A helyszín: Elk, egy hatvanezres város a lengyel Mazúriában. Az időpont: az év utolsó estéje. Az esemény: kocsmai verekedés, ami egy huszonegy éves lengyel férfi halálával végződik. Sajnos ez közel sem elszigetelt eset: nem is olyan régen Sopotban, Radomban és Varsóban is hasonló halálos késelésekbe torkolltak kocsmai verekedések. Ennek ellenére az elki eset különleges, hiszen két napig tartó zavargást indított be. Majdnem lincselést okozott, több mint harminc embert letartóztattak, gyűlölethullám söpört végig a közösségi médián, nacionalista szervezetek bosszúra biztattak a feltételezett gyilkosság áldozatáért. És miért? Egyszerű: a baleset egy kebabos előtt történt, aminek dolgozói részt vettek a verekedésben.
Nyilvánvalóan nem lehet a tunéziai származású gyanúsított tettét semmivel sem mentegetni – egy kebabos előtti nézeteltérést egyszerűen nem szabad késsel megoldani (hacsak nem önvédelemből történik). A bíróság feladata, hogy feltárja, pontosan mi történt. Nem menthetünk fel egy gyilkost – de megpróbálhatjuk megérteni a feszültséget, ami ehhez a kétségbeesett tetthez vezetett.
Mi lett volna, ha a kebabos dolgozója csupán egy újabb brutálisan megvert külföldi lett volna? Csupán egy rasszista támadás újabb áldozata, mint amilyenek Poznanban, Wroclawban, Łódźban, Varsóban, Gdanskban történtek? Majdnem minden nagyobb lengyel városban egyre gyakrabban fordulnak elő ilyen esetek: az elmúlt évben a rasszista és vallásos motivációjú támadások mennyisége 40 százalékkal nőtt.
Erősödő katolikus fundamentalizmus
Nem nehéz meglátni az összefüggést a támadások és a Jog és Igazságosság kormánypárt politikája, Jarosław Kaczyński eszement dühöngése a Saría törvény zónáiról Svédországban, és a szíriai menekültek befogadásának nyílt megtagadása között. De leginkább Kaczyński nacionalistákkal, rasszistákkal és az erőszakot hirdetőkkel – mint Paweł Kukiz parlamenti képviselővel, vagy a szélsőjobboldali Ruch Narodowy mozgalommal – folytatott állandó kacérkodása lehet beszédes. A zavargást szítók úgy érzik, a hatalmon lévők hivatalosan is áldásukat adják az erőszakra. Mariusz Błaszczak belügyminiszter például azt állította, hogy úgy érzi, “tökéletesen érthető” azok hozzáállása, akik a feltételezett elkövetőket meg akarják lincselni. De nem az iszlamisták terjesztik a lengyel utcákon a terrort, hanem a fehér lengyel katolikusok. “Megölünk, te kurva muszlim!” George ezt hallotta, miközben verték és rugdosták Poznan utcáján. Karimot, a varsói pincért “Menj haza, terrorista!” kiáltásokkal zaklatták. Nem is kell muszlimnak lenni ahhoz, hogy megtámadjanak – Wrześnóban egy huszonnégy éves férfi egy indiai házaspárt támadott meg, míg Krakkóban és Wrocławban szikhek fizettek meg azért, mert hagyományos turbánjukat hordták.
És mi van az etnikai feszültség lengyel áldozataival? Egészen december 31-ig egy sem volt. Daniel R. volt az első. Halála a nacionalisták által szított gyűlölethullám tetőpontja – mind az utcán hömpölygő arctalan tömegben, mind a parlamentben ülő öltönyösökben élő gyűlöletre. Ők a felelősek ezért a halálért; ugyanolyan felelősek érte, mintha az ő kezükben lett volna a kés. Nagyon egyszerű bizonyítékokat találni, csak meg kell nézni az olyan szélsőségesek Facebook-oldalát, mint Robert Winnicki, Marek Jakubiak és a korábban említett Kukiz. Vagy meg kell nézni ezeknek az embereknek a muszlim témát taglaló médiaszerepléseit. Vagy el kell olvasni szervezeteik nyilatkozatait az elki eset kapcsán. A lengyelországi hangulat egyre fojtogatóbbá válik – és őket kell ezért hibáztatni.
Valójában ki a veszélyes az országban?
Továbbra is meg vagyok róla győződve, hogy ha az eset egy lengyel vállalkozó által vezetett pizzériában történt volna, aki megölte az őt kirabolni szándékozó tolvajt, akkor az internet tele lenne a magántulajdon védelméhez való jog melletti büszke kiállásokkal. De ez a lengyel társadalmi hierarchia következménye – a fehér rabló úgy tűnik, mindig valamiféle immunitással rendelkezik. A gyűlölet hierarchikussá válik – a kitaszított kitaszít valaki mást annak érdekében, hogy végre valaki más fölé kerülhessen. Ez növeli az ember méltóságérzetét, és azt jelenti, hogy legalább egy kis büszkeséget lelhet saját etnikumában.
Semmi sem menti fel az áldozat cselekedeteit sem. Az elk24.pl oldal szerint a fiatalember berohant a kebabosba, ellopott két italt, miközben a barátja petárdát dobott a helyiségbe. A támadó tipikus lengyel huligánként viselkedett: nagyszájúan, petárdával a kezében, mivel a haverja ott volt támogatásként. De nagyon nem volt szerencséje.
A lengyel muszlim közösség egy nagyon kicsi kisebbség, harmincezernél kevesebben vannak. Sokan nagyon jól integrálódtak a lengyel társadalomba – orvosok, állatorvosok, üzletemberek vagy diákok – és ami fontos, közösségükben nem él a vallásos fundamentalizmus. És ez több, mint amit a katolikus többségről el lehet mondani. A Lengyelország iszlamizálódásáról szóló történetek tisztán a fantázia szüleményei. A valódi és jóval veszélyesebb fenyegetés a lengyel utcákon az, amit a fehér nacionalista képvisel – és nemcsak a sötétebb bőrű emberek számára. Ennek a csoportnak a tagjaival való találkozás gyakran brutális következményekkel jár melegeknek, leszbikusoknak, házfoglalóknak, feministáknak és mindenféle baloldalinak. A lengyel szélsőjobb tevékenységét nagyon jól dokumentálja a “Nigdy Więcej” (Soha többé) csoport által kiadott Barna Könyv.
Az igazi terroristákra várakozva
Van még egy – teljesen gyakorlati – tényező ebben az egészben. Azáltal, hogy a muszlimok elleni támadásokat támogatjuk, egyúttal Európának ezen a térfelén egy valódi terrorista támadást is támogatunk – nem azt, amit a hétköznapi, becsületes bevándorló követ el, hanem az ő szöges ellentéte: a saját gyűlöletünk által kitermelt radikalizált, vallásos fundamentalista.
Meddig kínozhatunk embereket következmények és bosszú nélkül saját rémült téveszméink miatt? Meddig szidalmazhatjuk és támadhatjuk meg a hozzánk érkezőket? Meddig tehetjük tönkre kirakataikat, firkálhatunk gyűlölettől fröcsögő feliratokat ajtajaikra, verhetjük meg őket az utcán, rabolhatjuk ki őket? Elkben a rendőrségnek és a katonaságnak is erősítést kellett hívnia. 2017. elég rosszul kezdődik.
Przemysław Witkowski
(A cikk eredetileg a Political Critique oldalán jelent meg)
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez 1000 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 356 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.