Alig több mint egy héttel ezelőtt írtam egy cikket Rácz Andreáról. Andrea akkor végső kétségbeesésében keresett meg minket. Az otthonában nem volt sem áram, sem fűtés, és épp akkor zárták el azt a közkutat, ahonnan addig vizet tudott hozni magának. Míg a körülötte élőknek mind volt saját, fúrt kútjuk, neki erre nem volt pénze, sőt, közműtartozása miatt még az önkormányzattól sem kapott segítséget.
Andrea rákos beteg, otthon van, havi 26.600 forintból él. Munkája nincs, alig bír járni, a kezelések miatt gyakran annyira rosszul érzi magát, hogy felkelni sem tud.
Amikor megírtam a történetét, bíztam benne, hogy talán a legnagyobb problémájára, vagyis arra, hogy nincs otthon egyáltalán vize, tudunk valahogy, együtt megoldást találni.
Múlt hét kedden jelent meg a cikk. Másnap Andrea írt nekem egy levelet, amiben szerette volna megköszönni, hogy ennyien segítettek neki. Én is rengeteg levelet kaptam, amiben sokan ajánlották fel a segítségüket. Ismeretlen emberek, akik csupán azért, mert elolvasták a cikket, szerettek volna segíteni. Úgyhogy hihetetlen nagy örömmel mondhatom: sikerült.
Több mint 400 ezer forint gyűlt össze. Már másnap visszakötötték az áramot a lakásban, néhány nappal később rendezték a közműtartozást, Andrea gyógyszereit is sikerült megvenni, lett tűzifa, tartós élelmiszer, és még szekrény is került a jóformán bútorozatlan lakásba. És ami mindennél fontosabb: lesz kút is, amint kifúrják, vagyis hamarosan. Andrea emellett a beérkezett adományok felét lekötötte a bankban, hogy legyen tartalékja is. Az egyik adományozó azt írta nekem, azért utalnak annyit, amennyit, hogy ne csak a közműtartozást és a kutat tudja Andrea kifizetni, „de maradjon karácsonyra is.” Azt hiszem, ennél szebb, emberibb üzenetet nem is írhattak volna. És igen – Andreának így szép lesz a karácsonya.
Rácz Andrea külön megkért, hogy írjam meg: mindenkinek szeretné megköszönni, hogy gondolt rá, és segített neki. Jobban én sem tudom kifejezni azt, amit érzek: köszönöm a bizalmukat, az együttérzésüket, azt, hogy ismeretlenül is segíteni akartak egy asszonynak, akinek borzasztó nagy szüksége volt erre. Igazán szép karácsonyunk persze akkor lehetne, ha nem jószándékú embereken és újságírók cikkein múlna, hogy emberekhez be van-e kötve az áram, vagy van-e vizük. Épp ezért tartjuk fontosnak, hogy ne csak az ilyen, elszigetelt esetekre, de magára a rendszerszintű problémára, az egyre kiterjedtebb szegénységre is felhívjuk a figyelmet. Mert rengeteg embernek nincs olyan szerencséje, mint amilyen Andreának volt.
Ezért köszönöm azt, hogy pénzt küldtek, de köszönöm azt is, hogy segítettek abban, hogy ez a cikk ilyen messzire eljusson. Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta, terjesztette, lájkolta, mert nekik is óriási szerepük volt abban, hogy Andrea segítségkérése végül célba ért. Így most ennél szebb karácsonyi ajándékot egyikünk sem kaphat: a Kettős Mérce újságírójaként köszönöm, hogy megmutatták – van értelme a munkánknak, mert olyan olvasóink vannak, akiknek érdemes írni.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 72 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.