Alig néhány napja csapott le újra az OLAF. Az unió csalás elleni hivatala megállapította, hogy ciklusokon átívelve árazták túl az épülő játszótereket, ahol a legjobb esetben homokozó, hinta meg mondjuk pár mászókaszerűség várta a gyerekeket. Sokmillió forintért. Ha ez lenne a legnagyobb baj, máris megkönnyebbülhetnénk. De nem ez a helyzet.
Az egy dolog, hogy az OLAF (hisz ez a feladata) rámutat arra, hogy ész nélkül szórták az önkormányzatok az uniós pénzeket arra, hogy játszótereket építsenek. Meglepődni sem igazán érdemes azon, hogy ezeket a pénzeket minimum gyanús körülmények között osztogatták maguknak és egymásnak a helyi erők, hiszen évek óta jönnek az ilyen hírek. Igen, a játszótérbiznisz virágzik, és ez független attól, hogy épp melyik oldal kormányoz. Mondhatjuk, hogy épültek „fideszes játszóterek” 2010 után, de ugyanígy burjánzottak a „szoci játszóterek” is, a kormányváltás előtt. Mi lett a végeredmény? Az OLAF egy korábbi vizsgálata azt is bemutatta, hogy 2008-2009 között önkormányzatok tömkelege pályázott ezekre a pénzekre, hogy aztán játszóteret építhessen belőle. 2009 és 2010 között egész pontosan 145 ilyen önkormányzat vágott bele az építkezésbe. És igen, túlárazták a játszótereket, néhol akár 35 százalékkal is többe kerültek, mint amennyiért akár épülhettek volna.
Az eredmény ettől függetlenül adott: néhol szegényes felszereléssel rendelkező, de mégis csak létrejött játszóterek. Drágák, néha rondák, néha nem fér be tucatnál több gyerek egyszerre, de azért mégis csak vannak.
Nem is velük van a legnagyobb baj. Jöjjön inkább egy sokkal nagyobb probléma: mi van azokkal a játszóterekkel, amelyek nem újonnan épültek, hanem csak szép csendben lerohadnak? Több mint tíz éve kezdődött a nagy felújítási hullám – köszönhetően az uniós szabályozásnak. 2008-ra elvileg minden játszótérnek EU-kompatibilisnek kellett volna lennie. Ebbe beletartoznak olyan, ésszerű követelések is, mint például a homokozó homokjának az évenkénti kicserélése, és olyan praktikus döntések, mint mondjuk a játszóterek elkerítése (a szülők legnagyobb örömére). A lényeg az volt, hogy minden legyen biztonságos, a gyerek még véletlenül se sérüljön meg szórakozás közben.
Kis játszótér-történet
Az első játszóterek szükségességének gondolata a 19. század közepén fogalmazódott meg, G. M. Schreiber lipcsei orvos nevéhez fűződik az az 1860 körül indult mozgalom, amely elsőként tűzte ki céljául a gyermekek számára egészséges, biztonságos játékterek kialakítását a városokban. Logikus gondolat volt: a városvezetők is belátták, hogy egy gyerek általában a lakóhelye környékén játszik, és nem mindegy, hogy mindezt a poros utcán, vagy direkt neki kialakított környezetben teszi-e ezt. Magyarországra hamar megérkezett a játszóterek ideája – nem is csoda, hisz a 20. század hajnalán a budapesti lakosság körülbelül negyede 15 év alatti gyerek volt, valamit pedig kezdeni kellett velük. A fővárosban először Bárczy István polgármestersége idején (1906-18) kerültek bele a játszóterek a költségvetési tervbe, ám végül a tervezett 13 játszótérből mindössze három épült meg, ekkor ugyanis közbeszólt az I. világháború. Ám a II. világháború után valóságos játszótér-építési láz tört ki, a hatvanas évekre már belepték az országot az acélvázas rakétamászókák és a betoncsúszdák, ekkoriban az Építésügyi Minisztérium külön bizottságot hozott létre a „kísérleti” játszóterek felügyeletére. A nyolcvanas évekre megtört a lendület, sőt, eddigre a már megépített játszóterek is elkezdtek lerohadni, pedig ekkoriban már a beton és az acél helyét elkezdték átvenni a fajátékok. 1999-ben jött a fordulat az unióban, ekkor vezették be azt a biztonsági szabványt, amit végül Magyarország 2003-ban vett át, és 2008-ig ez alapján fel is újította (már ahol) a játszótereit. Az eredmények ismertek...
Ma Magyarországon körülbelül 15 ezer játszótér van a közterületeken (Budapesten ennek körülbelül a tizede található), többségében az önkormányzatok tartják fenn őket. Elméletileg ezeket a játszótereket négyévente kell átfogóan, hatóságilag ellenőrizni, hogy minden szabványfeltételnek megfelelnek-e. Ezen kívül évente egyszer (a tavaszi nyitás előtt) szintén átfogóan vizsgálják a játékszereket, havonta vagy negyedévente kell mérni az egyes tereptárgyak stabilitását, és optimális esetben (ha van rá ember) naponta „szemrevételezéssel” kell felmérni a játszótér állapotát.
Nem kell senkinek messzire mennie, hogy rátaláljon az első olyan játszótérre, ahol halmokban állnak az eldobált cigarettacsikkek, és le vannak szakadva a hinták. Az biztos, hogy az önkormányzatok éves költségvetése nem sok pénzt fordít a játszóterek folyamatos karbantartására. És természetesen nehéz is állandóan felügyelni még az elkerített területek biztonságát és tisztaságát.
Ettől függetlenül viszont azt fontos megjegyezni: a magyar játszóterek siralmas állapotban vannak. 2014-ben a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) vizsgálata súlyos hiányosságokra mutatott rá. Az általuk vizsgált játszóterek 58 százalékánál találtak valamilyen hiányosságot, jogsértést. Összesen egyébként 6559 darab játszótéri eszközt vettek alaposan szemügyre. Ezek közül 3538 darab (vagyis több mint a felük) nem felelt meg a biztonságos eszközök alapvető kritériumainak!
Tegyük hozzá gyorsan: a játszótereknek, amiket vizsgáltak, 40 százaléka volt közterületen, a többség pedig intézmények (iskolák, óvodák, stb.) területén helyezkedett el. A közterületeken lévő játszóterek jellemzően modernebbek, fiatalabbak, ám az is igaz, hogy gyakrabban esnek a vandálok áldozatává, biztonságukat sokkal nehezebb garantálni. És amint az a számokból kiderül: nem is nagyon sikerül – sem karbantartani, sem védeni ezeket a játszótereket.
A helyzet pedig az évek során (hiába az a sok-sok uniós meg egyéb pénz) nem igazán javul, a korábbi években 60 százalékban volt kifogásolt a játszóterek állapota, vagyis kemény 2 százalékkal sikerült javítani a minőségen. Ami talán nem is csoda, az NFH ugyanis azt is megállapította: a négyévenkénti, kötelező ellenőrzést a közterületi játszóterek több mint negyedénél elsinkófálták, az intézményeknél még ennél is rosszabb az arány, ott a játszóterek harmadát nem ellenőrizték megfelelően.
Talán nem kell mondani se, mekkora hihetetlen felelőtlenség ez.
A játszótér az a hely, ahol egy gyerek önfeledten, magába feledkezve játszik. Mászik, rohan, ha arról van szó, akkor homokot töm a szájába, ha úgy tetszik neki, kiesik a hintából. Az uniós szabályozások néha talán túl szigorúnak tűnnek (bár tegyük gyorsan hozzá, hogy a betoncsúszdát legfeljebb a nosztalgikus köd szépíti meg velünk, valójában minden glazúrt leszedett az ember pőre felületeiről), de abból a szempontból bizonyosan nem voltak feleslegesek, hogy elméletileg garantálták, hogy mindezen szuper dolgokat (igen, még a homokevést is) a gyerekek a lehető legkevesebb kockázattal tehessék. Az elmaradt ellenőrzések, a nagyon nem megfelelő állapotban lévő játszóterek és játékszerek épp ezt a fajta önfeledtséget teszik veszélyessé.
Persze, ki ne esett volna le régen a gömbmászókáról? És hányszor hallottuk, hogy ettől még fel lehet nyugodtan nőni?
A játszótéri játékoknak kifejezetten fontos szerepük van a gyermekek fejlődésében. Nagyjából 6-8 hónapos kortól a homokozóban már lehet a babákkal játszani, és a hintázás is hasznos. De miben is? A hinta például segíti a félelemérzet leküzdését, fontos szerepet tölt be az egyensúlyérzék, ritmusérzék, a térérzékelés, a mozgáskoordináció és a finommotoros mozgások kialakításában, de stimulálja az agy koncentrációért felelős területét is, így a figyelemzavarral, tanulászavarral küzdő gyerekek számára kifejezetten hasznos. A mászókázás az egyensúlyérzéket javítja, pontosodik a szem-kéz, szem-láb koordináció. Erősödik a kar, a csípő, hát izomzata, javul a testtartás. Fejleszti a térbeli tájékozódást és fejleszti az önbizalmat. A homokozóban a kreativitás fejlődik és az asszociációs készség, emellett a homok különleges anyagisága a tapintás fejlesztésében is segít. És így tovább, minden eszköz rengeteg készséget fejleszt – már ha tudjuk őket használni.
A játszótér tehát nem csupán az a hely, ahová kicsapjuk a gyereket, hogy matasson addig, amíg elkészül a vasárnapi ebéd, vagy ne legyen útban, amikor jön a gázszerelő. Ez a hely egyrészt fontos szocializációs közeg, és a testi fejlődés egyik alapvető terepe is. És hát csudás szórakozási lehetőség is egyben. Csakhogy abban a pillanatban, ahogy ezek a gyerekek számára fontos kis szigetek veszélyes, nem karbantartott, koszos, fertőzésveszélyes eszközökkel vannak teletömve, máris nagyon megváltozik a helyzet.
Igen, azt tudjuk, sejtjük, hogy az önkormányzatok nagyon rossz anyagi helyzetben vannak, és nem kezelik prioritásként a játszótereket, amikor a költségvetési sorokat róják. Azt is látjuk (és sajnos el is fogadjuk), hogy ha már egyszer új játszóteret építenek, akkor a cél elsősorban a pénz kilapátolása, és a lényeg, vagyis a játszóterek minősége, használhatósága háttérbe szorul. Csakhogy mindez nagyon nincs rendben. Hiszen hát mégis hol máshol legyen biztonságban a gyerek, ha nem éppen a számára kialakított térben? Ezeken a helyeken spórolni nem csak felelőtlenség, de egyenesen bűn. Ideje lenne komolyan elgondolkodni azon, hogyan lehet felelősségre vonni azokat, akik elkövetik.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 264 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.