Orbán Viktor tizenkilencedszer értékelt évet és az égegyadta világon semmi újdonsággal nem szolgált. A fideszes és a kormányzati elit színe-java viszont úgy ujjongott ettől, mintha nem lenne holnap. Azért gyorsan foglaljuk össze, hogy néz ki a beszéd alapján a miniszterelnök szerint a világ és mik következnek ebből.
Történelmi idők
Orbán azzal indított, hogy a történelem kilépett a számára kijelölt mederből. Ez akkora közhely, hogy az igazságtartalmán kár is rugózni. Azonban igaz, hogy az elmúlt egy-két évben olyan eseményeknek vagyunk a szemtanúi, amelyeket joggal nevezhetünk történelmieknek. Kezdve az oroszok mozgolódásától, a szíriai háborútól, a menekültválságtól, át az Európai Unió destabilizálódásán, egészen a Brexitig és Trump megválasztásáig.
Ezekre az eseményekre rengetegféle választ lehetne adni, de Orbán magasztos elvek mögé bújva, tisztességes opportunistaként azt választotta, hogy belpolitikai hatalmi érdekeit helyezi az első helyre. Csatáit látszólag kizárólag a nemzetközi színtéren vívja, ahová magyar ellenfelei nem követhetik, ezzel sulykolva az ellenzék jelentéktelenségét. És azt, hogy ezekben a veszélyes időkben csakis ő tudja, mi Magyarország érdeke, mindenki más még a problémákat sem látja, ezért alkalmatlan a vezetésre.
Ezt önti le a kormányzati kommunikációs gépezet elcsépelt népmesei elemekkel: egy kis ország felveszi a harcot a nagyok ellen, míg végül kiderül, hogy végig neki volt igaza. Miközben jó előre kitervelt, a közös uniós megoldásokat rendre kigáncsoló taktikázást folytatnak Orbánék: épp nekik köszönhetően alakul úgy a helyzet, ahogy szeretnék; semmi jóslás nincs itt, csak nyers számítás.
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Ennyi volt, liberáliskáim!
Orbán konklúziója a fentiekhez hasonlóan szintén hatalmi logikából következik, hiába mutogat rá történelmi törvényszerűségként. “Megbukott a globális-liberális világrend” -- mondta a miniszterelnök. És a választókat még mindig Gyurcsánnyal meg a szocialistákkal riogatja, akik a legádázabb nemzetvesztők a Fidesz-mitológiában.
Nincs itt másról szó, mint a jól ismert illiberális állam marketingjéről: azért kell szétbarmolni a demokratikus intézményrendszert, mert az zsákutca, új idők szelei fújnak, ahol biztos politikai vezetésre és ellentmondást nem tűrő államgépezetre van szükség. Pedig ez nettó hazugság, egyszerűen a lojális elit bebetonozásáról van szó. Mindez a népre hivatkozva, lásd korábban a kétharmaddal példálózást és a bukott, érvénytelen kvótanépszavazás sikerpropagandáját.
Orbán beszédében olyanokat mondott, hogy a nyugati jólét elvette a nyugati politikai elit eszét és a politikai korrektség megbéklyózta a szabad gondolkodást. Ezt maximum az hiheti el, aki nem látott még közelről nyugati demokráciát. Tény a populizmus és a széljobb előretörése, de ez nem a történelem menete és a liberalizmus bukása, ahogy Orbán próbálja eladni, hanem egy politikai pólus megerősödése. A választás továbbra is adott és nem szükségszerű, mint ahogy az Orbán szavaiból árad.
Csend, majd mi megoldjuk!
De Orbán már választott, és jelenleg nincs erős kihívója, úgyhogy a neki tetsző úton gyalogolhat tovább. És minden egy irányba mutat, amit magasztosan nemzeti szuverenitásként csomagolnak, magyarosan viszont úgy fordíthatjuk: “Ne pofázzon bele senki, mit csinálunk az országgal.”
Orbán nem kér a Soros György vezényelte aknamunkából: elismételte, hogy nem szeretne “átláthatatlan külföldi befolyásolási kísérletek” áldozata lenni. Melyik illiberális vezetőnek tetszik, hogy a demokráciát védő civilek működnek ellenében? Egyszerűbb nélkülük, vagy ha pórázon vannak.
Brüsszel pedig ne szóljon bele a rezsicsökkentésbe, ne akadályozza a munkahelyteremtést és ne akarjon közös adópolitikát szociális pillér néven. Ebből a három, Orbán által megnevezett “harctérből” az utolsó a legárulkodóbb. Orbán most mondott először határozottan nemet a szociális unióra.
Azaz felejtsük csak el az európai szintű bérszínvonalat, legyenek elegek a plakátokon jól mutató béremelésről szóló számok. Kit érdekel, hogy nagyvonalúbb szociálpolitikával és nem csak a középosztály tetejét favorizáló adópolitikával egyenlőbb, igazságosabb és mobilabb társadalmat lehetne építeni?
A jelenlegi kormányunkat biztosan nem. Nekik nagyon is jó, hogy kőbe vésik a mostani társadalmi struktúrát, elzárják módszeresen a mobilitás csatornáit. A társadalom nyerteseit (akik nagyobb hajlandósággal szavaznak) “lefizetik”, a Fidesz-bázis alsóbb szegmensének pedig dobnak néha egy-egy koncot, mintha az lenne minden, amit adhatnának.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.