Aczél Endre, a Népszabadság és a Klubrádió korábbi, a 168 óra jelenlegi újságírója (itt tévesen szerepelt, hogy a Népszabadság és a Klubrádió jelenlegi újságírója lenne Aczél) egy nyilvános Facebook-bejegyzés alatt szólt hozzá Kiss László 55 évvel ezelőtti ügyéhez. Nyilván az emberek Facebook-kommentjeik alapján való pellengérre állítása nem a legjobb dolog, hiszen kevésbé átgondoltan írják, mint mondjuk egy újságcikket, de Aczél szavai annyira kirívóak és annyira „szépen” mutatják be a szexuális erőszakhoz tartozó társadalmi folyamatokat, hogy közlésüktől nem tudok eltekinteni.

Aczél soraiban nem csupán az áldozathibáztatás alapvető, rendkívül káros kliséit látjuk, hanem olyan felmentő érveket is, minthogy a 60-as évek magyar bírósága a szokottnál keményebben értékelte a szexuális erőszakot.

„Maga az ‘áldozat’ - egy ismert sportolónő nagyon szép édesanyja - nem is akart ügyet csinálni, a szülei erőszakoskodtak.”
„Egy szülőnek nem épp élmény, hogy a lányuk szeret, hogy is mondjam, kefélni.”
„a példastatuálás vágyától hajtva a bíróság helyt adott az óhajnak”
„Soha nem bizonyosodott be, hogy ‘lefogták’. Ezt csak szülői bíztatásra ő mondta a bíróság előtt. “
„Fogalmatok sincs róla, hogy hány úszócsaj és szép fürdőző lány volt, akit legalább három jóképű fiatal úszófiú ‘megerőszakolt’. Tömegével. A vadászat vég nélkül folyt és nem eredménytelenül”.

És hogy mivel támasztja alá saját tudását Aczél? „Egyébként akkor éjjel-nappal az uszodában voltam, és minden pletykát hallottam. ‘Kissék lebuktak’ - ez volt a rezümé, de szó se esett csoportos nemi erőszakról, hogy ketten lefogták, a harmadik meg.”

Tehát mivel a pletykákban akkoriban nem szerepelt, hogy megerőszakolták, ezért ez biztos nem is történt meg. Nyilvánvalóan gyakran szokták egy erőszak után azzal terjeszteni a sztorit az elkövetők, hogy elmesélik a kábítást, a lefogást, a csoportos erőszakot.

Aczél kommentjeiből tehát a következő rajzolódik ki: Voltak az ártatlan fiúk, akik vadászgattak a szép lányokra, akik persze mind kaphatóak voltak a szexre, mindig mindenhol, és Kissék esetében sem volt erőszak, mert erről nem pletykáltak, csak a szülők kényszerítették a lányt, hogy saját magát, és az egész családot megalázva bíróság elé álljon, ahol a szexuális erőszakot véresen komolyan vevő bíróság elítélte Kisst és társait, hogy példát statuáljon rajtuk.

Kiss László helyében én gyorsan megkérném minden ismerősőmet, ne védjenek inkább meg, mert rosszabbul járok. A mindenre kapható lány sztereotípiája, az ismert és megbecsült erőszaktevők sztorija alapján ítélő, a „vadászatot” nem csak elnéző, hanem egyenesen helyeslő közeg tényleg sztereotipikusan az erőszaktétel, majd az áldozahibáztatás melegágya.

Aczél kommentjét nem csupán azért érdemes idézni, hogy lássuk, 55 évvel ezelőtt mit gondoltak a szexuális erőszakról Magyarországon, hanem, hogy mi változott azóta. Hiszen Aczél, aki baloldaliként számon tartott médiumok munkatársa, liberális újságíró, nem is érti, miért elfogadhatatlanok mondatai, sőt valószínűleg azt gondolja, ő csupán kimondta az igazságot, miközben kommentjeiben pontosan az erőszakot működtető és jóváhagyó közeget testesíti meg, amely az áldozatot stigmatizálja, a bűnt elkeni.

Kiss László 55 évvel ezelőtti sztorijáról pontosan azért érdemes beszélni, és azért kell felháborodni rajta, mert ez a közeg még mindig létezik. Az elmúlt 10 évben az úszósportban nem egy szexuális erőszakról szóló sztori látott napvilágot, és egyáltalán semmiféle módon nem látszik, hogy ez a közeg bármikor is megkadályozhatna egy újabb tragédiát, erőfeszítést tenne annak érdekében, hogy a közeg kevésbé legyen erőszakos, vagy esélyt adna arra, hogy az áldozatok előállhassanak úgy, hogy nem éri őket megvetés.

De nem is az számít valójában, hogy Kiss László végleg visszavonul-e 55 év után, vagy Aczél Endre csak akkor foghat-e újra tollat a kezébe, ha elvégzett egy 200 órás, a szexuális erőszakról szóló felvilágosító tanfolyamot (pedig el kéne). Hanem az, hogy legyen következménye a szexuális erőszaknak, és értsék meg az ezt körülvevő folyamatokat az úszók, értse meg a magyar társadalom. Az erőszak itt van közöttünk, öltönyben, nyakkendőben, olimpiai bajnokként és utcaseprőként is el lehet követni, azokat pedig, akik elkövetik, nem megvédeni kell, hanem velük szemben kell megvédeni az áldozatokat. Fontos, hogy az erőszaktevők a társadalmi reakcióból is érezzék, hogy amit tesznek, elfogadhatatlan, mentegethetetlen; és az áldozatok melletti kiállásunk, a probléma komolyan vétele az első lépés afelé, hogy az erőszak célpontjai felépülhessenek azokból a sérülésekből, amelyet a lelki, fizikai és szexuális erőszak okoz.

Aczél kommentje is és Gyárfás Tamás úszóelnök nyilatkozata, amely szerint egy „könnyűvérű lányról” volt szó, illetve a tény, hogy az úszószövetség elnöksége meg sem említette azt, hogyan kíván fellépni az ilyen esetek ellen, amelyek léteznek az uszodákban, mind azt mutatják, hogy az élsport világában, csakúgy mint a társadalomban, a szexizmus, az áldozathibáztatás és az erőszak is jó táptalajra talál. Tovább virul az a közeg, amely teljesen normálisnak tartja, sőt helyesli, hogy a férfiaknak joguk van “vadászni”, joguk van magukévá tenni bármelyik nőt, függetlenül attól, utóbbi beleegyezett-e ebbe. Tovább virul az a közeg, amely az erőszak elkövetése után a bűnös mellé áll, az áldozattól pedig elveszi a jóvátétel lehetőségét, az igazságtétel reményét, sőt még az erőszak felelősségét is a nyakába varrja. Kiss László ügyében azért kell felszólalni, hogy megértsék végre ezek az emberek, nem létezhet ez a világ!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 220 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!