Két csönd volt a szombati Kossuth téri tüntetésen. Egy csodálatos élményszámba menő csönd, amit Sándor Mária kezdeményezett, és egy szomorú csönd, ami arról szólt, hogyan tovább.
Aki már szervezett Magyarországon tüntetést, tudja, az egyik legnehezebb dolog az, hogyan zárd le az eseményt, mivel küldöd haza az embereket. Két megoldás szokott erre létezni: egy szimbolikus aktus, amely összekovácsolja az embereket, élményt ad nekik és érzelmeket, hogy továbbra is tartsanak ki a célok mellett, illetve egy olyan lezárás, ami feladatot ad a tiltakozóknak, és előkészíti a további akciókat, a további tetteket.
Szombaton Sándor Mária 5 perces csöndjével, amellyel a legelesettebbekért, a kiszolgáltatottságban és dolgozói szegénységben élőkért állt ki a tömeg, felemelő volt, ritka szép pillanata a magyar tiltakozói kultúrának: ereje volt és mélysége.
De csönd volt, a hogyan továbbot illetően is, bár Mendrey, a PDSZ elnöke belengette a színpadról a sztrájkot mint lehetőséget, de a nagyobbik szakszervezet, a PSZ vezetője erről egy szót sem szólt. Pedig jó lenne tudni, hogyan tovább, ugyanis a tiltakozás nem ért véget, és még nagyon messze vagyunk a céljaink elérésétől (itt a többes számot mint az országért aggódó apuka merem használni).
Márpedig a kormány nem fog várni, és tovább fogja folytatni a mézesmadzag és korbács játékot, a tiltakozók megbélyegzését és az álságos kerekasztalt. Nekünk tiltakozóknak pedig csak a szavunk és tömeg ereje van, csak ezzel tudjuk segíteni a tiltakozás vezetőit a céljaik elérésben.
A köznevelési kerekasztalt például meglepően szépen nyelte le a magyar sajtó, legitim, és tényleges döntéshozói funkcióval rendelkező testületként, miközben se összetétele, se kompetenciája nem indokolta ezt abban az országban, ahol a közoktatást Orbán Viktor szavai szerint alakítják át. Ha a Herman, a Teleki és a Kölcsey vezetői nem lépnek elő, és mondják ki a kerekasztal illegitimátását, még mindig a csodálatos tárgyalásokról beszélne a sajtó.
Több ezren vagy több tízezren voltak a Kossuth téren?
A magyar sajtó nagy része, például az Index, a hvg.hu, a 444, az RTL klub és a Tv2 több ezres tömegről beszélt a szombati tüntetés kapcsán. Mi nem véletlenül írtunk 30 ezret, illetve több tízezres tömeget. A Parlament előtti metrókijárat, az oroszlános kapu, a Szalay és a Nádor utca vonala által határolt terület 36 ezer négyzetméter. Ebből persze ki kell vonni a színpad területét, azokat a füves, illetve a színpad mögötti tereket, ahol nem, vagy alig álltak emberek; ellenben hozzá kell adni az árkádok alá, a Szalay utcában, az Alkotmány utcában, illetve a Vértanúk terére szorultakat. Pontos négyzetméter számot persze nem tudunk mondani, de biztosan 20 ezer négyzetméternél nagyobb területen álltak emberek, és bár az egy négyzetméter per egy ember szabályt érdemes alkalmazni, a szombati tüntetésen bőven volt olyan rész, ahol egy négyzetméteren vagy mondhatjuk úgy, egy esernyő alatt több ember állt, tehát a becslésünk szerint körülbelül 25-35 ezren lehettek a Kossuth téren. Az biztos, hogy nem ezrekről beszélünk, hanem tízezrekről.
Az viszont, hogy a tiltakozók nem mondtak érdemi állítást a hogyan továbbra vonatkozóan (mármint a “majd talán lesz sztrájk”, és a “lépjetek be a szakszervezetekbe” nem érdemi állítás), esélyt ad a kormánynak, hogy tovább folytassa a tiltakozók lejáratását, bomlassza a kialakulni látszó munkavállalói egységet a pedagógusok mögött, és tovább folytassa a látszólagos tárgyalásokat egy olyan témában, ahol érdemi kérdésben nem akar változtatni.
Félreértés ne essék, a szombati tüntetés iszonyatosan nagy lépés volt, elhangzott a színpadról, aminek el kellett hangoznia, a médián keresztül több millió állampolgárhoz juttatta el, mi a probléma az oktatásban, az egészségügyben, a bérkérdésekben. De a folytatás bejelentése nélkül, az erődemonstráció fokozása nélkül most a kormány kap időt és médiafelületet, hogy a következő napokban és hetekben megpróbálhassa elsüllyeszteni az ügyet, fellazítani az egységet, és ez nem jó taktika, nem jó dinamika egy tiltakozásnál.
Míg Sándor Mária csöndje iszonyatos erőt adott azoknak is, akik nem voltak ott a Kossuth téren, a hogyan tovább csöndje átdobja a labdát a kormány térfelére, és kétségessé teszi, elérhetik-e a tiltakozók a céljukat. Lépni kell, mert ha ők nem lépnek, a kormány fog helyettük is.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 160 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.