Együtt a közös ügyért! Együtt az állatkínzás ellen! címmel szervez tüntetést 27 állatvédelmi szervezet február 20-án, szombaton, 13:30-tól a Nyugati téren. A tüntetők együtt vonulnak majd a Kossuth térre, hogy közösen tiltakozzanak az állatkínzás ellen. A tüntetés most elsősorban azért szervezték, mert nyilvánosságra került egy video arról, ahogyan a deteki alpolgármester fia baseball ütővel agyonver egy kutyát. Bár a felvétel 2015 nyarán készült, idén januárban küldték csak el a rendőrségnek, ezután indult nyomozás a kiskorú elkövető és a felvételt készítő idősebb társa ellen.

Az ügyben leghamarabb a Jobbik aktivizálódott. Egyed Zsolt, a párt parlamenti képviselője lemondásra szólította fel Gulyás Erzsébet alpolgármestert, miközben a szélsőjobboldali média úgy tálalta az ügyet, hogy az elkövető és családja cigány származását hangsúlyozta. Itt azért érdemes megjegyezni, hogy a Jobbik és a szélsőjobboldali média egyáltalán nem háborodott fel akkor, amikor a 2012-es Pride alatt az egyik szélsőjobboldali ellentüntető lendületből fejbe rúgott egy rendőrkutyát, sőt, meg is védték a férfit, aki Zagyva György Gyula és Gaudi-Nagy Tamás szerint „jogos önvédelemből” bántalmazta az állatot.

A tüntetés szervezői a tüntetés Facebook-oldalán hangsúlyozzák, hogy a tiltakozást pártpolitikától mentes rendezvény lesz, amelynek a célja az, hogy az állatkínzást, állatok bántalmazást is ugyanolyan komolyan vegye a rendőrség mint más erőszakos bűncselekményeket, és hogy a deteki elkövető tettét ne söpörjék szőnyeg alá a hatóságok édesanyja politikai befolyása miatt.

Az állatokkal szembeni erőszak ugyanis bűncselekmény, amely súlyos esetben akár 3 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. A Btk. 244-es paragrafusa a gerinces állatokkal szembeni erőszakot széles körben határozza meg. Bántalmazásnak számít, ha valaki az állattal szemben indokolatlanul úgy bánik, hogy az az állat halálát vagy maradandó egészségkárosodását okozza, ha az állatot elhagyja, kiteszi. Ezekben az esetekben a maximum kiszabható büntetés két év szabadságvesztés, de ha az elkövető több állatot bántalmaz vagy egy vagy több állatnak különös szenvedést okoz, a büntetés három év szabadságvesztés is lehet.

Bár állatvédő csoportok, szervezetek rendszeresen osztanak meg brutális videókat elhanyagolt, bántalmazott állatokról, a legtöbb esetben hiába bizonyított a bűncselekmény, a bíróságok rendkívül enyhe büntetéseket szabnak ki az elkövetőkre. Jellemzően felfüggesztett szabadságvesztés és pár tízezer forintnyi büntetésre számíthatnak a bántalmazók. Nem meglepő tehát az állatvédők felháborodása, hiszen általában véve is felháborító, ha védtelen élőlényeket kínoznak meg, és ha egyáltalán kiderül a bántalmazás, akkor is csak minimális retorziókkal kell számolnia az elkövetőnek.

Fontos itt kiemelni, hogy ez

a bántalmazó viselkedés legtöbbször nem korlátozódik állatokra:

az állatkínzók ötször akkora eséllyel bántalmaznak embereket mint azok, akik nem bántanak állatokat. Egyértelműen van összefüggés tehát az emberek és állatok bántalmazása között, sőt, gyakran az elkövető állatokat használ fel egy bántalmazó kapcsolatban arra, hogy az áldozatot megbüntesse, fenyegesse. Sok bántalmazott nő számol be arról, hogy a bántalmazó partnere állatokat kínzott meg, és az állatkínzás miatt indult nyomozások során is gyakran kiderül, hogy partnerét is bántalmazta az elkövető.

Bár ennek az összefüggésnek önmagában elég sokkolónak kellene lennie ahhoz, hogy a hatóságok keményen fellépjenek az állatok bántalmazása ellen, sajnos itt sem hivatkozhatunk jó példákra, mert a magyar hatóságok a családon belül erőszakot is ugyanúgy elbagatellizálják, mint az állatkínzást. Balogh József volt országgyűlési képviselő bírósági, fülöpházi polgármester ügye bizonyítja, hogy akinek van fölösleges 420 ezer forintja, az egy ekkora összegű bírság megfizetéséért cserébe brutálisan összeverheti élettársát, még felfüggesztett szabadságvesztéssel sem kell számolnia. A bántalmazással kapcsolatos elnézés, az elkövető védelme a kiszolgáltatott féllel szemben tehát nem csak az állatkínzásnál, hanem a partnerbántalmazásnál is jellemző. Épp ezért elkerülhetetlen, hogy az állam bántalmazás minden formája ellen fellépjen.

Eleve szomorú, hogy egy országban különbséget kell tenni állatvédők és nem állatvédők között, bántalmazásellenesek és a bántalmazást elnézők vagy támogatók között, és hogy nem a hatóságok, hanem legnagyobb részt önkéntesek saját szabadidejükben és saját anyagi erőforrásaikat terhelve kell, hogy küzdjenek a bántalmazott és elhanyagolt állatokért. Azzal, hogy a hatóságok nem támogatják az állatok védelmét, nem állnak ki az állatkínzás ellen, nem szabják ki rájuk azt a büntetést, amelyet a hatályos jogszabályok lehetővé tennének, az állatkínzót védik, az állatvédők munkáját pedig ellehetetlenítik. Mert hiába mentik meg naponta a bántalmazott állatokat, ha utána a bántalmazót semmi nem tartja vissza attól, hogy újabb „tárgyakat” szerezzen be a bántalmazásának.

Mert a lényegi gond itt azzal van, hogy hiába védik őket a jogszabályok, az állatokat még mindig elsősorban tárgyakként kezeli a bíróság és az emberek többsége. Ha lelőnek, agyonvernek vagy megkínoznak egy kutyát, akkor az a bíróság felfogásában nem egy kiszolgáltatott élőlény értelmetlen szenvedéséről szól, hanem arról szól, hogy az egyik ember kárt tesz egy másik ember vagy saját maga által birtokolt tárgyban. És sajnos pontosan ez a gondolkodás az alapja annak is, hogy bizonyos emberek azt gondolják, az állat egy olyan tárgy, amelyet, ha kedve tartja, eldobhat, eltörhet, megrongálhat.

Éppen ezért meg kell változtatni azt a konszenzust, hogy ha egy élőlény kiszolgáltatott nekünk, ha védtelen, akkor bármit megtehetünk vele, amit csak szeretnénk. Ehhez nem csak az kell, hogy a jogalkalmazásnál a hatóságok vegyék komolyan a jogszabályokat, és szabjanak ki olyan büntetést, amely valóban elrettenti az embereket az állatkínzástól.

A büntetőpolitika ugyanis nem elég.

Az államnak erőforrásokat kell biztosítania az állatvédelemre, érdemben támogatni az állatvédő szervezeteket, és segíteni a lakosságot a felelős állattartásban, amiben benne vannak az ingyenes ivartalanítási, oltási programok, és a széleskörű tájékoztatás is. Hiába hoz az állam ugyanis előremutató törvényeket, ha az emberek nem kapnak azokról érdemi információt. Jó példa volt erre az állatvédelmi törvény idén hatályba lépett szigorítása. Bár a törvény azt nem engedi meg, hogy kutyát tartósan láncon tartsanak, sokan ezt úgy értelmezték, hogy ezentúl egyáltalán nem szabad megkötni az állatokat.

Sokan erre azt mondják, hogy „dehát az emberekre sincsen pénz”, de ez egy hamis szembeállítás. Rengeteg rossz anyagi körülmények között élő embernek társai állatok, jellemzően olyan állatok, akiknek egyébként senki nem viselné gondjukat, de ők nem tehetik meg, hogy több ezer vagy tízezer forintos állatorvosi díjakat fizessenek ki, esetleg azt sem, hogy kerítést építsenek a portájuk köré, hogy ne kelljen megkötni a kutyát. Éppen ezért nem elég büntetőpolitikában gondolkodni, hanem olyan átgondolt, átfogó programok kellenek, amelyek egyszerre jelentenék az állatok és emberek méltóságának biztosítását. Nem lehet az állatvédelem világát elválasztani a társadalmi körülményektől, amelyek között emberek és állatok együtt élnek.

Ez egyben azt is jelenti, hogy

az állatvédelem fogalmát valóban az összes állatra ki kell terjeszteni,

nem csak a kutyákra, macskákra és az olyan állatokra, amelyeket nagy részben „cukiságuk” miatt tartanak az emberek. Milyen morális alapja van annak elítélni egy kutyát megkínzó elkövetőt, aki naponta pénzzel támogatja más állatok ugyanolyan kegyetlen lemészárlását a hús-, tej- és tojásiparban? Észre kell vennünk, hogy az állatok tárgyként kezelése nem csak a kutyák, macskák megkínzását érinti, hanem valóban minden állatét.

Beletartozik az is, hogy csibéket élve darálnak le a tojásiparban, hogy az állatok „humánus” legyilkolása a húsüzemekben mítosz, hiszen az állatok már a tartás során rengeteget szenvednek, majd legyilkolásuknak is része a kínzás (megkötözik, őket fejjel lefelé lógva, sokadik próbálkozásra ölik meg őket, élve elkezdik őket feldolgozni, stb.), és hogy a borjakat már születésükkor elválasztják a tehenektől, és legtöbbször nagyon hamar leölik őket, hogy a tehéntejet az emberek ihassák meg. Ezek nem elszigetelt esetek, ez az a hétköznapi folyamat, amelynek eredményeként az ételeink az asztalunkra kerülnek.

Az állatkínzás nem csak erőszakos emberek elszigetelt bűntette, hanem a mindennapi életünk része, része annak az állatokat tárgyiasító konszenzusnak, amelyet elfogadunk. Részben mert így kényelmes (hiszen lemondani bizonyos élelmiszerekről változtatásokkal jár), részben mert nincs információnk, tapasztalatunk arról, mi történik az ipari állattartás során, mi már csak a „végtermékkel” találkozunk, részben pedig azért, mert sokaknak egész egyszerűen nem jut másra pénz, mint olcsó húsipari végtermékekre, miközben az egyébként sokkal egészségesebb ételek árai magasak.

Az államnak tehát nem csak az lenne a feladata, hogy törvényi szabályozásokkal megszüntesse az ipari állatkínzást, hanem az is, hogy támogassa az egészséges élelmiszerek fogyasztását. Nem normális dolog ugyanis, hogy míg az állam a sertésipart támogatja, addig egészséges ételekhez (például teljes kiőrlésű lisztből készült gabonatermékek, gyümölcsök, zöldségek) a lakosság jelentős része az ára miatt nem tud hozzájutni.

Előremutató, hogy végre felszólalnak az állatvédő szervezetek az állatkínzás ellen, hogy nem csak a mindennapi, áldozatos munkájukkal, de szélesebb körű demonstrációkkal is elkezdenek küzdeni az állatkínzás ellen. Azt azonban fontos látni, hogy a széleskörű – egy-egy elkövető megbüntetésén túlmutató – eredményekhez, reformokhoz az kell, hogy tudatosítsuk: az állatkínzás nem elszigetelt, kivételes magatartás, hanem mindennapi gyakorlat, ami ellen fel lehet és fel kell lépnie az államnak. Nem csak az állatok, hanem az emberek egészsége, jóléte érdekében is.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 160 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!