Érdekes levelet kapott kézhez egy pedagógus, péntek este 9-kor. Az iskolája igazgatója küldte, egyrészt figyelmeztetve benne őt is, és minden kedves tantestületi tagot is arra, ha február 29-én esetleg előfordulhat olyan, hogy néhány gyerek nem megy be az iskolába. Ámde az igazgató arra is felhívta a figyelmet: ha ilyesmi történik, az osztályfőnökök dolga lesz, hogy ezt lepapírozzák. Bár nem írta mellé, hogy ő mossa kezeit, csatolt egy levelet, mintegy indoklásként, a sajátja mellé.

A képre kattintva a levél teljes szövegét elolvashatod!

A levél tárgya: a 2016. február 29-ei tanítási nap kapcsán kialakult helyzet kezelése

Feladója pedig nem más, mint Sipos Imre. Hogy ki ő? Nos, Sipos Imre a köznevelésért felelős helyettes államtitkár, ha valakinek nem jutna elsőre eszébe. Legutóbb nagyjából 2013 magasságában hallottunk róla bármi érdemit, ekkor nevezték ki erre a posztra.

Most viszont valami nagyon is lényegeset közölt hirtelen kelt levelében Sipos. Azt, hogy február 29-e tanítási nap. „A tanítás nélküli munkanapokat a nevelési-oktatási intézmény éves munkatervében kell meghatározni, attól jogszerűen eltérni nem lehet.” Sipos amolyan „tudd, hogy értsd” módon megfogalmazza azt is: nem lehet rendkívüli szünetet elrendelni, a tanároknak tanítani kell, az iskolának gondoskodni a gyerekek felügyeletéről. Természetesen a szülők a házirendben foglaltak szerint igazolhatják a hiányzásokat. (Baljós kacsintás…)

Sipos Imrének természetesen igaza van, február 29-e tanítási nap. Ha Sipos Imre minden nap írna ilyen levelet, nem is lenne gond (legfeljebb egy kicsit idegesek lennének az igazgatók, hogy vajon az alállamtitkár hülye-e vagy őket nézi hülyének). De ebben a formában Sipos Imre levele nem más, mint egyértelmű figyelmeztetés: ők úgy hallották a médiából (honnan máshonnan?), hogy bizonyos renitens szülők bizonyos, nevükön nem nevezhető okokból nem fogják iskolába engedni a gyereküket. Ha ez megtörténik, az iskolának akkor is szabályszerűen kell eljárnia.

Mert különben mi lesz, Sipos úr? Jönnek megint a retorziók?

Mindenki tudja, hogy február 29-e tanítási nap. Épp ezért olyan meglepő, hogy Sipos vette a fáradtságot, hogy fejléces papíron tudassa is ezt az iskolákkal. Mert az tény, hogy február 29-én történni fog valami. A szülők nem engedik iskolába a gyerekeiket, hogy ezzel jelezzék: nem kérnek a jelenlegi kormány oktatáspolitikájából. Ez egy demokratikus tiltakozási forma, ha küldenek igazolást a gyerekkel, valójában semmilyen hátrány nem érheti őket azért, mert ezt megteszik. Mégis, ez a kormány válasza a Sipos-levélben az: ha a szülők nem engedik iskolába a gyerekeiket, az iskoláknak bizony fel kell kötniük a gatyamadzagot, mert ha nem lesz minden papír élére állítva, akkor baj lesz. Mi ez, ha nem egyértelmű jelzése annak a rosszallásnak, ahogy a kormány a február 29-i megmozdulást szemléli?

Jegyezzük meg gyorsan: az, hogy mi fog történni február 29-én, nem a tanárok fejéből pattant ki. Nem ők kérték, nem is várják el senkitől, hogy ne jöjjön iskolába, és arra se néznek majd szúrós szemmel, aki mégis bejön. Ezt a megmozdulást szülők és diákok szervezik. Olyan szülők, akik az oktatáspolitika jelenlegi iránya ellen tiltakoznak, és olyan diákok, akik nem ilyen oktatási-nevelési rendszerben szeretnének tanulni.

Aljas és pitiáner dolog tehát az, amit most Siposon keresztül üzent az oktatási kormányzat az iskoláknak. Nem mást tettek ugyanis, mint jelezték: figyelünk titeket, és le fogunk csapni, ha valami nem a mi elképzeléseink szerint megy majd. Megtették ezt már Pukli Istvánnal is, a Teleki igazgatójával, akitől mindenféle felesleges papírt bekértek büntetésül azért, hogy elment tüntetni Miskolcra (és így elmaradt 2 tanítási óra). Különös, hogy amikor viszont hirtelenjében kellett megtartani a tankerületi fórumokat, és emiatt kellett a pedagógusoknak eljönniük az utolsó óráikról, senki nem követelt semmilyen pluszpapírokat…

Sipos levelében azonban a legdurvább mondat mégsem ezek közt a burkolt kikacsintások közt keresendő. „Amennyiben az iskola igazgatójának az esetlegesen kialakuló helyi szintű körülmények jogszabálynak megfelelő kezelése kapcsán kérdése merül fel, a tankerületi igazgató segítségét kérheti.”

Hát így. Így ültetik el az igazgatók szívében a félelmet. Ezért született például péntek este 9-kor olyan levél, amelyben egy igazgató már előre leveti magáról az „esetlegesen kialakuló helyi szintű körülmények” miatti felelősséget. Így kezdhet el a pedagógus péntek este azon töprengeni, hogy mégis mit reméljen – hogy hétfőn kevés diák megy be az iskolába, és ezzel jelzik, hogy szolidaritást vállalnak a pedagógusok mozgalmával, vagy hogy mindenki eljön, és akkor nem büntethetik meg semmilyen módon az iskolát. Pokoli helyzet.

És nem ez az első ilyen eset, amióta a pedagógusok hangja megerősödött. Már akkor lehetett érezni, hogy ilyen, meg nem fogható, manipulatív módszerekkel igyekeznek visszatartani a tanárokat a tiltakozástól. A Miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levelét sokan épp azért nem írták alá, mert vagy a tankerületi felügyelőjük, vagy az iskola igazgatója jelezte nekik: nem lenne szerencsés, ha ezt tennék. A tankerületi fórumok előtt, amelyet „véletlenül” szerveztek rá a február 3-i szolidaritási megmozdulásra, lasszóval kellett vadászni a pedagógusokat, akiket az intézmények delegálni tudtak, hogy nehogy véletlenül azt süssék rájuk, a távollétükkel a nemtetszésüket fejezik ki. A február 13-i demonstráció előtt volt olyan vidéki iskola, ahol a rendőrök érdeklődtek, hogy indul-e busz a fővárosba. Rengeteg ilyen történet van. Mindben egy a közös: nem nyíltan fenyeget sem a Klik, sem a tankerület, sem az oktatási államtitkárság. Csak finoman, szőrmentén fogalmazva terelgetik a pedagógusokat a nekik tetsző irányba. A csönd irányába.

És most itt a legújabb: Sipos Imre levele. Maga az elv szörnyű, hogy egy demokratikus tiltakozási formát úgy próbál meg ellehetetleníteni az oktatási kormányzat, hogy levélben közli: mindenkinek a legszigorúbban kell tartania magát a törvény szavához.

Akkor most ki játssza ki a diákokat a tanárok ellen? Lázár János nemrég alaptalanul vádolta meg a pedagógusokat: „Gyerekkel zsarolni a kormányt munkahelyi viták érdekében nem igazságos, a gyereknek fognak kárt okozni!” Lázárnak nem volt igaza, hisz nem a pedagógusok zsarolták a diákokkal a kormányt, hanem a szülők és a diákok akarnak élni azon demokratikus jogukkal, hogy nem mennek be az iskolába. De ha követjük Lázár gondolatmenetét: az igazságos, hogy a helyettes államtitkár ilyen levelet ír, és így szorítja sarokba az iskolákat, kvázi a gyerekekkel zsarolva a pedagógusokat? Hogy azt sugallja nekik, a lehető legburkoltabb formában, hogy minden távol maradó diákot alapos vizsgálatnak kell alávetniük, hogy biztosan rendben legyen az igazolása? Ez mi, ha nem zsarolás?

Legyen elég ez ügyben az, amit Aáry Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa mondott a minap. „Az alaptörvény szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog megilleti a pedagógust, a szülőt és a gyermeket egyaránt, gyakorlásának nincs életkori korlátja. Fontos eleme ennek az alkotmányos alapjognak, hogy önkéntesen gyakorolható. Az önkéntesség éppen az iskolában a leginkább védendő eleme e jognak, hiszen ez egy hierarchikus viszonyokra épülő közösség.” Ezt tehát mindenkinek, Sipos Imrétől az tankerületi igazgatókig, Balog Zoltántól Orbán Viktorig mindenkinek tiszteletben kell tartania.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 176 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!