Múlt héten lényegében rábólintott az Európai Bizottság a paksi atomerőmű bővítésére, amikor jóváhagyták, hogy állami támogatást kapjon a projekt. A Bizottság korábban számos aggályt fogalmazott meg, ám úgy tűnik, a politikai érdekek immár erősebbek a jogi érveknél. Jávor Benedekkel, a Párbeszéd európai parlamenti képviselőjével Paks II. lehetséges következményeiről, alternatívákról és a népszavazás esélyeiről is beszélgettünk.
Jávor Benedek múlt pénteken adta le az NVI-ben a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság - atomenergiával szembeni - előnyben részesítéséről szóló népszavazási kérdését. (Kép forrása: parbeszedmagyarorszagert.hu)
Meglepetés volt, hogy az Európai Bizottság zöld utat adott a paksi projektnek?
Jávor Benedek: Nyár óta lehetett tudni, hogy ez lesz a végkimenetele a tárgyalásnak, és bár szó volt róla, hogy a Bizottság korábban előáll ezzel a döntéssel, végül ez csak most történt meg.
Korábban azért voltak aggályaik…
J. B.: Abban az értelemben érdekes ez a döntés, hogy a Bizottság 2015 novemberében elég kemény álláspontról indult el. Egységében érdemes nézni ebből a szempontból az egész projektet. Mind a tender elmaradása miatt elindított kötelezettségszegési-eljárás, mind az állami támogatásra vonatkozó vizsgálat határozottan jelezte, hogy szigorúan alkalmazni kellett volna az európai – pl. közbeszerzési – szabályokat. Ez nem történt meg, ami sérti az uniós jogot.
És most hogy látják a helyzetet?
J. B.: A kiindulási ponthoz képest a tender kérdésében homlokegyenest az ellenkezőjét mondta ki a Bizottság, mint amivel elindult. Tulajdonképpen azt, hogy az európai közbeszerzési szabályok alkalmazására ebben az esetben nem volt szükség, illetve a közbeszerzési szabályban lévő kivételek alkalmazhatóak voltak a paksi bővítés ügyében. Az állami támogatással kapcsolatban fenntartották az álláspontjukat annak meglétéről, de azok a feltételek, amiket szabtak, közepesen tekinthetőek keménynek. Nem is a tartalmukat illetően, hanem hogy valójában ezeknek a feltételeknek az alkalmazására Paks II. üzembe helyezése után kell sort keríteni, vagyis legkorábban 2026 környékén.
Ez azért elég messze van még.
J. B.: Igazából a magyar kormányt nem érdekli, és a Bizottságnak sincs fogalma arról, hogy mi lesz 2026 után, emlékezni fog-e még valaki ezekre a feltételekre, vagy Magyarország egyáltalán részese lesz-e annak az európai energetikai együttműködésnek, amely alapján ezeket a feltételeket megfogalmazták.
Akkor kimondhatjuk, hogy az aggályok tekintetében Magyarország semmilyen változást nem eszközölt, az EB pedig elengedte a kezünket?
J. B.: Azt gondolom, hogy az európai jogi szabályozás nem változott, vagy amennyit igen, az inkább a szigorodás irányába ment. Az európai energiaunió kiépítése előbbre haladt, tehát ha 2015 novemberében komoly aggályokat látott a Bizottság, akkor azt 2017 márciusának elején még inkább látnia kellene. A magyar projekt viszont meglehetősen keveset változott ezen idő alatt, a szigorú jogi követelmények tekintetében biztosan. Nem látok jogi érvet amellett, hogy a Bizottságnak miért kellett volna megváltoztatnia az álláspontját.
Ebből én arra következtetek, hogy sokkal inkább politikai klímaváltozás áll a döntés meghozatalának hátterében.
Akkor beszéljünk egy kicsit ezekről a politikai érvekről.
J. B.: A Bizottság 2015 novemberében indította el ezeket az eljárásokat, akkor úgy tűnt, hogy eléggé eltökéltek abban, hogy az uniós jogot kikényszerítsék. Csakhogy ebbe belezavart a Brexit-kampány. A Bizottságban pedig kialakult az a meggyőződés, hogy ebben a kényes helyzetben, amikor az euroszkeptikus politikai erők Brüsszelt egyfajta bűnbaknak használják, és azt sugallják, hogy túlzottan beleszól a tagországok belügyeibe, akkor nem feltétlenül érdemes keménykedniük. Kialakult egyfajta bizonytalanság a saját helyzetükkel, szerepükkel kapcsolatban. Körvonalazódott egy hozzáállás, hogy jobb engedni a tagállamokat, hogy még akár az európai jog határait is feszegetve csinálják azt, amit akarnak, semmint hogy Brüsszelre lehessen mutogatni Európa-ellenes kampányok keretében, és azzal lehessen támadni, hogy mindenbe bele akar szólni.
Jól van ez így? Tényleg mindenki csinálja azt, amit akar?
J. B.: Szerintem ez egy súlyosan hibás hozzáállás a Bizottság részéről, mert ezzel elengedte az első számú és legfontosabb feladatát: az európai jog betartatását. Vagyis kihátrált a saját feladatköréből. Elég csak megnézni Magyarország példáját: semmilyen mértékben nem hagytak alább a Brüsszelt vádoló politikai kampányok. Úgy vesztették el tehát az uralmat a saját feladatuk fölött, hogy közben nem nyertek semmit.
Vagyis ha nincs a Brexit, Paks II. ügyében is keményebb döntés született volna?
J. B.: Nem lehet csupán a Brexitre fogni a változást. A másik dolog, ami befolyásolta a döntés kialakulását, az az egészen sötét és átláthatatlan lobbiháló, ami körülvette az egész folyamatot. Én magam ástam elő a bizonyítékokat, hogy Günther Oettinger német uniós biztos egy gyanús orosz hátterű lobbista, Klaus Mangold magángépén repkedett Budapestre.
Azt is tudjuk, hogy nagy európai cégek kemény lobbitevékenységet folytattak annak érdekében, hogy kaphassanak megbízásokat a paksi beruházásokból, és jelen ismereteink szerint nem is jártak sikertelenül, úgy hírlik, francia és német cégek is részesedést kaphatnak a paksi projektből, a Roszatom kárára.
A Bizottság tulajdonképpen gondolhatta azt is: bár megállapították, hogy a paksi bővítés egy piaci alapon meg nem térülő beruházás, tehát folyamatos állami támogatást fog igényelni, az energiamix megállapítása viszont tagállami hatáskör. Nekik tehát nincs hatáskörük eltántorítani egy tagállamot attól, hogy a közpénzt egy veszteséges beruházásba öljék, viszont ha már a magyar adófizetők gálánsan úgyis fizetnek egy értelmetlen beruházást, akkor ebből már ne csak az orosz Roszatom részesedjen, hanem európai cégeknek is jusson belőle. Tehát ha Magyarország beengedi az európai cégeket a projektbe, akkor ők meg elengedik a tender elmaradása miatti vizsgálatot, és jóváhagyják a magyar kormánynak azt az érvét, amivel egyébként soha korábban elő nem állt, hogy itt technikai kizárólagosságok vannak, olyan sajátos a helyzet a magyar energiapiacon, ami egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy más, mint a Roszatom szállítson atomenergiai fejlesztést.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Ez valami újdonság?
J. B.: Ez a magyar kormánynak az utolsó pillanatban jutott eszébe, a projekt előkészítése során sem az előző kormányoknak, sem a jelenleginek ez korábban meg sem fordult a fejében.
És mi van a lobbizással?
J. B.: Egészen érdekes dolog, hogy Lázár János a döntés előtt egy héttel Brüsszelben járt, többek között Paksról tárgyalni, véletlenül pont egy olyan napon, amikor a vizsgálóbizottságot vezető Margrethe Vestager nem volt jelen. Ezért végül Günther Oettingerrel találkozott... Ez mondjuk nem segít eloszlatni azt a gyanút, hogy itt valójában olyan háttéralku jött létre, amit Klaus Mangold és Oettinger olajozgatnak, és ez az alku a magyar kormány, az orosz kormány és a Bizottságon keresztül európai országok között köttetett meg.
A Bizottság egyébként három feltételt szabott Paks II. elindításának. Nyújtanak ezek nekünk bármiféle biztonságot?
J. B.: Nem, sőt, igazából ezek a feltételek meglehetősen aggasztóak.
Hát az meg hogy lehet?
J. B.: Valójában mind a három előírás egyetlen dolognak a kivédését célozza, méghozzá azt, hogy a jelenleg jóváhagyotthoz képest további közpénzt öljenek bele ebbe a projektbe.
Ez arra utal, hogy a Bizottság valós veszélyét látja annak, hogy ez az egész beruházás még annál is sokkal veszteségesebb lesz, mint ahogy az most kinéz, és a magyar kormány korlátlanul és számolatlanul fogja az adófizetői pénzt a projekt életben tartásába tolni.
A feltételekkel pedig ennek próbáltak valamiféle korlátot állítani.
Vegyük sorra, hogyan.
J. B.: Az például, hogy Paks II-t külön cégben kell tartani, lehetetlenné teszi, hogy berakják valamilyen óriási energetikai konglomerátumba, mondjuk az MVM alá, hogy aztán valamilyen belső könyvelési trükkökkel eltüntessék az erőműnek a veszteségét, és más profitábilis tevékenységek hasznából próbálják meg finanszírozni a veszteséges Paks II. üzemet. Az állami értékesítéssel kapcsolatos előírások, vagyis hogy részben áramtőzsdén, részben átlátható aukciókon kell az áramot értékesíteni, megint csak azt célozzák, hogy ne állhasson elő az, hogy állami tulajdonú cégek, vagy az állam valamelyik intézménye mesterségesen magas áron átvegye Paks II. áramát, adóforintokból kipótolva az erőműnél képződő veszteséget.
Akkor most kezdjünk aggódni igazán?
J. B.: A magyar adófizetők szempontjából ez egy rendkívül aggasztó fejlemény. Hogy ezek a korlátok mennyire lesznek sikeresek, az függ majd attól, hogy egyáltalán Magyarország mennyiben lesz részese annak az európai energetikai szabályozásnak, amelynek a betartatását célozzák ezek a feltételek.
Miért, valós kockázata van annak, hogy kimaradunk ebből?
J. B.: Jelen pillanatban azt látjuk, hogy az Európai Unió az elkövetkezendő 10 évben egy kétsebességes irányba fejlődik tovább, ahol a magországok szorosabb együttműködése várható, a periférián pedig az együttműködésekhez lazábban kapcsolódó államok gyűrűje alakul majd ki.
Magyarország biztosan a leglazábban kapcsolódó országok közé fog tartozni.
Ha pedig ez így alakul, akkor ezek a periférián lévő országok jó néhány szabályozási rezsimből ki fognak maradni. Eddigi kommunikációja és álláspontja alapján biztosak lehetünk benne, hogy az energiapolitikai együttműködés az egyik olyan terület, ahol a magyar kormány elég egyértelműen szemben áll az európai integráció elmélyítése és továbbfejlesztése irányába mutató tervekkel. Elképzelhető tehát, hogy Magyarország egész egyszerűen ki fog maradni, le fog morzsolódni ebből az energetikai együttműködésből. És akkor már mindegy lesz, hogy milyen feltételeket szabott Brüsszel, mert nem lesznek hatályosak azok a szabályok, amiknek a betartatását célozzák.
Tehát akkor semmi sem véd már meg minket Paks II-től?
J. B.: Azért ne vessünk még rá keresztet. Egyelőre az európai jogvitáknak sincs vége, az osztrák kormány pedig elég világosan elmondta, hogy súlyos aggályaik vannak a bizottsági döntéssel kapcsolatban és vizsgálják a részletes indoklást.
Ennek mi lehet a végkimenetele?
J. B.: Nagy valószínűséggel Ausztria az Európai Bíróságra viszi az állami támogatással kapcsolatos döntést. Nem értenek ugyanis egyet a Bizottságnak azzal a döntésével, hogy a 2400 MW kapacitáson állami támogatással termelt energia nem fogja torzítani a közép-európai energiapiacot. Nekik meggyőződésük, hogyha ilyen mennyiségű áram állami támogatással a piacra kerül, annak negatív hatása lesz az energiapiacra, torzítani fogja azt, és jogosulatlan versenyelőnyt biztosít Paks II-nek a régió más energiatermelőihez képest. Nekik ugyanis valamennyi költségüket maguknak kell megfizetniük, csak a piacról juthatnak hozzá tőkéhez, ezzel szemben ott van Paks II., ami gyakorlatilag állami segítséggel a költségeinek egy részét átterhelheti a magyar adófizetőkre. Arra azért látok esélyt, hogy az Európai Bíróságon elakadhat még az ügy, mert elég erősnek tartom az osztrák érveket, meglehetősen megalapozottak az aggodalmaik.
Van még más is?
J. B.: A tenderelmaradási vizsgálatban a Bizottság egyelőre sunnyog, és nem hajlandó a részletes indoklást nyilvánosságra hozni. Nem tudjuk, hogy mik azok a technikai okok, amik lehetetlenné tették, hogy a Roszatomon kívül más nukleáris technológia-szállító részt vegyen a Paks II. beruházásban, ezt többszöri megkeresésem ellenére sem voltak hajlandóak elárulni. A magyar kormány ezzel kapcsolatban azt mondja, fogalma sincs, hogy Brüsszel mi alapján döntött. Ez arra utal, hogy mindkét fél tudja, hogy jogilag meglehetősen gyenge lábakon álló indokokról van szó, és igyekeznek eltitkolni a nyilvánosság elől az érveket, mert könnyedén szétbombázhatók lennének. A kérdés, hogy ezen hogy lehet jogi fogást találni, és lesz-e valaki, aki az Európai Bíróságra viszi az ügyet.
Még valami?
J. B.: Az is benne van a pakliban, hogy ha van olyan magyar rendelkezés, amelyik olyannyira leszűkíti a magyar piacot, hogy arra senki más nem képes nukleáris technológiát szolgáltatni, csak a Roszatom, akkor nem csupán a tender elmaradása sérti az uniós jogot, hanem a vonatkozó magyar szabályozás is, ami ilyen helyzetet teremt.
Ezt a lehetőséget még vizsgáljuk, elképzelhető, hogy ebben az ügyben is az Európai Bizottság állásfoglalását fogom kérni. Ezen túlmenően egyébként mindig azt szoktam mondani, hogy az egy dolog, hogy az európai jognak meg kéne felelni, de végső soron azt nem várhatjuk, hogy az EU, vagy az EB mentse meg az országot egy súlyosan elhibázott döntéstől, hanem a magyar állampolgároknak saját maguknak kellene ezzel kapcsolatban a megfelelő döntést meghozniuk.
Vagyis döntsön a nép, jöjjön egy újabb népszavazás?
J. B.: Továbbra is azt gondolom, hogy az volna a legtisztább, ha a magyar társadalom dönthetne arról, hogy akarja-e ezt a gigaberuházást. Korábban két ízben nyújtottam be népszavazási kérdést, ezeket az NVI és a Kúria elutasította arra hivatkozva, hogy nemzetközi szerződésbe ütköznek, ezért most olyan népszavazási kérdést fogalmaztunk meg, ami megpróbálja elkerülni ennek a csapdáit, és egy átfogó kampányba illesztettük ezt be.
Jávor Benedek pénteken adta le a Nemzeti Választási Irodában (NVI) a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság atomenergiával szembeni előnyben részesítéséről szóló népszavazási kérdését. A Párbeszéd szerint a most leadott kérdés csak a magyar parlament hatáskörébe tartozó ügyet érint, így a népszavazás kiírásának nemzetközi szerződésekben rögzített akadálya nem lehet. Néhány napja az LMP öt kérdést nyújtott be az NVI-nek, szintén Paks II-vel kapcsolatban, és az országos mellett helyi népszavazási kérdések benyújtását is jelezték. Minden lehetőség adott arra, hogy sorjázzanak a paksi projekttel kapcsolatos kérdések, miután tavaly eltörölték azt a szabályt, miszerint egy témában csak egy kérdést lehet benyújtani.
Mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy milyen veszélyei vannak Paks II-nek? Merhetünk népszavazni egy ilyen kérdésben?
J. B.: Nyilván az átlagválasztó nem energiapolitikai szakértő, nem is kell, hogy az legyen. Ennek ellenére hiszünk abban, hogy mindannyian jogosultak vagyunk arra, hogy kifejezzük a véleményünket egy ilyen horderejű kérdésben. Egyébként energiaügyekben, és Paks II. ügyében is jelentősen nőtt a társadalom tudatossága és informáltsága az utóbbi években, nem kis részben a politikai vitáknak köszönhetően.
És mit gondol most a társadalom?
J. B.: Amikor 10-15 éve elkezdtem civil szervezetek égisze alatt az atomenergia alternatíváiról beszélni, akkor a szűk zöld társadalmon kívül nagyon kevesen értettek velünk egyet. Az elmúlt években viszont meglehetősen széleskörű egyetértés alakult ki a tekintetben, hogy a nukleáris energia nemcsak kockázatos, hanem pénzügyileg is káros, túl drága Magyarország számára. A felmérések, közvélemény-kutatások mind azt mutatják, hogy a magyar társadalom többsége egyértelműen a megújuló energiaforrásokat és az energiahatékonyságot preferálja.
Egy népszavazási helyzet és kampány nyilván még így sem lenne egy egyszerű dolog. A kormány propaganda- és médiagépezetével szemben nagyon kemény munka lesz meggyőzni az embereket az igazunkról. A tények, az információk, az ehhez szükséges tudás a birtokunkban van, és ismerve a közvélemény-kutatásokból a magyar társadalom alapvető hozzáállását, van esély arra, hogy egy népszavazási helyzetben a többség a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság mellett tegye le a voksát az orosz technológiával, orosz pénzzel és orosz fűtőelemmel üzemeltetendő Paks II-vel szemben.
Ez lenne tehát az alternatíva?
J. B.: Meggyőződésem, hogy van alternatívája Paks II-nek, lehetséges alacsonyabb áron, biztonságosabban, kevesebb környezeti teherrel az ország energiabiztonságát garantálni, első sorban a megújulókra és az energiahatékonyságra építve. Az energiastratégiát kellene megváltoztatni ebbe az irányba.
Miért, mi vele a baj?
J. B.: Az, hogy 2011-ben fogadta el az országgyűlés, azóta pedig gyakorlatilag minden megváltozott a globális energiapiacon. Változtak az árviszonyok, új nemzetközi klímarezsimet fogadtak el, a nukleáris energia biztonságára vonatkozó előírások is változtak, egyúttal a költségek nőttek. Ezzel szemben a megújulók bekerülési költsége meredeken zuhant. Új a helyzet, és erre semmilyen formában nem reflektálunk.
Elavult és korszerűtlen stratégia képezi jelenleg a magyar energiapolitika alapját, ezen kell változtatni.
Erre irányul a népszavazási kezdeményezésünk is. Ha az NVI, vagy a Kúria erre is azt mondja, hogy nemzetközi szerződésekbe ütközik, akkor ez azt jelenti, hogy Magyarország gyakorlatilag elveszítette a szuverenitását, hogy autonóm döntéseket hozzon a saját energiastratégiáját illetően. Bármennyire is ezt diktálnák az eddigi fejlemények és a világ alakulása, egész egyszerűen nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ebben autonóm módon Magyarország döntést hozzon, mert ki vagyunk szolgáltatva Oroszországnak és a moszkvai döntéshozóknak.
Értem, hogy új irány kell, csakhogy a kormány eközben mindent megtesz, hogy visszaszorítsa a megújuló energiaforrások használatát.
J. B.: Ez talán a legnagyobb bűne egyébként a magyar kormánynak, hogy miközben a világban zajlik az energiaforradalom és a világon mindenhol, Chilétől Indiáig egyértelműen a megújuló energiaforrásokra állnak át, vagy abba az irányba mozognak a rendszerek, Magyarország fekete lyukként látható a világtérképeken, mivel a kormány kifejezetten gátolja a megújuló energiaforrások terjedését. Sok évtizedes technológiai lemaradást fogunk most felhalmozni. Minden megbízható elemzés azt vetíti előre, hogy a megújuló energiaforrások olcsóbbak lesznek mint bármi más, a nukleáris energiánál pedig már most szinte mindenhol olcsóbbak. Ráadásul a következő 10-15 évben a megújulók versenyelőnye tovább fog nőni. Mindezek ismeretében azt mondhatjuk, hogy Magyarország a saját versenyképtelenségét építi fel azzal, hogy egy korszerűtlen, kockázatos és környezetileg is káros projektbe fekteti be az adófizetők jelen állás szerint minimum 4000 milliárd forintnyi közpénzét.
Magyarország ezzel gyakorlatilag abba fekteti a pénzét, hogy a jövőben sokkal sikertelenebb legyen, mint amilyen lehetne.
Lehet ennek a történetnek jó vége?
J. B.: Lehet, persze, én nem mondanám azt, hogy a paksi bővítés kérdése eldőlt. Soha nem azzal foglalkoztam, hogy mekkora esélye van annak, amit csinálunk, mert akkor eleve 6-8 vagy 10 évvel ezelőtt nem lett volna érdemes elkezdeni foglalkozni azzal, hogy lehetséges-e szembemenni Magyarországon a nukleáris fejlesztésekkel. A mi feladatunk most az, hogy elvégezzük mindazt, ami lehetségesnek látszik, annak érdekében, hogy egy korszerű, fenntartható energiarendszert adjunk Magyarországnak. Most szerintem csinálni kell, amit csinálni lehet, bízva abban, hogy végső soron sikeresek tudunk lenni. Nagyon sok eredményt elértünk már az elmúlt években is, és látok rá esélyt, hogy sikerül még az útjába állni ennek a félelmetesen káros beruházásnak, mert ha Paks II. megépül, az évtizedekre zsákutcába tol minket. De ez csak a nulladik lépés.
És utána mi jön?
J. B.: Az igazán izgalmas feladat: hatékony, eredményes intézkedésekkel, a figyelmünket folyamatosan a világban zajló változásokon tartva, és szükség szerint korrigálva felépíteni egy olyan energiarendszert, ami versenyképes áron, hazai munkahelyeket létrehozva, a környezeti terheket minimálisra szorítva biztosítja Magyarország energiaigényét, felszámolva az ordító energiaszegénységet és lökést adva a gazdaságnak. Meggyőződésem, hogy ez lehetséges, és történelmi léptékű tragédiának tartom, hogy az Orbán-kormánynak köszönhetően ezt a lehetőséget elmulasztjuk.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.