Már 2008-ban írtam arról, hogy vasárnap ne legyenek nyitva a nagyobb áruházak, bevásárlóközpontok. Úgy gondoltam, hogy a fogyasztás- és egyben pazarláscentrikus életforma egy cseppet sem természetes, sőt kifejezetten mesterséges kreálmány, eltorzítja a személyiséget és az emberi közösségeket is.

Fotó:index.hu

A kereskedelemből már akkor sok olyan hang jött, hogy az ott dolgozók képtelenek normális életet élni, mert pont a hétvégéken kell a legtöbbet dolgozniuk a családos, azaz gyermekeket nevelő embereknek. Nekik egy keddi vagy szerdai szabadnap nem lehetett egyenértékű egy hétvégivel.

A valódi baloldalon, azaz az MSZP-től balra az álláspontom inkább elfogadott volt, mivel mi tényleg azon voltunk, hogy a kapitalizmusnak és a kapitalistáknak legyen rosszabb, a dolgozóknak pedig legyen jobb. Talán még későbbi írásokban, programvázlatokban is feltűnik a vasárnapi munkaszüneti nap ötlete, azonban a jobboldali kormány lényegében bevezetés nélküli, radikális, azaz szinte mindent tiltó lépése minket is meglepett. Úgy érezte magát az egész ország, mintha lekapcsolták volna a villanyt az éjszaka közepén. Élénken emlékszem, hogy hirtelen minden vasárnap olyan üres lett, mint a pünkösdhétfő, azaz időnk volt, de nem tudtuk, hogy akkor mit is lehetne csinálni a hirtelen jött szabadsággal. Nem teltek meg hirtelen a templomok, de kirándulókkal se lettek tele a budai hegyek.

Az emberek próbálták agyonütni a szabadidőt, és mindeközben dühösek voltak, hogy valaki elvette tőlük a hétköznapokat lezáró egyetlen normális „szabadidős” tevékenységüket, a lófrálást a boltok polcai közt. Az általunk kritizált életmód ugyanis nem fogyasztói tobzódás volt a legtöbb ember számára, hanem a szükséges élelmiszer-mennyiség, tisztítószerek és ruhák megvásárlása a lehető legolcsóbb módon. A bevásárlóközpontok csillogása, a tágas és fűtött terek a szabadság és rendkívüliség illúzióját adták az oda betérőknek, akiknek többsége akciós tejet, kenyeret és felvágottat vásárolni tért be oda, forintra kiszámolt bevásárlólistákkal.

A magyarországi szegénység egyik legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy a társadalom alsó kétharmada mérhetetlen dühvel fogadta azt, hogy heti szabadnapjai egyikén elvették tőle azt az örömet, hogy „vásárolhatott”, és valakinek érezhette magát a plázákban. Ráadásul a vasárnapi ürességet a társadalom nagyobbik része egyszerűen képtelen volt programokkal kitölteni, mert a szabadidő kulturált eltöltése, sőt még a kulturálatlan is pénzbe, sok pénzbe kerül. Én is kerestem a vasárnapi olcsó időtöltéseket, amire még a fővárosban is kevés lehetőség adódott. Többször mentünk ki a lányommal a lovira nézelődni, de emlékszem, hogy elég volt csak egy üdítőt, szotyit, popcornt venni, máris kritikus mennyiségű pénzzel lett könnyebb a pénztárcám.

Az a modern „proletariátus”, amely vasárnap méla közönnyel, de mégis azért a programot kikapcsolódásnak érezve tolta a bevásárlókocsit, nem is álmodhatott arról, hogy ehelyett majd beül az étterembe, moziba vagy wellness hétvégére elugrik valahova. Az MSZP jól érezte meg, hogy ezen a területen szembe kell menjen a kormánnyal és vele együtt a területen dolgozó munkavállalókkal, mert a helyzet tarthatatlan volt. Nem véletlen, hogy a kormányzati illetékesek szinte kétségbeesetten hátráltak ki ebből ez egészből. Már a kopaszok bevetése is hatalmas érvágást eredményezett a választási irodánál, de a Kúria döntése után fel sem merülhetett, hogy ők győzni tudnak.

A teljes kapituláció valójában zseniális húzás a részükről. Ezzel egyrészt azt tudják mutatni, hogy igenis meg tudnak hajolni a népakarat előtt, másrészt megakadályozták, hogy az ellenzék felpörgesse magát egy olyan területen, ahol csak győzni tud, így elmarad az MSZP nagy menetelése is. Valószínűleg még egy ilyen horderejű témát nem tudnak találni, a vasárnapi boltzár eltörlése nélkül a termőföldről és a bérplafonról szóló népszavazási kérdések nem mozgatják meg az embereket. Ráadásul, ezt a két kérdést már végig kell vigyék, ami hatalmas energiát fog elvinni a párttól úgy, hogy a siker még akkor sem egyértelmű, ha végül kiírják a népszavazást a kérdésekben.

Az, hogy miként és mi történik most az érintett területen, nem elhanyagolható mellékszál. A kereskedelemben dolgozók magukra maradtak, ők beszorultak a politikusok és a dühös többség közé. Utóbbiak szolidaritására nyilvánvalóan nem számíthatnak, előbbiek pedig a boltzártól való búcsúzásképp még bele is rúgtak az itt dolgozókba azzal, hogy teljesen megszüntetik a vasárnapi bérpótlékot. Annak ellenére teszik ezt, hogy a kereskedelmi dolgozók JELENTŐS RÉSZE örült a vasárnapi szabadnapnak, és valószínűleg még hálás is volt ezért a döntéshozóknak.

A helyzet tehát most rosszabb, mint volt. Felelőtlenül belevágott a kormány egy olyan küzdelembe, ahol nem volt lehetősége a győzelemre és ezzel csak ártott, nem keveset, sokat. Ma már egyértelműen látható, hogy a munkavállalóknak akkor lett volna jobb, ha nem egy ilyen döntéssel, hanem jogszabályi szigorításokkal terelik a munkáltatókat abba az irányba, hogy pihenőnapot biztosítsanak a dolgozóknak a hétvégi időszakban. Tanulság bőven adódik a baloldal számára is. Legfőképpen az, hogy addig, amíg az ország többsége csóró, addig ne terelgessünk senkit ki a bevásárlóközpontokból a kulturáltnak gondolt szabadidős tevékenységek irányába, mert sajnos a tágas, világos és fűtött terek ma talán az egyetlenek, ahol ezt a csóróságot az emberek feledni tudják.

Kalmár Szilárd

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 220 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!