Ha 10 év múlva valaki megkérdezi, mi maradt meg bennem 2016 karácsonyából, nem a kehes, utolsó pillanatban vásárolt karácsonyfára vagy az életemben most először ki nem nyílt bejglire fogok emlékezni. Hanem erre a képre:

kép: Ételt az életért alapítvány facebook-oldala

December 24-ének egyetlen híre, ami meg fog maradni a fejemben, az lesz, hogy ezen a napon hajnali 3 órától állt a sor a Blaha Lujza téren, ahol az Ételt az Életért Alapítvány 11 órától tartotta meg hagyományos karácsonyi ételosztását.

Hajnali 3-kor Budapesten fagypont alatt volt a hőmérséklet. A nap csak órákkal később kelt fel, és a sor egyre csak nőtt és nőtt. Volt, aki vidékről érkezett a Blahára. Nem kell ezt ragozni, nem kellenek ide nagy szavak. Színtiszta, egyszerű, végletes tragédia az, hogy ezek az emberek, ebben az évben, ezen a napon, ebben a sorban álltak.

Csakhogy jegyezzük meg azt is: évről évre hosszabb ez a sor, és évről évre hamarabb állnak be az emberek, hogy biztosan élelemhez jussanak karácsonykor, a szeretet ünnepén, az év egyik legsötétebb napján.

Kicsit több, mint egy hónapja Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára azt állította, hogy „a szegénységi mutatók 2013 óta javulnak Magyarországon.” Tudjuk, hogy nem mondott igazat. Mert mondjon bárki bármit, Magyarországon ma súlyos szegénységben él több mint 4 millió ember. És ez a szám folyamatosan nő, egyre többeket fenyeget a lecsúszás veszélye. A kutatások szerint az utolsó négy évben jelentősen emelkedett a szegénység előfordulásának valószínűsége a sokgyermekes családok, a 65 év felettiek, az egykeresős családok esetében, valamint azokban a családokban, ahol az anya egyedül neveli a gyerekeket. Ők a legkiszolgáltatottabbak.

De hogy még érzékletesebb adatot mondjak: ma Magyarországon a 7 év alatti gyerekek 42,2 százaléka (vagyis csaknem minden második kisgyerek!) él szegénységben.

2016 az az év volt, amikor a magyar kormány még szélesebbre nyitotta a társadalmi ollót, de papíron eltörölte a szegénységet, és egy olyan évet készített elő, ami még jobban bebetonozza majd a társadalmi egyenlőtlenségeket.

És ne felejtsük el: alig néhány nappal karácsony előtt a magyar kormány két kézzel kezdte el szórni a milliárdokat a még kanyarban sem lévő olimpiára, festményekkel és antik bútorokkal kitömött villára, strandfejlesztésekre és egyéb földi hívságokra (sportra, vagyis élsportra és lőterekre!), hogy még véletlenül se szomorkodjon közpénz a kasszában.

De aznap, amikor kígyózott a sor a Blahán, a magyar kormány elbukott, emberségből bizonyosan. Mert hiába járta be a magyar sajtót a szegénység legelemibb, legkézzelfoghatóbb tényének képe már kora reggel, ők némák maradtak. Sehol egy ünnepi köszöntés Orbán Viktortól, hallgat a szegénységről időnként előszeretettel filozofáló Lázár János, nem szólalt meg a főokos Kósa Lajos sem, és a többiek sincsenek még csak a kanyarban sem.

Pedig ha valamiről, akkor erről beszélni kell. És még inkább tenni ellene.

Tétlenül nézni, ahogy minden évben kígyózik a sor, hallgatni, amikor egyre többen nyomorognak, elsunnyogni, amikor az éhezés egyre többek mindennapi tapasztalata – szégyen.

Egy ország vezetőinek szemlesütve, fejükre hamut szórva kellene ilyenkor a sarokban térdepelniük kukoricán (és ez a minimum!), hiszen saját inkompetenciájuk legékesebb bizonyítékával szembesíti őket ez a sor, és mindaz, ami mögötte rejlik. Mert ez a sor rossz gazdaságpolitikáról, gyalázatos szociálpolitikáról, káros oktatáspolitikáról, tragikus helyzetben lévő munkaerőpiacról, és még egy sor más olyan dologról is beszél, amelyekért mind a magyar kormány a felelős. Ha harácsolás, helikopterezés és stadionépítés helyett (igen, már én is unom, hogy folyton ezeket kell sorolni) valóban az ország kormányzására, és a társadalom igényeire koncentrálnának, ha a kiszolgáltatás és kizsákmányolás helyett ez egyenlőség és az igazságosság irányába terelődne a politikai gondolkodás, akkor meg lehetne kísérelni ennek a tragikus lecsúszási folyamatnak a megállítását. Ha ez nem történik meg, akkor viszont vállalniuk kell a felelősségét mindazokért a bűnökért (mert hiszen azok!), amiket a magyar társadalom ellen elkövetnek.

2017 a lázadás éve lesz – mondta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

Legyen az.

Mert ami most van, azt nem lehet elviselni. Erre emlékeztessen mindannyiunkat az a sor, ami ma hajnali 3-tól állt a Blaha Lujza téren.

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez 1000 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 356 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!