Március huszadikán, vagyis most vasárnap a Rózsák forradalma szervezet demonstrációt szervez „Másállapotot a szülészetben!” elnevezéssel. Az esemény célja, hogy pozitív és valódi változásokat követeljen a magyar szülészeti rendszerben, amely a szervezet véleménye szerint ebben a formában senkinek se jó – se az anyáknak és apáknak, se a szakembereknek, és legfőképpen nem jó a születő gyermekeknek. A demonstráció Facebook eseményéhez több mint száz nő és férfi posztolta saját történetét, melyek a legtöbb esetben hátborzongató képet festenek a szülészeten uralkodó állapotokról és a bevett szülészeti protokollról. Az ezekből a történetekből kirajzolódó súlyos problémákra szeretné a tüntetés felhívni a figyelmet.

a holnapi tüntetés facebook-coverje

Életre szóló traumák

Ekkorra már rég úgy éltem meg, hogy rajtam erőszakot követnek el: nem az történik, amit megbeszéltünk, nem számít, amit mondok, engem nem kérdeznek, nem informálnak, a tiltakozásomat pedig figyelmen kívül hagyják.

A szülészet különleges pozíciót tölt be az egészségügyön belül, hiszen itt nem betegségről és nem meggyógyítandó betegekről van szó. Ha a terhesség és a vajúdás problémamentesen lezajlik, akkor a szülés ideje alatt az orvosnak csak annyi lenne a feladata, hogy azt levezesse, valamint hogy egyértelműen tájékoztassa az anyát az esetlegesen felmerülő problémákról vagy váratlan beavatkozásokról. Ehhez képest az egyik leggyakrabban felmerülő probléma a magyarországi szüléseknél a nem megfelelő tájékoztatás, aminek akár az is következménye lehet, hogy az anya úgy érzi, akarata ellenére történik egyik vagy másik beavatkozás. Márpedig a szülés közben ért negatív élmények akár életre szóló traumát okozhatnak nőkben és gyermekeikben , valamint az anya és gyermeke között az első pillanattól kezdve távolságérzetet kelthetnek.

Ezek után kivették a gyereket, elvitték letakarva, nem láthatta az apja sem, csak óriási balhé után tudott bejutni a lányunkhoz, aki inkubátorban csövekkel feküdt. Nyolc óra múlva engedtek a közelébe, de akkor csak megmutatta egy csecsemős. Mivel nem volt ágyam, további négy óra telt el hogy a karomban tarthassam a kislányomat. Semmit nem mondtak...

Császármetszés vagy hüvelyi szülés?

A fejlett országokban az utóbbi évtizedekben egyre emelkedik a császármetszések aránya, Magyarországon ez ma már a leggyakrabban elvégzett műtét. Az OEP adatai szerint míg 1990-ben az összes szülésnek csupán a 10 százalékát tette ki a császármetszés, addig 2000-ben már harminc, 2015-ben pedig 39 százalékát. Egyes kórházakban pedig az 50 százalékot is eléri (például a Péterfy Sándor Kórházban, a Honvédkórházban és a Semmelweis egyetem klinikáin).

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a császármetszés életmentő műtét lehet, azonban „gyakran egészségügyi indok nélkül végzik el, amely a nőket és gyermekeiket rövid és hosszú távú egészségi problémáknak teheti ki.” Továbbá „a császármetszés súlyos komplikációkat, fogyatékosságot vagy halált okozhat, főleg olyan környezetben, amelyben nincsenek meg a megfelelő intézmények a biztonságos műtétek levezényléséhez és a potenciális komplikációk megoldásához.” A WHO szerint a császármetszések ideális aránya 10 és 15 százalék között mozoghat, mivel kutatásaik azt bizonyítják, hogyha a császármetszések aránya eléri a 10 százalékot egy országban, akkor ott jelentősen csökken a gyermekhalandóság. Azonban 10 százalék felett már nem látható ilyen jellegű összefüggés.

Én nem féltem a fájdalomtól, nem is akartam elkerülni, meg akartam élni az egész folyamatot, amelyhez pedig idő kell, és én így készültem. Amiről nem tudtam, arra viszont nem készülhettem.

Sok körülmény játszik közre a császárral születő babák számának növekedésében: például egyre több, a hüvelyi szülésnél kockázatot jelentő egészségügyi problémával rendelkező nő vállal gyereket, sokan pedig maguk választják a császármetszést, személyes okokból. Ezen felül pedig közrejátszhat az is, hogy a császármetszéseket ritkábban követikműhibaperek, valamint az is, hogy az OEP majdnem 100 000 forinttal többet fizet egy császármetszés után, mint egy hüvelyi szülés után. Sajnálatos módon azonban sokaknak az a tapasztalata, hogy idő- és helyhiány miatt az orvosok siettetik a szülést, így ha valaki nem szüli meg a gyermekét 10-15 óra vajúdás (vagy akár kevesebb) után, akkor császármetszést hajtanak rajta végre.

Váratlan beavatkozások

Alig 10 perc telt el az oxitocin beadása után, amikor elhangzott az a mondat, amelyről nem gondoltam volna, hogy orvos ilyet mondhat a páciensének szülés közben, szó szerint a következőt: „most fogyott el a türelmem.”

Ugyanígy az idő- és helyhiány miatt lehet olyan gyakori az oxitocin, vagy közkeletű nevén a „gyorsító” injekcióval történő beadása. Az oxitocin szülés közben természetesen is termelődik a szervezetben, szerepe a fájdalomérzet csökkentése és a szülés gyorsítása - azonban az injekcióval beadott verziója sok szempontból különbözik. A kívülről adagolt oxitocin amellett, hogy meggyorsítja a szülés folyamatát, akár rendkívül fájdalmassá és öröm nélkülivé teheti a szülést, mivel az agyban nem fejti ki hatását. Így ennek alkalmazása is pszichológiai szempontból hátráltató vagy traumatikus hatással lehet a szülő nőre.

Az egykori természetes szüléspárti kórházban minden volt, amit csak be lehet vetni: volt ott infúzió beültetett kanüllel, három (!) vérvétel, gyakori méhszájvizsgálat, ami után minden alkalommal vérezve másztam le a vizsgálóról, kétperces fájásoknál beöntés és katéter, vágás (megkérdezésem vagy velem való egyeztetés nélkül), varrás, injekció. […] Mindezek mellett ember legyen a talpán, aki még koncentrálni is tud a babára és a vajúdás folyamatára. Elcsendesedés, befelé figyelés, koncentrálás? Felejtsd el, épp most nyomtak fel két liter vizet a fenekedbe!

A kéretlen vagy váratlan beavatkozások (és itt még a gátmetszésről, burokrepesztésről, a méhszáj tágulásának erős fájdalommal járó vizsgálatáról nem is esett szó) pillanatokon belül okozhatnak az anyában félelmet és bizonytalanságot, ami óriási mértékben ki tud hatni a szülés menetére. Pedig ez a félelem valamennyire, vagy akár teljesen elkerülhető lenne azzal, ha megfelelően el lenne magyarázva, hogy mi és miért történik épp. Nyilvánvalóan nagyon fontos lenne, hogy a gyermekét éppen világra hozó nő higgyen az orvosának és bízzon benne – máskülönben akár az is előfordulhat, hogy addig áll ellen egy beavatkozásnak, amíg kárt okoz magában vagy gyermekében. Ezen pedig maga az orvos és az egészségügyi személyzet segíthet sokat a nyílt és világos kommunikációval.

Fontos lett volna, ha valaki felfogja, a szülés lelki folyamat is. Kellett volna egy támasz, egy olyan segítő, bocsánat, nagybetűvel SEGÍTŐ, aki BIZTAT, ahelyett hogy elvenné az erőmet, aki ÖNBIZALMAT AD, ahelyett, hogy lerombolná azt, aki TÁMOGAT, ahelyett, hogy vegyszereket akarna saját kényelmére belém tölteni, és aki TÁJÉKOZTAT, ahelyett hogy a kollégájára biccentve vágna a húsomba a megkérdezésem nélkül.

Kölcsönös empátia

Mindeközben azt is látni kell, hogy a szülések sürgetésének mi a háttere. Mindenki ismeri a magyar egészségügy siralmas állapotát, ami alól a szülészet se képez kivételt. Dr. Pap Károly, a Magyar Nőorvos Társaság főtitkára és osztályvezető főorvos a demonstráció oldalára posztolt megjegyzésében kifejti, hogy az elmúlt 15 évben nagyjából 40 százalékkal csökkent az egészségügyi személyzet és a szülőágyak száma is, több osztály úgy tud csak működni, hogy „nyugdíjas szülészeket, önkéntes együttműködőket vonnak be a munkába és az ügyeletbe. Ilyen körülmények között háttérbe kerül a türelem, az egyéni odafigyelés.”

Talán banális erre rámutatni, de a legfontosabb az lenne, ha mindkét fél emberként tudná látni a másikat – nem pedig érzéketlen zsarnokként vagy tenyészállatként, esetleg arctalan tárgyként. És ebben a „Másállapotot a szülészetben” megmozdulás fontos lépés lehet. Talán még afelé is fontos lépés lehet, hogy a döntéshozók felismerjék, nem arra kellene milliókat költeni, hogy óriásplakátokon hirdessék az apaság örömeit, hanem olyan egészségügyi körülmények megteremtésére, amelyek elősegítik azt, hogy nők ne rettegjenek a szüléstől, vagy ha már szültek gyereket, akkor ne éljen bennük annyi fájdalom és trauma, hogy eszükbe se jusson még egyet szülni. De meglehet, ez már a végletekig optimista hozzáállás.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 204 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!