egy ember, a bíróság nemcsak, hogy a szokásos kettős mércét alkalmazza, hanem mindez egyenesen ürügy arra, hogy emberölés helyett csak halált okozó testi sértés miatt üljön a két rendőr.

Milyen üzenet ez a rendőrök és a társadalom felé? Szavunk sincs erre.