Én voltam pár olyan mosdóban, ahova férfiak, nők és isten állatkertjének egyéb teremtményei egyaránt bemehettek. Elmondom, milyen. Van, amivel jobb szembenézni. Kezdjük az üzekedő buzikkal.

Kép forrása: jezebel.com

Akikbe rögtön az ajtó mögött ütközünk. A beteges vágytól elborult szakértő tekintetük azonnal felméri, hogy nem tartozunk közéjük, és gyűlölettel néznek ránk: zavarjuk őket. A mosdókagylóban és a földön tisztátalan állapotban leledző nők vércseppjei vannak. A földön két migráns egy nőt (a mi lányunkat!) erőszakolja meg, a sarokban kisgyerekek csoportja áll rettegve, tudván, hogy ők lesznek a következők. Az egyik zárt WC ajtó mögül pedig olyan hangok szűrődnek ki, mintha egy vaddisznó és egy gorilla ülné meg kétéves cölibátus utáni nászát.

Erősen kell ilyenkor szorítani az Alaptörvény egy példányát, az talán segít.

A fenéket, csak hülyéskedek. Azért, mert így próbálom oldani azt a keserűséget, amit az önkéntes ideológiai mosdórendőrség miatt érzek. E konzervatív erkölcsrendészet két ponton lépett akcióba: az egyik a gendersemleges mosdók lassú terjedésén való szörnyülködés, a másik annak a törvényi gyakorlatnak a védelme, miszerint ha valaki nem a neki születésekor kirendelt nemének, vagy az irataiban szereplő nemének megfelelő WC-be megy, akkor büntethetővé válik. Bármilyen abszurdnak is tűnik, vannak, akiket már büntettek meg ezért.

De kezdjük az elején: hogy is néz ki egy ilyen közös mosdó a valóságban?

Ki van írva, hogy mosdó. Az ajtó mögött mosdókagylók vannak, tükrök, kéztörlő, szemetes. Az egész valószínűleg kicsit tisztább, hiszen mindkét nem hajlamos gondosabban viselkedni a másik nem jelenlétében. A mosdókagylók mögött WC-ajtók vannak, esetleg van egy olyan is, ami mögött a piszoárok vannak. Tehát minden lényeges dolgát mindenki továbbra is egyedül végzi. Nők molesztálására, gyermeklányok megrontására továbbra sem ideális a hely, hiszen értelemszerűen itt kétszer akkora a forgalom, mint a szeparált WC-kben, nők is jönnek-mennek, és ők jobban odafigyelnek egymásra, a gyerekekre.

A gyermekek elleni szexuális erőszak nagy többsége egyébként családon, ismerősi körön belül történik. Ez elég lényeges.

Ahogy az is, hogy azokon az oldalakon háborodnak fel legjobban a terjedő gyakorlaton, ahol egyébként annyira nem tartják nagy problémának a nők elleni szexuális erőszakot. Akik amíg csak lehet, az elkövetőt mentegetik, az áldozatot hibáztatják, akik szerint ilyesmi „a valóságban” sokkal ritkábban fordul elő, és akik szerint a nyilvánosságra került ügyek nagy része csak a férfiak meghurcolását, besározását jelenti. Szemben a pontosan és bombabiztosan ismert statisztikai tényekkel.

Akkor mi van a háttérben? Van, aki csak azt írja, hogy így bármely molesztáló bemehet a WC-be a lányainkra vadászni, de azért az se ritka, hogy ki is mondja: a közös WC a „magukat nőknek képzelő férfiaknak„ teszi lehetővé a szabad megrontást.

A „magukat nőknek képzelő férfiak” – transzneműek, transznők korrekt és pontos kifejezéssel élve – többnyire hormonterápiát folytatnak, ami többek között a szexualitásukat is nőies irányba tolja el. A tesztoszteron, amely a férfiak agressziójáért, kockázatkereséséért, dominancia-vágyáért nagy mértékben felelős, ezekből az emberekből hiányzik, helyette a női nemi hormonok kapnak teret, aminek eredményeképpen szexualitásuk is sokkal nőiesebb lesz: a vizuális ingerek sokkal kevésbé hatnak rájuk, lassabban, nehezebben jönnek szexuális izgalomba – erekciójuk is ennek megfelelően lassabban és nehezebben van, ha van egyáltalán minek merevednie. Mint a nők általában, a transznemű nők is nagy többségben férfiakhoz vonzódnak.

Ilyen egy szexuális erőszaktevő leírása? Nem éppen. Úgy tűnik, egyes konzervatív véleményformálóknak sikerült a szexuális erőszakra talán leginkább alkalmatlan csoportot veszélyforrásként megtalálni.

Persze a paráztatásra alkalmasak, hiszen kevesen vannak, személyesen kevesen ismernek ilyet, a médiából pedig még kevésbé derül ki, hogy ők ugyanolyan emberek, mint a többi, csak a személyiségük más nemű, mint a testük.

A mosdóhasználat megfegyelmezésén tovább gondolkodva azt is ki lehet találni, hogy ha mindenkit törvényerővel köteleznek arra, hogy csak a született nemének megfelelő mosdót használhatja, akkor új problémák adódnak: vannak ugyanis olyan, marcona kinézetű férfiak, akik nőknek születtek – őket a törvény a női mosdóba tereli. Nagyjából annyi ilyen férfi van, ahány „magát nőnek képzelő férfi”. Ettől nem csak ők, a transz férfiak fogják magukat hülyén érezni, hanem értelemszerűen a nők is a mosdóban: mit keres itt ez a pasi?

Van egy csomó transznemű gyerek, aki egész kiskorában kijelenti: ő nem fiú, hanem lány. Vagy fordítva. Mások csak később jönnek rá, de sokan, nagyon sokan öntudatra ébredésük elején tisztában vannak azzal, hogy mi az ő nemük, akkor is, ha ez ellentétes azzal, amit a környezetük gondol. A szerencsésebb gyerekeket a szüleik e szerint nevelik. A gendersemleges mosdóban ez nem gond, míg a hagyományosban egy magát lánynak tekintő, lányos kinézetű, de biológiai értelemben véve fiúgyereket a férfi WC-be kell küldeni.

Biztos, hogy jó ez így?

Az uniszex WC-k egyébként azoknak is megkönnyítik az életét, ahol idősnek, fogyatékosnak kell segítséget nyújtani, de a kísérője nem vele azonos nemű.

Ezek persze mind gyorsan és jól átlátható szempontok. Valamiért azonban a nemek végveszélyét hirdető felháborodott cikkek íróinak mégis sikerül nem észrevenni őket. Miért? Ezt a kis, ártalmatlan szabadságot sajnálják másoktól? Vagy ilyen erővel kell őrizni a férfiasság határait, a nemek közti lezárt senkiföldjét, nehogy kiderüljön, hogy veszélyben a férfiasságuk eddig gondolt tartalma és értéke? Vagy az a gond, hogy a „magukat nőnek képzelő férfiak”, vagyis a transzneműek a lehető legtávolabb vannak a fehér, konzervatív, heteroszexuális férfiak brancsától, amely brancs tagjainak a szóbeli és még a fizikai szexuális erőszak is bocsánatos botlásocska? Már ha elviccelni és letagadni már nem tudják? Nincs jobb dolga a törvényhozóknak, mint hogy ennek az alig egy százaléknyi kisebbségnek az életét tovább nehezítsék és a papírjaikra vagy alsóneműjük tartalmára hivatkozva megbüntessék, ha férfi vagy női kinézetével és identitásával ellentétes mosdókba mennek?

Nem lehetne egy kicsit ellazulni, és elengedni ezt a sok feszült, ingerült félelmet?

Miért baj, ha a zárt fülkékben elvégzett dolguk után szomszédos mosdókagylónál mosnak kezet férfiak és nők, nemi szervük törvényi ellenőrzése nélkül?

A zaklatások, molesztálás és a nemi erőszak veszélye ellen nem azzal kell tenni, hogy lesújt a törvény azokra, akik nem a születési nemüknek megfelelő mosdót használják. Hanem a nők egyenjogúsításával, azzal, hogy nem beszélünk és gondolkodunk róluk úgy, mint tárgyakról, a szóbeli és tettleges erőszaktevőket és relativizálókat pedig kivágjuk, mint macskát szarni.

Ha a férfiak elég erősek és okosak ahhoz, hogy uralkodjanak a nőkön, meg úgy általában az egész világon, akkor magukon is tudnak uralkodni egy vonzó és vagy védtelen nő láttán. Csak akarni kell.

Vay Márton

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 238 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!