Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter dilettáns módon, nyíltan beszélt a nemzetbiztonsági bizottság ülésén az általa felügyelt polgári, illetve a kormány alá tartozó katonai titkosszolgálatok Ukrajnában folytatott tevékenységéről. A hatás nem is maradt el: Keskeny Ernő kijevi magyar nagykövetet bekérették az ukrán külügyminisztériumba, amely szerint Ukrajna függetlenné válása óta példátlan kijelentések hangzottak el Lázár szájából. Az ukrán külügyminisztérium világossá tette továbbá, hogy megengedhetetlennek tartják, hogy a magyar szolgálatok az ukrán partnerszolgálatok előzetes értesítése nélkül tevékenykednek Ukrajna területén.

Kép: hirhatar.com

A nemzetbiztonsági bizottság ülésének leirata szerint Lázár elmondta, hogy „Kijevben műveleteket hajtottunk végre, nem titok, mint minden más szomszédos ország hírszerző szervezeti egysége, annak érdekében, hogy a magyar érdekeket tudjuk képviselni.” Nos, nem egészen így működik a világ, ugyanis a partnerszolgálatok bevonása nélkül végzett hírszerző tevékenység ugyan nyílt titok, de titok. Így mind nemzetbiztonsági, mind pedig diplomáciai szempontból érthető az ukrán fél reakciója, illetve megelőzhető is lett volna, ha Lázár nem viselkedik nyeretlen kétévesként. „Még jó, hogy Lázár nem olvasta fel az Ukrajnában jó munkát végzett magyar hírszerzők névsorát!” – mondta az indexnek egy volt hírszerző.

Ennél sokkal veszélyesebbek azonban Lázár azon mondatai, melyek szerint magyar ügynököket küldenének Kárpátaljára, illetve kárpátaljai magyarokat (és/vagy nem-magyarokat) szerveznének be, esetleg korábbi állambiztonságiakat reaktiválnának. Lázár ugyanis elárulta, hogy „Ennek a témának [a hírszerzésnek] egy számunkra legfontosabb szelete nyilván a kárpátaljai magyar kisebbség és Kárpátalja helyzete a következő években vagy évtizedben. Ebben a bizottságban zárt ülésen beszéltünk arról, hogy a kormány mivel számol ebben a kérdésben és milyen lehetőségek, utak vannak Ukrajnában. Nyilvánvaló, hogy itt is korábban leépített képességeket kellett visszaszereznünk [kiemelés tőlem – K. M.].”

Az ukrán kormányt kifejezetten ellenségként kezelő beszédében Lázár kitért arra is, hogy „egyrészről van Oroszország mint egy kihívás az Európai Unió számára, másrészről van Ukrajna, ami legalább ekkora probléma a maga destabilizációs jelenségeivel, a napi gazdasági problémákkal és a feszítő filozófiai, világnézeti és kisebbségi problémákkal, amely Ukrajna vezetését terheli[k].” Lázár szerint a magyar kormánynak a kárpátaljai magyarok érdekeinek védelmére irányuló tevékenysége „teljes ellenállásba ütközik Kijevben (…) a hírszerzésnek és a magyar közigazgatásnak napi jellegű kihívást jelent az, hogy a kárpátaljai magyarok számára egy hátteret, egy garanciát, egy biztonságot és egy támogatást képes legyen garantálni.”

A fentiek alapján tehát a magyar kormány növelni kívánja a magyar titkosszolgálati jelenlétet Kárpátalján, és titkosszolgálati módszerekkel próbálja meg segíteni a magyar érdekérvényesítést; erre azonban az ukrán szolgálatok is oda fognak figyelni, és intenzívebb megfigyelés alá vonhatják a magyar kisebbséget, illetve az ukrán szolgálatok kitüntetett figyelemét élvezhetik majd a magyar civil szervezetek és cégek is. Bár Lázár június végi beszámolójában ezt még nem tudhatta, de a Jobb Szektor fegyvereseinek munkácsi akciójára való tekintettel az ukrán titkosszolgálat, az SZBU a napokban még az antiterrorista hadművelet Kárpátaljára való kiterjesztését is javasolta, így a feszült belpolitikai helyzet miatt valószínű, hogy Lázár kijelentései is nagyobb súllyal esnek majd latba. A munkácsi incidens egyébként legalábbis részben szintén Lázár János áldásos tevékenységének köszönhető, hiszen a konfliktus az ukrán-magyar határon a trafiktörvény következtében felvirágzó cigarettacsempészet körül alakult ki.

A hivatalos és szűkszavú kijevi reakciót követő ukrán megszólalások sem bíztatóak. Az egyik legrégebbi és legnevesebb ukrán think-tank, a Razumkov Központ katonai programjának igazgatója, Nyikolaj Szungurovszkij szerint a magyar kormánypolitika szembekerülhet az ukrán érdekekkel, ami konfliktusokhoz vezethet. Szungurovszkij hozzátette, hogy Magyarországon „oroszpárti pártok kerülnek hatalomra. Ezek radikálisan viszonyulnak a más országokban élő magyar kisebbségekhez.” Bár hozzátette, hogy a NATO és az EU garantálja, hogy Magyarország törvényes gyakorlatokat fog követni, nem zárta ki, hogy szeparatista mozgalmak alakulhatnak a nyugati határszélen, és hogy a kárpátaljai magyarok segítségért fordulhatnak Magyarországhoz. Azonban szerinte a magyar fél csak Ukrajna szuverenitását és területi egységét tiszteletben tartva segítheti a magyar kisebbséget. Az origo.hu által idézett ukrán biztonságpolitikai szakértő pedig egyenesen azt mondta, hogy a magyar területi igények a donbasszihoz hasonló helyzethez vezethetnek Kárpátalján, mert a magyar szolgálatok mesterségesen élezik a konfliktust, miközben Jobbik-közeli magyar állampolgárok szereznek harci tapasztalatot a donbasszi felkelők oldalán.

Lázár János látnivalóan nincs tisztában a titkosszolgálati működés és a diplomácia alapvetéseivel, és kérdés, hogy ha egy nyilvános bizottsági ülésen elmondott, előre megírt beszéddel képes belefutni egy ilyen pofonba és ekkora károkat okozni, akkor micsoda két lábon járó nemzetbiztonsági kockázat lehet egyébként a saját hangját túlságosan is szerető fecsegőmester, a kétórás sajtótájékoztatók lovagja. Ezért csak egyet lehet érteni vele, amikor azt mondja, hogy „Erőmet, képességeimet, tudásomat messze meghaladó mértékű portfóliót szánt nekem a miniszterelnök úr miniszterként.”

A kárpátaljai és ukrán titkosszolgálati tevékenység mellett egyébként Lázár dekonspirálta Magyarország brüsszeli Állandó Képviseletét is, amellyel kapcsolatban azt találta mondani, hogy „Csak szóba hoznám, de nem részletezném, hogy nem véletlenül került a Miniszterelnökséghez a brüsszeli állandó magyar képviselet, szerintem, az egy komoly lehetőség, hogy az Információs Hivatal és az állandó képviselet egy szervezeti egységben, egy minisztériumban van.”