Kilakoltatás előtt áll a 2001-ben Ferencváros emlékéremmel kitüntetett Vásárhelyi Antal festő és grafikusművész. A rendszerváltás előtt Ceaușescu Romániájából Magyarországra települt művész 36 éve él Ferencvárosban, 5 éve egy önkormányzati bérlakásban, ahonnan most az utcára kerülhet. Vásárhelyi két és fél milliós tartozást halmozott fel, de ennek hiába fizette ki a felét, halasztást vagy részletfizetést nem kap. És Vásárhelyi koránt sincs egyedül.

“Kedves Ismerőseim, Barátaim, Jótevőim!

A kilakoltatásom kényszerintézkedése ellen egyetlen lehetőségem maradt, a tartozási összegem hétfői befizetése. Az elkövetkező 3 napban (péntek, szombat, vasárnap) egy sajátos formájú kiárusítást szervezek.

A munkáimból és gyűjteményemből 20 ezer forint ellenében választhattok egy nagyobb méretű (50x35cm) képet, a kisebbeket egyéni felajánlások mentén adom. Száz alkotás elég lehet a megmeneküléshez és bízom benne, hogy vagytok ennyien.” -írta ki facebook falára csütörtökön Vásárhelyi.

2013-ban még a kerületi Tv, melynek mottója otthon, város ferencváros, csinált vele interjút:

Vásárhelyi májusban kapta meg a kilakoltatási végzést, akkor saját állítása szerint azt mondták neki az önkormányzatban, ha egy összegben befizeti tartozása felét, és ezzel jelzi törlesztési szándékát, akkor tud haladékot, vagy részletfizetést kapni. Ő ezt meg is tette, de úgy tűnik, a jószándék, és a törlesztésre való hajlandóság nem elég.

“Megkötöttem a szerződést a 85,71 m2 a lakásra. A lakbér 92.567 Ft/hó, ma 110.753 Ft/hó, gondolván, hogy két legyet ütök egy csapásra; megoldom a lakhatásom és lesz, hol alkossak, mivel művész ember vagyok és ez nem is olyan nagy luxus. Ment is a dolog, jól éreztem magam, jó művek születtek, de egy idő után nálam is begyűrűzőött a gazdasági válság. És fizetési elmaradások kezdtek mutatkozni a számlák befizetése kapcsán. Az idén májusra 2.500.000 Ft tartozás halmozódott fel és akkor megkondult a vészharang. A rémálom a kilakoltatás valós veszélye, ezért mindent megmozgatva elértem, hogy a hivatal fogadjon, és a problémát megoldjuk. Ígéretet kaptam, hogy visszavonják, csak én is mutassak a számlák terén jótékony befizetési szándékot. Május óta befizettem 1.213.765 Ft-ot az adósság csökkentésére, és láss csodát, november negyedikén tizenkét órakor kilakoltatnak.”

Persze könnyű volna elítélni Vásárhelyit. Miért nem költözött kisebb lakásba, hogy hagyhatta, hogy a tartozás ennyire elszabadulhasson? De a kisebb lakásban műterem nem lett volna, ami nyilvánvalóan rontja a munkavégzés lehetőségét, így a számlák befizetésének esélyét is, másrészt a 2008-as gazdasági válság után sokan voltak olyanok, akik abban reménykedtek, még pár hónap és jobbra fordul minden, egy kicsit jobban fogok élni, visszajönnek a régi idők, és akkor vissza tudom majd fizetni a tartozást.

Nyilvánvaló az is, sok, a művésznél rosszabb helyzetben lévő embert is a kilakoltatás réme fenyeget, akiknek a segélykiáltására senki se kapja fel a fejét, mert nem is hallatszik. Éppen azért éreztem fontosnak megírni ezt a sztorit, a Facebookon látott megosztás után, mert nem egyedi esetről van szó.

Egy lakhatási válság közepén vagyunk. A lecsúszás, az elszegényedés, a növekvő lakbérek és albérletárak, és a nagyszámú hiteltartozás miatt családok, emberek tízezrei, sőt százezrei veszíthetik el lakhatásukat, és kerülhetnek be az emberhez méltó életre alkalmatlan és emellett rettenetesen drága intézményrendszerbe, szélsőséges esetben az utcára. És az olyan önkormányzatok mint a IX. vagy a VIII. kerület sok esetben - jellemzően amikor amikor a legszegényebb lakosokról van szó  - semmilyen megoldást nem kíván lakosai számára nyújtani. A nyolcadik kerületben jelenleg felfüggesztett kilakoltatások során, és Vásárhelyi esetében se díjazza az önkormányzat a fizetési szándékot, nincs kidolgozott terve az adósságátütemezésre, a lakosok lakásukban tartására. Az önkormányzatok nem nézik mivel tudnának hozzájárulni, hogy a nehéz helyzetben lévő lakosok boldogulni tudjanak és a közösséget is gazdagító életet élhessenek, illetve azt sem veszik figyelembe, hogy amikor a fizetési nehézségekkel küszködő bérlőket kirakják a lakásból, nem oldják meg a helyzetet. A lakásukat vesztett és piaci árakat megfizetni képtelen családok egy része a szociális intézményrendszerben köt ki, aminek a fenntartása drága is, mint egy olyan rendszer működtetése volna, amely az emberek lakásban tartását és lakáshoz jutását segítené.  A kerületek jellemzően csak arra törekednek, hogy megszabaduljanak a nehezen fizető bérlőktől. Mintha az ember lenne a teher, amit meg kéne oldani és nem az adósság.

Amíg az állam és az önkormányzatok nem látják be, hogy a lakhatási válságra rendszerszintű megoldásokat kell adni, addig csak az a lehetőség marad, hogy az állampolgárok segítenek egymásnak, ahogy tudnak. Remélem az olvasók tudnak segíteni Vásárhelyinek, és talán egy ilyen szokatlan kilakoltatás segít ráirányítani a figyelmet a sok ember számára láthatatlan válságra, ami a lakhatással összefüggésben országszerte fokozódik.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetoségek

A Kettos Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ok sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 800-an támogattok minket, jelenleg 70 támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra mint a Mérce, támogass minket!