November közepe van, az ország egyes részein már esik a hó, a hó végére kemény fagyokat ígérnek. Ha valamikor, akkor most van az ideje annak, hogy emlékeztessük magunkat rá: emberek halnak meg azért, mert hideg van.

A tél eleje és a tél vége: ez a két időszak az, amikor a legnagyobb a veszély. Tavaly már októberben történt kihűléses haláleset, de idén is találtak már a Margitszigeten egy nőt, aki minden valószínűség szerint így halt meg.

Ebben az időszakban ugyanis, bár nincs még igazán kemény fagy, az emberi szervezet még nincs felkészülve a tartós hidegre, a tél végén viszont már elfárad, ezért nagyobb a veszély. És ezért kell épp most figyelnünk azokra, akik veszélyben vannak – mert ki tudja, figyel-e rájuk más?

A kihűlés talán az egyik legembertelenebb formája a halálnak. Embertelen, mert megelőzhető lenne, de mégsem vagyunk képesek megelőzni. Ha a rideg statisztikákat nézzük, borzalmas a helyzet. Csak a viszonyítás kedvéért: az elmúlt 10 évben több mint 2500 ember vált Magyarországon a hideg áldozatává. És ami még ijesztőbb – idehaza kiugróan magas a fagyhalál aránya a Kelet-Európa más országaihoz képest, ideértve Oroszországot is.

Azt fontos tudni, hogy a legveszélyeztetettebb helyzetben még csak nem is azok vannak, akik az utcán élnek. Hanem azok, akik fűtetlen otthonaikban vészelik át a telet. A KSH adataiból ugyanis az látszik, hogy míg hosszú távon a közterületen élők kihűlésének száma nem nagyon változik, az otthonukban kihűlt emberek aránya folyamatosan nő, 2011-ben már a halálesetek több mint fele saját lakásukban érte az embereket. Tavaly csak decemberben majdnem háromszor annyian haltak meg fűtetlen otthonukban, mint ahányan közterületen, a szabad ég alatt.

Azért, mert nincs elég pénzük arra, hogy fűtsenek. Igen, ez a valóság: Magyarországon az Eurostat adatai szerint a lakosság 11,2 százaléka (vagyis több mint egy millió ember) él olyan háztartásban, amelyet anyagi okok miatt nem tud megfelelően kifűteni. Az szegénység egyik fokmérője ez, amelyet a gyatra szociális védőháló sem tud kezelni. Mert nincs rá kapacitás.

Joggal merülhet fel a kérdés: miért nincs erre valamilyen válasza a kormánynak? Van, de őszintén szólva minimum megkérdőjelezhető.

Csak a példa kedvéért: három hónappal ezelőtt derült ki, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának tervei szerint a sérülékeny csoportokba tartozó emberek számára a szélsőséges időjárási viszonyok között "a települési önkormányzat szükség esetén az érintett személy hozzájárulásának hiányában is gondoskodik szálláshelyről." Ebbe a csoportba a kiskorúak, várandós anyák, nyugdíjkorhatárt betöltött, krónikus beteg vagy önmaga ellátására nem képes személyek, valamint hajléktalan emberek tartoznak. Vagyis a minisztérium tervei szerint ezeket az embereket abban az esetben, ha mondjuk beköszönt a tartós hideg, elhurcolnák valahová, hogy ne fagyjanak meg. Akkor is, ha ők ezt történetesen nem akarják.

Az ilyen típusú intézkedések is jól példázzák, hogyan akarja kezelni a kormány ezt a problémát. Időszakos intézkedésekkel, és nem hosszú távon. Ha hideg van, összeszedik az embereket, ha nincs hideg, szélnek eresztik őket... Ez sem több egy kényszermegoldásnál, ami ugyan időről időre megoldaná a helyzetet, de semmiképpen sem jelentene mindenki számára tartós biztonságot.

Ahhoz ugyanis ennél jóval átfogóbb rendelkezésekre lenne szükség.

Először is a szociális védőháló megerősítésére. Igen, rengeteg ember él az utcákon (ami már önmagában is tűrhetetlen helyzet), de ők „legalább” láthatóak, többségükről lehet tudni, hogy hol van, milyen körülmények közt él, milyen segítségre van szüksége – bár természetesen a hajléktalanellátó rendszer is sürgős reformra szorulna, a férőhelyek számának növelésétől (ami a leggyorsabban orvosolná a probléma egy részét) egészen az önálló lakásba költözés támogatásáig (ami viszont hosszú távon jelentene emberséges, hasznos megoldást). De még többen vannak, akikről fogalmunk sincs, nem látjuk őket, nem jelennek meg az ellátórendszerben, mert például van tető a fejük felett (amit épp hogy, vagy sehogy sem képesek finanszírozni), de a létminimum alatt tengődnek. Hozzájuk már sokkal nehezebb elérni, rettenetesen ki vannak szolgáltatva – minimum egy lakásfenntartási támogatásra lenne szükségük, hogy az otthonaikat fűteni tudják. A legsérülékenyebbek közt ott vannak a gyerekek. A gyermekvédelmi szolgálatok megerősítése is azonnali, égetően sürgős változtatás lenne – már ha lenne erre tett kísérlet, legalább törekvés. nem nagyon van.

Ez természetesen nem egyik pillanatról a másikra megvalósítható program – és még csak nem is teljes körű, hiszen a probléma maga is bonyolult, és sokféle segítséget igényelne. Ezek a megoldások már nem segítenek azon, hogy november közepe van, és az eddigi statisztikák elkeserítő számait nézve a következő hónapokban újra emberek fognak meghalni Magyarországon, azért, mert hideg van.

Megengedhetetlen. És mégis megtörténik.

Amit viszont mindenki megtehet: ne menjünk el szó nélkül embertársaink mellett. Kérdezzünk, figyeljünk, és segítsünk ha tehetjük. Csöngessünk be a szomszédhoz, menjünk oda az utcán a földön ülőhöz. Mindannyiunk felelőssége ez.

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 330 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!