Bódis András, a melegek iránt nem lanyhuló érdeklődést mutató Heti Válasz ügyeletes emberarcú konzervatívja annyira megörült egy névtelen blogbejegyzésnek, hogy rögtön össze is vagdosott belőle egy ízlésesen „Liberális barátaim, ti lesztek az elsők!” cím alatt futó cikket.

Bódis – illetve a névtelen blogger – szerint, ha a liberális elvtársak nem adják fel az „emberi humánum” (sic! idézőjelestül! Modor Tibi beájulna) elvét, és ragaszkodnak a menedékkérők beengedéséhez, akkor egy emberöltőn belül is többségbe kerülhetnek a muszlimok a nyugati nagyvárosokban, és akkor „Nincs többé elszivárványosított profilkép a Facebookon, nincs pride-ozás, nincs melegházasság-kampány, hanem kuss van, félelem van. (...) Vége lesz annak a kornak, hogy velünk, széles mosolyú keresztényekkel kell vitatkoznotok a szabadságjogok kiterjesztéséről. Az új srácok szóba sem állnak majd veletek.”

Széles mosolyú keresztény / borsonline.hu

Túl azon, hogy micsoda kétbites ostobaságra vall a liberálisokat és a melegeket szembeállítani a „széles mosolyú keresztényekkel” (mintha nem léteznének liberális és/vagy meleg keresztények), a névtelen bloggerekkel szemben átfogó felméréseket végző Pew Research Center szerint az európai muszlim népesség növekedése csökkenő tendenciát mutat, így arányuk a teljes népességben a 2010-es 4.5%-ról 2030-ra mindössze 7.1%-ra nő.

A több száz LMBTQI-szervezetet tömörítő ILGA Europe ernyőszervezet legutóbbi, 2015-ös jelentése nem említi a muszlimokat vagy a menedékkérőket veszélyforrásként, ellenen kiemeli, hogy az oslói melegfelvonulás előtt egy muszlim által létrehozott homofób oldal ellen több muszlim is felszólalt nyilvánosan, az oldal pedig kevés figyelmet kapott. Emellett beszámol arról is, hogy decemberben Stockholmban konferenciát rendeztek a nem tősgyökeres svéd LMBTQI emberek helyzetéről, így az újonnan érkezett vagy illegális bevándorlók és menedékkérők helyzetéről is. A szervezők között olyan civil csoportok is szerepeltek, amelyek muszlim LMBTQI embereket tömörítenek. Az EU 2012-es LMBTQI-felméréséből szintén nem derül ki, hogy összefüggés lenne a muszlimok aránya és a homofóbia vagy a homofób erőszak között, éppen ellenkezőleg. Ráadásul a homofób erőszak áldozatai éppen Magyarországon nevezik meg szélsőséges szervezetek tagjait elkövetőként.

Ráadásul, ahogy az alábbi ábrákon is látszik, a nyugati, viszonylag magas muszlim népességgel rendelkező, multikulturális nagyvárosokban, liberális demokráciákban sokkal többen és nagyobb arányban vesznek részt az emberek a melegfelvonulásokon, tehát az állítás, hogy ha beengedjük a muszlim menedékkérőket, akkor „nincs pride-ozás, nincs melegházasság-kampány”, szemenszedett hazugság. Ha már, akkor az ellenkezője igaz: Londonban, Párizsban, Amszterdamban stb. megfér egymás mellett a muszlim és a meleg közösség, ráadásul Ausztria és Németország kivételével a felsorolt nyugati országokban törvényes a melegházasság is.

A kelet-európai városokat ellenben alacsony muszlim népesség és alacsony Pride-részvétel jellemzi. Viszont ellentétben a nagy arányú muszlim népességgel rendelkező nyugat-európai városokkal támadások mindhárom felsorolt fővárosban érik a melegfelvonulást, mégpedig nem muszlimok, hanem fehér, keresztény szélsőjobboldaliak részéről. Ezek miatt azonban nem szokott aggódni a jobboldali sajtó.

Szem előtt tartva, hogy a korreláció nem jelent ok-okozati összefüggést annyi mindenképpen világos, hogy a muszlimok aránya és a melegfelvonulások lehetségessége között nem fedezhető fel olyan összefüggés, amilyet Bódis szeretne elhitetni.

És hogy mégis mire jó a Bódis-féléknek szemforgatva félteni a liberálisokat és a melegeket? Egyszerűen arról van szó, hogy a jobboldalnak, amely oly nagy kedvvel szokta a Nyugatot, a baloldaliakat, valamint a liberálisokat elkényelmesedettnek és puhánynak titulálni bizony tele van a gatyája. Bódis és a többiek berottyantott hordószónokokként álldogálnak mielőttünk, akik védelemre és együttérzésre szoruló embereket látunk, nem pedig potenciális 14 éven felüli terroristákat, és kétségbeesetten óbégatnak arról, hogy csináljuk már mi is össze magunkat, ha már nekik ilyen vaskosan sikerült. Ezzel pedig gyakorlatilag feladják a harcot a terror, a megfélemlítés harcmodora ellen, miközben a fröcsögő iszlamofóbiával éppen a dzsihádisták malmára hajtják a vizet.

A magukat szikár, kemény, kérlelhetetlen férifiembereknek, Európa agyának és nemesebb szervének tartó bérrettegők hónapokig károgták, hogy a bevándorlók elveszik a munkájukat. Aztán amikor kiderült, hogy több százezernyi magyarhoz hasonlóan a több százezernyi menekültnek sincs esze ágában sem a mélyszegénységbe süppedő NER-t elvenni tőlük, jött a terroristázás. A párizsi merényletek után pedig minden eddiginél hangosabb lett az a szánalmas nyüszítő hang, amit attól való félelmükben adnak ki, hogy a saját kis bőrükből, amiben olyan jól érzik magukat, kirobbantja egy Orbán által buszoztatott iszlamista.

Azoknak pedig, akik tovább tudnak látni az orruknál, aminél fogva vezetni próbálják őket, és nem hagyják, hogy megbénítsa az agyukat a félelem, egyszerre kell kiállniuk a menekültekkel szembeni humánus bánásmódért és a melegek jogaiért, mert ha megtagadjuk az alapértékeinket, akkor nincs mit megvédenünk. Persze az sem árt, ha a terrorelhárítás nem egy balfék által vezetett, politikai célokat szolgáló szervezet.

NB. Az muszlim népességre és a Pride részvételre vonatkozó adatokat az angol Wikipédiáról vettem. Varsó és Pozsony esetében nem találtam pontos adatokat, ezért úgy számoltam, hogy Magyarországhoz hasonlóan a muszlim népesség fele lakik a fővárosban.