A cseh férfiakról úgy tartják, szakértői a sörnek, focinak és a politikának. A szakértelem ezen ágait ma a politikai marketing egyesíti magában. A milliárdos Andrej Babiš és mozgalmának, az ANO-nak („Igen”) három évvel ezelőtti hirtelen felemelkedése egyúttal professzionális kampányára is ráirányította a figyelmet, melyet sokan sikere egyik kulcsának tartanak. Szakértők és kommentátorok beszéltek és írtak hosszasan a „tartalom nélküli marketingtermékről”, és a sörre vonatkozó tudás kiegészült a kampány lebonyolításról szóló ismeretekkel, valamint az e művészeti formára vonatkozó mélységes érdeklődéssel. A marketing kétségtelenül jól szolgálta Babišt, ugyanakkor hosszú távú sikerének titkát máshol kell keresnünk. A vezér konfrontációs retorikája ellenére a mozgalom jelszavai mindig mérsékeltek és tartalmatlanok, olyan szlogenek uralják őket, mint „minden jobb lesz”, avagy „egy jobb Csehországot akarunk”.

Kétségtelenül nagy eredmény volt a mozgalom számára, hogy a 2013-as közvélemény-kutatásokon második helyet ért el a vezető szociáldemokraták mögött, a szavazók mintegy húsz százalékának támogatását söpörve be. A teljes győzelmet abban az évben csupán az előrehozott választás akadályozta meg. Ha a választások a terveknek megfelelően fél évvel később zajlanak le, Andrej Babiš már minden valószínűség szerint miniszterelnök lenne. Ám még így is szert tett a pénzügyminiszteri és miniszterelnök-helyettesi posztra, a szociáldemokrata miniszterelnök, Sobotka hivatalos „társuralkodójává” vált. A mozgalom – helyesebben: politikai cég – azóta sem lassított. 2014-ben helyi választásokat nyert országszerte, és az október 7-8-án megtartott regionális választásokon is sikert aratott. Ha semmi váratlan nem jön közbe, jövőre az ANO konszolidálja vezető pozícióját és megnyeri második parlamenti választását. Így ellenőrzése alá vonja majd  a kormányzatot, a regionális képviseleteket és az önkormányzatokat.

A legutóbbi választási eredmények csak megerősítik ezt a tendenciát. A hatalmon lévő szociáldemokraták és jobboldali pártok – melyek a 2006-2013 közti megszorító intézkedésekhez köthetők – lassan elveszítik támogatásukat, míg Andrej Babiš ereje nőttön-nő és a szociál- (és keresztény-) demokratákkal folytatott kormányzati ügyletei ellenére még mindig képes meggyőzni a közvéleményt arról, hogy ő fogja „eltörölni a régi rendszert”. Ami némiképp meglepő, hogy a bevándorlóellenes és iszlamofób érzület legújabb felélénkülését meglovagló szélsőjobboldali pártok közül egyik sem ért el sikereket a választásokon (kivéve a japán-koreai-cseh Tomio Okamunra valamelyest bizarr projektjét, amely éppen hogy bejutott a regionális képviseletekbe).

Hogy magyarázzuk, hogy egy olyan országban, ahol a muszlimok és a háborús övezetekből érkező menekültek iránti ellenérzések ennyire elterjedtek, a szélsőjobboldal mégis háttérbe szorul? A válasz egyszerű. A kormányzó pártok, az ANO vezetőjével, Andrej Babišsal az élen már most is remekül képesek közvetíteni a szélsőjobboldali üzeneteket.

Angela Merkel azon döntéséig, hogy Németország befogadja a Magyarországon ragadt szíriai menekülteket, Andrej Babiš nemigen nyilvánult meg a kérdésben. Ám ahogy a Merkelt érő kritika egyre inkább előtérbe került Csehországban, Babiš maga is megértette, hogy politikailag gyümölcsöző lenne előnyt kovácsolni ezekből az érzületekből. Ám súlyos leegyszerűsítés volna népszerűségét pusztán annak tulajdonítani, hogy sikeresen learatta az iszlámellenes gyűlölet gyümölcseit. A bevándorlóellenesség pusztán hozzáadott egy elemet Babiš retorikai repertoárjához. Hasonlóképpen Zeman elnökhöz, Babiš úgy állítja be magát, mint aki keresztes hadjáratot folytat a korrupt rendszer ellen, a becsületes cseh dolgozók védelmében, akik többet érdemelnek szorgalmukért és kitartásukért. Az iszlám elleni védekezés csupán része a cseh munkás védelmének, az ide érkező menekültek kritizálása párhuzamba állítható az inkompetens politikusokra vonatkozó kritikával (ezúttal az EU politikusairól van szó). Babiš politikusokra vonatkozó kritikájának alapja mindig az inkompetencia és a korruptság, melyek ellen ő harcra esküdött. Ő maga távol áll mindkét bűntől – hozzáértésének ékes bizonyítéka a sikeres vállalkozása, az Agrofert, megvesztegethetetlenségét pedig elképesztő vagyona garantálja.

A profithajhász európai

Babiš többször nyilatkozott elismerően a magyar miniszterelnökről, Orbán Viktorról. Nem mintha osztozna Európa-ellenes éthoszában (agrárvegyészeti üzemei túlságosan függnek az európai támogatásoktól), ám lenyűgözi a Fidesz arra való képessége, hogy egy kényelmes többség segítségével kormányozzon, és így ne kelljen semmiféle kompromisszum megkötésére törekednie. Szintén méltatta a szlovák miniszterelnök, Robert Fico „tettrekészségét”, legalábbis amennyiben ez a politikus képes volt felállítani egy egypárti kormányt. Korábban Babiš szintén nagyra tartotta Angela Merkelt és a vállalkozók támogatásának német rendszerét. Három évvel ezelőtt a csehek sokkal inkább a német gazdagság, semmit a magyar tekintélyelvűség iránt vonzódtak. Ám a Nyugatról alkotott kép jelentősen megváltozott az utóbbi években, és a bőség és demokrácia elterjedt képzeteit felváltották az állandó iszlamista terror és a veszélyes gettók rémképei. Babiš hozzáállása az EU-hoz pragmatikus: „ők pénzt adnak nekünk, így a tagságunk előnyös a számunkra”. Az Európáért való idealista rajongás nem neki való, jóllehet semmi kedve megválni az európai pénzektől. Ez a helyzet lehetővé teszi Babiš számára, hogy kritizálja mind az Európa melletti és az Európa-ellenes véleményeket.

Hasonlóan pragmatikus a hozzáállása a kommunista múlthoz és a „vad kilencvenes évekhez”. Soha nem tudta hitelt érdemlően cáfolni a kommunista titkosszolgálattal való együttműködésére vonatkozó állításokat, és hasonlóképp van jó pár kérdés akörül, hogyan sikerült varázslatos módon meggazdagodnia a kilencvenes években. Paradox módon azonban ez egyáltalán nincs kárára. A maga részéről nem támogatja a meggyőződéses antikommunizmust – 2013-as kampányában még éltette is a kommunista rezsim bizonyos vonásait –, ugyanakkor saját politikai fellépésével éppen a kommunisták visszatérését akarta megakadályozni. Bírálta a maffia-kapitalizmus korszakát a kilencvenes években, mikor maga is milliomossá vált; ám többször méltatta a cseh üzletembereket, akik – akárcsak ő maga – kemény munkával jutottak a csúcsra abban az időben. Saját hozzáállása a demokráciához hasonló: nem áll vele szemben ideológiailag, számára a demokrácia pusztán formális szabályok összessége, amelyekkel kezdeni kell valamit – ám saját „tettrekészsége” érdekében érdemes nem túlzásba vinni.

Egy nagy kapitalista család

Mindjárt a regionális választások után Babiš kifejtette az ország kormányzására vonatkozó nézeteit a Cseh Rádió egy interjújában. Azt szeretné, ha „Csehország olyan lenne, mint egy nagy családi vállalkozás”. És csakugyan úgy tűnik, úgy igyekszik vezetni az államot, ahogy egy (saját) vállalkozást. Cégének, az Agrofertnek a nyeresége 2015-ben 6,1 milliárdról 8,7 milliárd cseh koronára nőtt, és Babiš a Forbes magazin szerint még mindig a második leggazdagabb ember az országban, minthogy összvagyona 6 milliárddal nőtt egy év alatt. Mi több, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jelenleg egy lehetséges támogatási csalás ügyében vizsgálódik, melyet Babiš vidéki birtokának, a “Čapí hnízdo”-nak („Gólyafészek”) juttatott európai támogatások kiosztása kapcsán követhettek el. Az OLAF állítólag szintén vizsgálódik azügyben, hogy vajon Babiš saját cége előnyére nyomást gyakorol-e az európai támogatások kiosztására. Pénzügyminiszterként természetesen minden szükséges eszköz a rendelkezésére áll ehhez.

A nemzetközi média gyakran úgy festi le Babišt, mint egy cseh Berlusconit vagy Trumpot. A Berlusconival való összehasonlítás indokoltnak tűnik, minthogy Babiš a legjelentősebb cseh médiafelületek mintegy harmadát felvásárolta 2013 júniusában, így erősítve meg pozícióját röviddel a parlamenti választások előtt. De van egy fontos szempont, amiben különbözik Trumptól vagy Berlusconitól. Babiš nem él kicsapongó életet és inkább aszketikus munkamániásként festi le magát, aki a nemzet jobbulása érdekében hoz személyes áldozatot ugyanúgy, ahogy korábban a vállalatáért tette. A közfelfogásban úgy él, mint egy egyszerű, józan és egyenes ember, aki nem kerülgeti a forró kását, és nincs ideje ostoba fecsegésre. Alighanem ez a legerősebb jellemvonása, amely lenyűgözi a cseh választókat. Babiš egyrészt megtestesíti, másrészt paradox módon lezárta a nem-politikai politika (a technokrácia – a szerk.) doktrínáját, amely az autoriter kommunista rezsimre adott válaszreakcióként jött létre a cseh nyilvánosságban 1989 után. Természetes tehetséggel aknázza ki az elterjedt véleményt, hogy a politika mocskos ügylet, melyet erkölcstelen emberek űznek, akik csupán önös hasznukat hajszolják politikai szerepvállalásuk közepette. Kétségtelen, hogy az elmúlt huszonöt év sok alkalmat adott erre.

Jan Bělíček és Pavel Splíchal
A cikk angolul a Political Critique oldalon jelent meg. Fordította Kapelner Zsolt

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!