Két év elteltével bírósági döntés hagyta jóvá a szociális szféra dolgozóinak sztrájk-követelését. A kormány pedig megdöbbent. Nem a 75 ezer forintos nettó átlagbéren, hanem azon, hogy a bíróság jóvá merte hagyni a sztrájkot. De hogy jutunk egyáltalán oda, hogy egy bíróság döntsön egy sztrájkról?

A Fidesz öt éve, 2010. december 23-án (értjük, karácsony előtt egy nappal) fogadta el a sztrájktörvény módosítását. Ennek lényege az, hogy csak akkor lehet sztrájkolni, ha a szakszervezet megállapodik az elégséges ellátásról a munkáltatóval. A munkáltatónak viszont nincs kötelessége elfogadni semmit. Abszurd esetben az is lehetséges, hogy azt mondja a szakszervezet „biztosítjuk a munka 99%-át, és úgy sztrájkolunk”, míg a munkáltató azt mondja erre: neki ez sem elegendő, hiszen fölösleges fennakadásokhoz fog ez így vezetni. Ha így dönt, akkor a szakszervezetnek nincs más lehetősége, a bírósághoz kell fordulnia. Majd két év múlva jön egy döntés.

Egy ilyen helyzetben mikor fogja azt mondani a munkáltató, hogy elégséges neki, amit a munkavállaló kínál, ha helyette el is tolhatja a sztrájkot évekkel? Valószínűleg soha.

Pontosan ez történt nemrég a szociális szakmában is, ahol a kormány nem volt hajlandó az elégséges ellátásról dönteni. Így a szakszervezetek a bírósághoz fordultak. És milyen jól tették. Ugyanis két év után is nevetségesen alacsony a szociális dolgozók bére. És ezt nem lehet szó nélkül hagyni.

A kormány most erre megdöbbent, hiszen sztrájk lesz a bölcsődékben, sztrájk lesz a hajléktalanellátásban és egy csomó másik helyen is. Ezért úgy döntött, a kúriához fordul. A meglepő az, hogy nem az alacsony béreken döbben meg országunk vezetése, hanem azon, hogy a munkavállalók nem nyelik le, hogy ennyire rossz fizetés mellett kell emberfeletti energiát kifejtve dolgozniuk, hanem igenis béremelést akarnak, hogy tisztességesen elláthassák magukat és családjukat.

Persze ez a hozzáállás nem meglepő attól a kormánytól, amelynek egyik minisztere, Lázár János szerint majd a későbbiekben kell csak arról dönteni, akarnak-e normális bért adni a saját maguk által foglakoztatott munkavállalóiknak. És nem meglepő akkor sem, amikor a szociális ügyekért felelős államtitkár szerint azokat, akik a szociális szférában dolgoznak, emberek közelébe se szabadna engedni.

Pedig a bérkövetelés nagyon is jogos. 80-100 ezer forint nettóból nem lehet megélni, nem lehet gyereket nevelni vagy iskoláztatni. Sőt, még nagyon enni se lehet ebből adni egy gyereknek. Márpedig a szociális szféra dolgozóinak nagy része nő, és sokuk egyben a gyerekét egyedül nevelő anyuka is (ezt csak a családbarát kormány kedvéért írtuk ide).

Hogy érthetőbb legyen: a szociális szférában dolgozó szakemberek ma leginkább az általuk segített emberek életszínvonalán élnek.

Mindeközben pedig költi az állam a pénzeket ezerrel: lesz Olimpia, Vizes-VB, lesznek stadionok, lesz múzeumi negyed, lesz várba költözés, és van már egy ideje tomboló korrupció is. Ezen kívül az állami pénzekből jut új média felállítására is, vagy milliárdos gyűlöletkampányra. De nem jut arra, hogy az állam által foglakoztatott munkavállalók ehessenek.

Két éve állt fel a szociális szféra sztrájkbizottsága, de jóval több, mint két éve élnek relatív szegénységben az ágazat dolgozói. A sztrájkkövetelésük jogos, és minden honfitársunknak melléjük kell állnia! Ha pedig a kormány nem érti miről van szó, félti a bölcsődék és hajléktalan-ellátók működését, még a dolgozók által garantál elégséges ellátás mellett is, akkor az államtitkár urak és hölgyek beállhatnak egy napra szart vakarni és üszkös lábakon kötést kicserélni. Talán ez nekik is jó lecke lenne!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mércét nem támogatják pártok vagy oligarchák, nem használunk állami vagy külföldi pénzeket. A Mérce egy független baloldali portál, melynek a működése rajtad is múlik! Ha szeretnél még több, a munkavállalók helyzetéről szóló cikket olvasni, támogass minket!