“Egy nemzet, egy zászló, egy haza, egy állam.” Ez a török demokrácia szlogenje. A történelem azt mutatja, urdok, örmények, alevik, baloldaliak, sőt, bárki, aki másként gondolkozik, más nyelven beszél, más kultúrát érez a sajátjának, nem tartozik ebbe az egységbe.

A gaziantepi áldozatokat sirató nő; Fotó: Ilyas Akengin, forrás

Múlt szombaton Gaziantepben egy utcai esküvőn 54 embert mészárolt le egy feltételezett öngyilkos merénylő. Míg vasárnap este az ország elnöke, Recep Tayyip Erdoğan arról beszélt, az elkövető egy kamasz, állítólagos ISIS-tag, hétfőn a miniszterelnök már azt állította, nem tudni egyelőre, ki követte el a támadást. Az áldozatok közül  31 volt gyermek, a legfiatalabb alig pár hónapos. Közel 100 a sebesültek száma. Akik a szeretetet ünnepelni gyűltek össze, most temetnek és gyászolnak. Van olyan anya, aki négy gyermekét veszítette el. A halottakról készült képek leírhatatlanul borzalmasak, bombatámadásban meghalni szörnyű halál.

Gaziantep (vagy Antep, ahogy a helyiek hívják) a szír határtól 60 Km-re fekszik, és a robbantás Şahinbey Akdere negyedében, egy olyan utcában történt, ahol kizárólag kurdok, főleg kurd alevik élnek. Maga a  negyed vegyes: élnek ott alevik, türkmének, török s szíriai szunnik (utcánként változik, milyen etnikumú/vallású a lakosság), és ISIS-t támogatók is, akik a párizsi merénylet után autóikkal, hangos tülköléssel és Allahu Ekberrel vonultak végig Gaziantep utcáin.

A török média, ahogy a külföldi média egy része is, török esküvőről beszélt. De a gaziantepi esküvő nem török, hanem kurd alevi esküvő volt, ráadásul a baloldali és kurd HDP párt egyik tagjának az esküvője. Ez a három etnikai-vallási-politikai kisebbség, a múltban és jelenben is politikai, kulturális és fizikai megsemmisítés kísérleteinek célpontja Törökországban. Ha ezt az etnikai, politikai és vallási dimenziót elfelejtjük megemlíteni, akkor kevéssé érthető, hogyan lehet, hogy a támadást követően Antepben voltak, akik az utcán ünnepelték a merényletet – hiszen a halottak HDP-párti kurdok és alevik.

Hogyan lehet az, hogy néhány órával később, a véradásra sorban állókat  megtámadták ultranacionalista törökök? Hogyan lehet az, hogy Allahu Ekbert és nacionalista szlogeneket kiabáló tömeg támadta meg a temetésre érkező hozzátartozókat? Hogyan lehet az, hogy a tavaly októberi ankarai terrormerénylet áldozataira egy perces némasággal emlékező török-görög meccsen a török szurkolók egy része fujjogással, fütyüléssel és nacionalista szlogenek kiabálásával szakította félbe a csendet. A saját fővárosukban borzalmas halált halt 142 ember élete még egy percet sem érdemelt, csak mert ezek a halottak kurdok, alevik és baloldaliak.

És a török kormány azóta sem utalt egy gesztussal sem arra, hogy ez elfogadhatatlan, szégyentelen, alávaló, embertelen magatartás, ami büntetést érdemel.

Erdogan azt állítja, mindenki testvér ebben az országban. Ha egy testvér meghal, akkor az fáj nekünk, meggyászoljuk, megsiratjuk.

De hiába nyilvánítja részvétét a világ a török kormánynak, a török kormány nem gyászol, a közmédiák címlapján nem is szerepel az antepi merénylet, sőt, nemzeti gyászt sem rendelnek el, mint például a szaudi király halálakor tavaly nyáron. Csak a kurd és kurdpárti intézmények tartanak három napos gyászt. A temetésre golyóálló kocsiban, testőreivel érkező Erdoğant „gyilkos Erdoğan” kiáltásokkal fogadták a gyászolók, mert Törökországban nyílt titok a kormány és az ISIS közti kapcsolat. Azok az újságírók, akik a bizonyítékok egy részét nyilvánosságra hozták tavaly, több más újságíró társukkal együtt azóta is börtönben vannak ülnek (bővebben lásd itt, itt vagy itt).A demokrácia, egyenlőség, szólás- és véleményszabadság szavak jelenleg csak üres, hazug közhelyek itt.

Az ISIS célpontjai között sosem voltak kormánypárti, nacionalista, vagy akár csak szekuláris törökök sem. Az Iszlám Állam eddig egyetlen törökországi merényletet sem vállalt fel, de a neki tulajdonított támadások abszolút többsége kurdok, alevik és kurdpárti baloldaliak ellen irányult. Diyarbakirban a tavaly nyári választáskor a HDP egyik kampányeseményén bomba robbant, meghalt négy ember, és megsebesült több száz. Surucban tavaly júliusban egy öngyilkos merénylő 33 olyan baloldali török egyetemistát ölt meg, akik a kurdok által felszabadított Kobanéba készültek, segíteni az újjáépítésben. Októberben 142 ember halt meg Ankarában, egy HDP által szervezett baloldali, török-kurd szolidaritást célzó béketüntetésen. Az, hogy meghalt, az igazából azt jelenti, hogy darabokra, cafatokra szakadt. Mert robbantáskor ez történik az emberekkel.

A robbantások a kurd többségű, szír határ menti, stratégiai fontosságú Suruc-al kezdődtek, a választások előtt, és egy olyan időszakban váltak sűrűbbé, amikor a HDP támogatottsága jelentősen nőtt, és Erdogan hatalma is megingott. A HDP javaslatát, hogy a gaziantepi ISIS-sejteket felkutassák, még ez év júniusában elutasította a török parlament.

Az, hogy valaki török, kurd, arab, örmény, szunni vagy shia, alevi, baloldali vagy jobboldali, csak akkor nem számít egy országban, ha a csoportok tagjai szabadon vállalhatják a hovatartozásukat, legyen az etnikai, vallási, politikai vagy bármilyen más identitás. Anélkül, hogy ezért az életükkel kellene fizetniük. Egy országra nem lehet kívülről-felülről ráerőltetni az egységet, az csakis akkor történik meg, szinte magától, amikor a lakosai – bármilyen identitással is rendelkezzenek – érzik, hogy szabadok, hogy elfogadják őket, hogy tisztelik a másságukat, hogy biztonságban vannak, hogy otthon vannak. Ha panaszuk van, elmondhatják, amilyen nyelven csak tudják, és el akarják mondani, mert meghallgatják őket. És ha halottaik vannak, azokat együtt, egységesen siratja, gyászolja az egész ország. 

Kovács Margit 

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!