Orbán Viktor és a menekültek ellen hergelő barátai nem tudnak lekattanni arról, hogy szerintük a menedékkérők azért érkeznek ide, hogy erőszakkal magukévá tegyék a fehérbőrű nőket. Akkor nézzük meg sokadszorra, miért is baromság ez.

Svédországot a muszlim bevándorlók a nemi erőszak fővárosává változtatták, a svéd nők már csak feketére festett hajjal mernek kimenni az utcára, hátha azzal elejét tudják venni a barbár hordák szexuális támadásainak. Az ezer főre eső nemi erőszakok számát tekintve pedig Svédország ma toronymagasan vezet a világ országai között (lásd itt) – írta már meg a Heti Válasz, és hivatkozott rá Orbán Viktor is a tusványosi gyűlöletbeszédében. És mégis mi vezetett idáig? Az, hogy a svédek túlságosan humánusan bántak a menekültekkel, ahelyett, hogy jól kipaterolták, vagy őrizetbe vették volna őket, és ezzel idejében megtanították volna őket arra, ki is a jani Skandináviában – szól az egyik leggyakrabban hangoztatott bevándorlás-ellenes érv.

Kerner Zsolt egyszer már gyönyörűen összefoglalta, miért baromság ez az egész Svédországgal való példálózás. Mint írja: „Svédországban azért ilyen sok a bejelentett nemi erőszak, mert a rendőrség máshogy jegyzi fel a bejelentéseket, mint akár a szomszédos Norvégiában. Ha Svédországban egy nő bemegy a rendőrségre és azt mondja, hogy őt a férje az elmúlt évben naponta megerőszakolta, az a svéd statisztikákban 365 külön bejelentett nemi erőszaknak felel meg. Norvégiában ugyanez egy darab nemi erőszaknak felel meg. A svéd statisztikák emiatt is annyira riasztóak.” És hogy bizonyítsuk, hogy ezt az infót a szerző nem Gyurcsány Ferenc ujjából szopta, nyugodtan lehet kattintani a BBC-s linkre is, ahol Klara Selin svéd szociológus szintén ezt magyarázza.

Ami még izgibb, és erre akár szégyen, akár nem, a redditen akadtunk rá, hogy ugye a nemi erőszak-statisztikák olyanok, hogy azokban rengeteg a látencia: ha egy országban megbélyegzik a nemi erőszak áldozatait, ha maximum annyi empátiára futja a hatóságoktól, hogy azt mondják „tehetsz róla, tehetsz ellene” (nem is beszélve azokról az országokról, ahol a nemi erőszak áldozatát keményebben megbüntetik a hatóságok, mint magát az elkövetőt), akkor nyilván kevesen fogják jelenteni, a statisztika meg úgy fog kinézni, mintha a létező világok legjobbikában lennénk, ahol a nemi erőszakot maximum a Svédországról szóló tudósításokból lehet ismerni.

Svédországban, ahol súlyánál kezelik ezt a bűncselekményt, nincsen meg ez a tabu, valamint a nők és férfiak közötti egyenjogúság is erősebb, így nyilván magasabb a statisztikában megjelenő nemi erőszakok aránya is, sokkal. Pusztán azért, mert a szexuális erőszak áldozatait nem riasztják el, sőt bátorítják arra, hogy jelentsék, ami velük történt – arról nem is beszélve, hogy Svédországban, helyesen, szélesebben értelmezik a nemi erőszak aktusát, mint más országokban (pl. ide tartozik, ha az áldozat aludt vagy tudatmódosító szerek hatása alatt volt, amikor a nemi erőszak áldozata lett).

Ha viszont olyan statisztikákat nézünk, ahol a látencia kevéssé van jelen, például a gyilkosság – ami azért a legtöbb esetben eléggé könnyen megkülönböztethető a természetes haláltól –, akkor azt látjuk, hogy Svédország ezen a téren a maga 100 ezer lakosra jutó 0,7 gyilkosságával, nemzetközi összehasonlításban tök jól áll – ez mellesleg jobb, mint a magyar arány. Pedig mintha a menekülteknél a vérbosszú is ugyanolyan divatos lenne... Meg gondolom, sokak szerint a menekültek amúgy is egy margherita pizzáért nyakon szúrnak bárkit...

És akkor most menjünk egy picit tovább, és nézzünk rá pár tanulmányra, amelyek azt vizsgálják (az Egyesült Államok példáján), milyen kapcsolatban is áll egymással a bevándorlás és az erőszakos bűnelkövetés.

Egyrészt most adott ki az Europol egy friss jelentést, amelyből kb. kiderül, hogy semmi közük nincs a menekülteknek a terrorizmushoz, merthogy egy terrorista nem lesz annyira hülye, hogy kerítéseken másszon át, és több ezer kilométert gyalogoljon, ha másképp is meg tudja oldani. A terrorista események száma és mértéke csökkent az EU-ban, a veszélyeztetettség pedig önmagában nem a szíriai vagy afgán menekültek miatt nőtt, hanem azért, mert az Unió közvetlen szomszédságában háború tombol, és intenzívebbé vált  a fegyverkereskedelem is – írja a 444.

Másrészt vizsgálta a témát jópár egyetemi ember is. Claude Fischer, a Berkeley szociológiaprofesszora szerint például a gyűlölködők maximum annyit tudnak mondani az adatok alapján, hogy nincs statisztikailag releváns kapcsolat a bevándorlók és a gyilkosságok aránya között, de az adatok ismeretében még ezt is csak hosszas erőlködés után tudják megtenni, hisz könnyen lehet amúgy, hogy épp a (legális és illegális) bevándorlók érkezése vezetett ahhoz, hogy csökkent az erőszakos bűncselekmény száma az Egyesült Államokban (egyes amerikai települések statisztikai vizsgálata például nagyon is erre utal).

Ezen kívül van egy friss tanulmány, amely azt mutatja ki, hogy a Nyugatra bevándorlók jóval kevésbé hajlamosak bűnelkövetésre, mint a már ott születettek általában (fehéreket is beleszámítva) – a másod-, és harmadgenerációban persze nő a hajlandóság a szülőkhöz képest, de náluk is csak azért, mert egy csomó mindenben (pl. étkezés, viselkedés, stb) elkezdenek hasonulni a már régebb óta ott élő többséghez, így kb. ugyanannyira lesznek hajlamosak bűnözni is, mint a többiek.

Robert J. Sampson Harvard-professzor szerint amúgy azért hihető elgondolás, hogy a bevándorlók miatt csökken az erőszak, mert az Egyesült Államokban, például a latin-amerikai közösségekben fontos szerepet játszik a vallás, erősebbek a családi és közösségi kötelékek, emiatt pedig jobban figyelnek arra, hogy ne kallódjanak el a fiatalok. Mások azzal érvelnek, hogy a bevándorlók felpörgetik a gazdaságot, és ez vezet az erőszak csökkenéséhez.

Ebben a friss írásában Sampson arról is beszámol, hogy olyan nagyvárosok, mint Chicago vagy New York, ahonnan a növekvő erőszak miatt a hetvenes-nyolcvanas  években elkezdett (a kertvárosokba) menekülni a középosztály, hogyan váltak békés, családalapításra tökéletesen alkalmas helyekké az ezredforduló utánra – részben a bevándorlóknak köszönhetően. Persze megemlíti azt is, hogy az amerikai befogadók sem mind örültek, amikor ezt fejtegette a tanulmányaiban. Hiába volt ott a statisztika mint bizonyíték, postaládáját elárasztották a gyűlölködő levelek, kritikusai pedig veszélyes őrültnek kiáltották ki.

Ennek fényében úgy tűnik, időbe telik még, mire mindenkinek nyilvánvaló lesz, hogy a jobboldali gyűlöletpropagandának semmi alapja nincs. De a bizonyítékok eléggé magukért beszélnek.