„Isten hozott nálam öcsém, ez a való világ”
/Ganxsta Zolee/

Az elmúlt évek tapasztalatai után az a csoda, hogy nem erősebb az elitellenesség. Scheiring Gábor írása.

A bankkártyapolgárság meghitt biztonságára vágyó angliai magyar migráncs pörgeti az okostelefont, keresi a lehetőséget, hol a legegyszerűbb és legbiztonságosabb a bankolás a szigetországban. A kínálat nagy, ám a procedúra általában horrorisztikus. Különösen nehéz dolga van annak, aki nemcsak arra vágyna, hogy a nehezen megkeresett fizetése biztonságban legyen, hanem arra is, hogy a pénzéből ne finanszírozzanak háborúkat, drogkartelleket vagy gyerekmunkát, és legalább pár százalékát fordítsák valami, fontban nehezebben mérhetően is hasznos dologra. Ködös Albion pénzintézeteinek közelmúltbeli botránykrónikája sűrítve mutatja meg, miből van elege a bizalmat vesztett polgárnak. Az elmúlt évek tapasztalatai után csoda, hogy nem erősebb az elitellenesség.

Bankszámlanyitás során elsőre az etikus bankolás egyik őse, a Co-operative Bank jut az ember eszébe. Magyar tudattal különösen nehéz megérteni, de létező jelenség, hogy az angol szövetkezeti mozgalom szervesen összefonódott a brit baloldallal, a szövetkezeti mozgalom bankja a Munkáspárt egyik legjelentősebb támogatója. A pénzek egy részét helyi etikus és fenntartható megoldásokba fektetik. Kell ennél jobb? Csakhogy 2013-ban kiderült, hogy a bank elnöke drogos orgiákra költötte a pénzét, le is csukták, közben pedig egy 1.5 milliárd fontos fekete lyuk is előkerült a bank költségvetésében. Részben ennek következménye, hogy a Co-op bank részvényeinek 70 százaléka ma már amerikai intézményi befektetők tulajdonában van. Az új bankvezetés pedig már távolról sem áll akkora szövetkezeti mozgalom-, illetve Munkáspárt-hívő hírében: a párt és a bank megkezdte évszázados viszonyának felszámolását.

Sebaj, ott a másik nagyra nőtt takarékbank, a Nationwide. Szép és jó, csakhogy 2014-ben kiderült, hogy a „kis takarékbank” élen járt a londoni ingatlanpiaci spekulációs ügyletekben. Ennek ellenére a Nationwide egyik nagy nyertese a válságnak, több tízezer új ügyfelet csábítva magához, akik a megbízhatatlan nagybankoktól, illetve a botrányokba keveredett Co-op Banktól menekültek a kevésbé profitéhes pénzintézet hírébe álló takarékbankhoz. Sajnos nem segít, hogy az ingatlanspekulációs botrány után idén fény derült a Nationwide egy másik botrányára is: biztosítási termékeket értékesítettek etikátlanul. Az etikus bankolásnál maradva, a szakszervezeti mozgalom által gründolt (!) Unity Trust Bank pedig egyelőre nem szolgáltat magánszemélyeknek.

Egy lehetséges alternatíva a Royal Bank of Scotland. Skót szálak, és Nagy Britannia egyik legnagyobb bankja, „jófejség” és biztonság egyben, kell ennél jobb? Csakhogy: a RBS a 2008-as pénzügy válság egyik legnagyobb vesztese volt, óriási kitettsége volt amerikai bóvli hitelkötvényekben, be is dőlt, államosították, mai napig részben minisztériumi vezérlés alatt áll, a legújabb felmérés szerint Anglia egyik legsérülékenyebb bankja továbbra is. Nem csak a hitelkötvényekkel ügyeskedtek, a Royal Bank of Scotland 2015-ben rekord bírságot kapott egy masszív valutapiaci manipulációért.

Akkor marad a többi angol nagybank? Lloyds, 250 éves múlt, kiterjedt fiókhálózat? Igen, és mellette egy 117 millió fontos frissen kiszabott bírság, mert az angol pénzügyi felügyelet úgy találta, hogy a Lloyds etikátlanul bánt a hátralékba került jelzáloghiteleseivel. Természetesen az adófizetés offshore csatornákon keresztüli elkerülésében a Lloyds is jeleskedett az elmúlt években, ezért is kapott egy adóhatósági vizsgálatot a nyakába. Szintén kapott bírságot a bank az amerikai bankközi piac manipulálásáért, kaptak 218 milliós bírságot a londoni yen piac manipulációjáért, de vizsgálódtak náluk a brit állampapírpiac manipulációja kapcsán is.

Barclays? A pár éve kirobbant bankközi kamatláb-manipulációs botrányban játszott szerepéért a Barclays először kapott egy 290 milliós bírságot majd négy bankvezetőt börtönbe csuktak, végül jött bónuszként még egy 150 millió fontos bírság az előző év végén egy másik piaci visszaélésért. A Barclays negatív hírsorozata ezzel nem ért véget, a legfrisebb pénzügyi jelentések szerint a várt profit 20 százalékkal esett idén, mivel az előzetes becsléseknél jóval költségesebb lesz azokat az ügyfeleit a banknak kárpótolni, akiknek korábban az angol pénzügyi felügyelet szerint csalárd módon értékesített biztosítási kötvényeket.

Maradna akkor az HSBC? Még a magyar sajtót is megjárta a hír, hogy az HSBC vezető szerepet játszott a több bankot is érintő valutapiaci manipulációban, egyelőre 1,3 milliárd dollárnyi pénzt tett félre a bank bírságokra, illetve egyik vezetőjét le is tartóztatták Amerikában, a maga nemében történelmi eljárás keretében. A Panamaleaks keretében az is kiderült, hogy többek között az Assad család házibankjaként is működött az HSBC, évekkel az után, hogy az USA körözést indított Assad unokatestvére ellen. Európa legnagyobb és a világ hatodik legnagyobb bankjának számító HSBC az amerikai szenátus vizsgálata szerint bensőséges viszonyt ápolt a mexikói drogkartellekkel de az al-Kaida és szatellit szervezeteivel is. A világ leggazdagabbjainak nyújtott adóelkerülő HSBC-szolgáltatások ezek mellett igazán eltörpülnek.

A szigetország szinte minden jelentősebb bankjáról jelent meg több körben hír etikátlan vagy egyenesen törvénytelen működésük miatt. Persze, öröm az ürömben, hogy legalább a szabályozók egy kicsit bátrabban és szigorúbban lépnek fel. Az alapos reform azonban elmaradt.

2008-ban a világ legnagyobb angol és amerikai pénzintézetei dobták be a törölközőt, magukkal rántva a világgazdaságot. A gazdaság azóta próbál kikecmeregni a kátyúból, ám a válság politikai hatásai csak most jelentkeznek igazán. Világszerte rekordszinten az elitek elutasítottsága, de még a bevándorlási válság és a sorozatos terrorfenyegetettség mellett sem gondolhatja bárki sem komolyan, hogy az elitellenességnek ne lenne köze ahhoz, hogy a globális gazdaság működésének összeomlását néhány kivételtől eltekintve egyetlen politikai vagy gazdasági vezető sem látta előre. Azóta sem gyűlt össze kellő politikai momentum a mély progresszív reformokhoz, melyek kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá tennék a pénzügy vezérelte globális kapitalizmus mindennapjait. Pedig születtek javaslatok a kisebb, szövetkezeti bankok támogatására, a nemzetközi tranzakciós adókra, a befektetési banki tevékenység erősebb szabályozására. Az offshorozás elleni fellépés rendszeresen vezető napirend most már a G8 üléseken, de igazából nem történik előrelépés ezen a fronton. Pedig bankoknak is érdeke lenne az egészséges gazdasági fejlődés, amihez nagyobb egyenlőség és több kiszámíthatóság kellene.

A kiszámíthatóság pedig az elitekbe vezetett bizalom helyreállításával kezdődne, ami nemcsak a politikusok, hanem a gazdasági elit feladata is lenne. Ha ez nem történik meg, akkor a dühös tömegek az elitekkel szemben kényszerítik ki a rendszerkorrekciót. Ehhez képest azt láthatjuk, hogy a válságot követően gyakorlatilag minden angol nagyobb bank belekeveredett valamilyen vaskos botrányba az elmúlt évtizedben. Egy pénzügyi szektort vizsgáló agytröszt szerint csak az ügyfeleket (tehát a bankközi piaci tevékenységeket nem) érintő csalárd ügyletek miatt kiszabott angliai bírságok összértéke eléri az 53 milliárd fontot (közel 2,000 milliárd forintot) az elmúlt 15 évben – ez az összeg a londoni olimpia teljes költségvetésének négyszerese.

Ha a rendszer kiszámíthatatlanságát elszenvedők felől gondolunk bele a helyzetbe, az igazi talány nem az, hogy miért tört előre a bizalmatlanság és a düh politikája, hanem hogy miért nem erősebb az elitellenesség. Miért csodálkozunk azon, hogy jobban hisz az állampolgárok nagy része a szomszéd Facebook-bejegyzésének, mint a gazdasági és politikai elit képviselőinek, ha azt látja, hogy a vezető pénzintézetek sorra zsebelik be a rekordbírságokat „rossz magaviseletért”? A Brexit már valóság, amire mindenki azt gondolta, hogy elképzelhetetlen. A teljes elit, Obamától, a nagypártokon át az üzleti szektorig az EU-ban maradás mellett kampányolt – az emberek azonban nem voltak rájuk kíváncsiak. Ma ott tartunk, hogy nagyobb a homeopátia hitele, mint a pénzügyi elité. Mély progresszív reformok nélkül az egész rendszert fogja a harag és a düh elsodorni. Amikor majd Trumpnak hívják az USA és Le Pennek Franciaország elnökét, akkor már tényleg késő lesz.

Scheiring Gábor

Támogass havi 2000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 264 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!