Május elsejével feltehetőleg lezárult az a tüntetéssorozat, ami a CEU bezárása miatt indult el, és végül az általános elégedetlenség kinyilvánításává, legalábbis egy nagyvárosi generáció elégedetlenségének kinyilvánításává fejlődött. A tüntetések kapcsán sokszor elhangzottak azok a kérdések, hogy miért nincs ennek az egésznek konkrét célja? Miért nincs vezető? Miért nem mondja ki senki, mit kell csinálni? 
Az elmúlt hetek tüntetései azért fulladtak ki, és azért jutottak csak a düh kifejezéséig, mert se politikai célja, se intézményrendszere (toborzási stratégiája, aktivistahálózata, felépített médiája stb.) nem volt a tiltakozásoknak. Pedig a cél időközben egyértelművé vált: leváltani, vagy legalábbis korlátozni Orbán Viktor és pártja hatalmát, legyőzni a propagandát, a megosztó gépezetet, és megalapozni a teljes társadalmat magába foglaló új, demokratikus köztársaságot.
Bár az ember azt szeretné, hogy rögtön el is jöjjön ez az új köztársaság, valójában a jelenlegi rendszer körülményei között annak is örülhetünk, ha korlátozni tudjuk a 2018-as választásokon Orbán Viktor hatalmát, ha a Fidesz nem kap kétharmadot, vagy ha nem szerzi meg a parlamenti helyek 50%-át, koalícióra kényszerül, és megtörik az a propaganda, ami a Fidesz legyőzhetetlenségét harsogja.
Hogy értsük, mire gondolok, érdemes felidézni az 1998-as szlovák választásokat. Ekkor bukott meg Vladimir Mečiar autokrata rendszere. Ha valaki nem emlékezne, Mečiar átírta a választási törvényeket, óriási vagyont halmozott fel magának, a titkosszolgálatokat használta politikai ellenfelei ellen, leuralta a média nagy részét. Majd 1998-ban egy olyan kampány után, ahol a választókat zenészek, a kulturális élet szereplőinek mozgósításával próbálták elvinni az urnákhoz, 84 százalékos részvétel mellett sikerült leváltani.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
2018-ban Magyarországon is ez lesz a kérdés: sikerül-e 50% alá vinni a Fideszt, megrepeszteni azt a tudatot, amelyben a kormánypárt legyőzhetetlen, amelyben mindent visz, és mindenkit le tud teperni. Ehhez egyetlen dolog kell, hogy 2018-ban mindenki elmenjen szavazni, és minél több embert rávegyünk mi állampolgárok, hogy el kell menni szavazni, így a Fidesz buborékjába bezárt szavazók egyszerűen kisebbségbe fognak szorulni a szavazataikkal. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, két falat mindenképp át kell áttörni.
El kell hinnünk, hogy ez 2018-ban sikerülhet, hogy van tétje a választásnak, le kell győzni a saját kishitűségünket. Másrészt pedig a politika iránti undoron kell túllépni, azon a mesterségesen keltett képzeten, hogy minden politikus korrupt és hülye, meg kell szabadulnunk attól a gondolattól, hogy úgyse lesz soha jobb. De ha az utóbbit nem hisszük el, legalább azt be kell látnunk, rosszabb még lehet, és ezt megakadályozhatjuk.
Az elmúlt hetek tüntetései, ahogy előtte az olimpiai népszavazás-kampány is, erőt mutattak az ellenzéki térfélen, gyakorlatilag az egész ország számára megmutatták, nincs senki egyedül azzal az érzéssel, hogy elege van Orbán rendszeréből. Egy ilyen, most már két hónapja tartó erődemonstráció pedig nem csupán felszabadító és közösségi érzés, hanem ellensúlyt is tud adni a propagandának azzal, hogy személyes élményt ad az ellenzékiségről, segít megteremteni azt a gondolkodást és érvrendszert, amivel az ellenzéki szavazó a kocsmában, a munkahelyen, a családi ebédnél érvelni tud bizonytalan vagy fideszes honfitársának. Ha pedig közösség és erő van, akkor a félelem is kevésbé dominál, többen mernek előlépni az árnyékból, vállalva nem csupán a barátok, családtagok rosszalló pillantásait, hanem az esetleges egzisztenciális következményeket is.
De ez még önmagában nem elég. A netadós tüntetések nagy tanulsága volt, hogy a Fidesz gyengülésével nem feltétlen jár együtt az ellenzéki pártok erősödése: a tüntetések létrehoztak ugyan egy üres politikai teret, de a pártok ebbe nem tudtak belelépni. Ennek egyik oka az, hogy a tüntetésekről szóló hírek kiszorítják a pártokat a médiából, ahogyan ez most is történik: Botka László, Gyurcsány Ferenc vagy Vona Gábor kampánya lényegében eltűnt a médiatérből, hogy helyét az ellenzék más utcai, civil szereplői vegyék át.
Az ellenzéki pártok beragadásának másik oka pedig a választók politika iránt érzett undora. A “minden politikus lop” alapvetés, a politika hitelességi deficitje, amelyre a kormánypárt nem kicsit játszik rá. A harmadik pedig az ellenzéki pártok tehetetlensége, cselekvőképtelensége. (Ennek meghaladásból mutatott újat május elsején a Momentum, és egyébként az MSZP is, ami április 30-án a vidéki helyszínhez képest meglepően nagy menetet szervezett Orosházán, emlékezve az agrárszocialisták elleni 1896-os csendőrsortűzre.)
Ebből a körből ki kell lépni. Még akkor is, ha nem vagyunk elégedettek az ellenzéki pártok programjával, a pártok személyi összetételével, politikai mondanivalójával. Az ellenzéki pártokba vetett bizalom gyakran megalapozott hiánya nem vezethet ahhoz, hogy lemondunk a szavazatunkról, lemondunk arról, hogy a létező keretek közt az érdekeinknek és preferenciánknak leginkább megfelelő döntéssel befolyásoljuk a választás eredményét.
Orbán rendszerének véget lehet vetni, ehhez pedig élni kell a szavazati jogunkkal. Mert forradalom híján a meghekkelt választáson lehet eredményt elérni a rendszerrel szemben.
És igen, a választás meg van hekkelve, és leginkább nem is azért, mert nem arányos, hanem az eljárási törvény miatt, amely korlátozza a pártok hirdetési lehetőségeit, megköti a pártok kezét, míg az állami vagy éppen CÖF-ös hirdetéseknek szabad utat ad, és meg van hekkelve azért is, mert az összes a törvényességet bíráló szerv minimum fideszes behatás alatt van, ha épp nincs teljesen elfoglalva. És ezt csak fokozza az a félelmetes propagandagépezet, amit a Fidesz működtet. De ez a meghekkeltség a politizálás minden területén így van, a Fideszt ezzel együtt kell legyőzni. Fontos, hogy tudatában legyünk annak, mennyire torz a 2018-as választás, és mégse veszítsük el a hitünket abban, hogy lehet győzni, vagy le lehet bontani a falat a Fidesz rendszere körül. Mert erre még egy meghekkelt választási rendszerben is van lehetőség.
Pontosan ezért van szükség összefogásra.
De nem olyan összefogás kell, amely a pártok napi érdekét szolgálja, amiben az állampolgárokat azzal zsarolják, hogy aki nem ide vagy oda szavaz, az valójában nem demokrata, és a Fidesz érdekét szolgálja. Egy olyan összefogásra van szükség, amely lebontja a beletörődés és kishitűség falát, és minél több ember rávesz, hogy elmenjen szavazni.
Mert a helyzet egyszerű. 50%-os részvétel mellett a Fidesz kb. 2 millió szavazója a szavazatok 48%-át fogja jelenteni, ha viszont ne adj isten 80%-os a részvétel, akkor csupán 30%-át (persze ez ennél bonyolultabb, de az arányok valahogy így néznek ki). Itt jegyezzük meg, ha a legutóbbi három közvéleménykutatás teljes népességbeli adatait nézzük, akkor kettő alapján nem lenne ma kétharmada a Fidesznek, egy alapján pedig éppen hogy csak meglenne. Az ellenzéki pártok pár százalékos erősödése esetén, vagy akkor, ha kiderül, hogy a kutatók esetlegesen kicsit felülmérik a Fideszt, már 50% alatt is van a kormánypárt a parlamenti mandátumok tekintetében 2018-ban.
Ebből pedig az következik, hogy 2018-ban el kell menni és leszavazni a nekünk legszimpatikusabb pártra, lényegében mindegy melyik az. Ez a minimum program, amit be kell tartani, és amire rá kell venni minél több polgártársunkat. Ha pedig a leghasznosabban akarunk szavazni a fenti célok érdekében, akkor a torz választási rendszer miatt egyéni jelöltnél a legesélyesebb egyéni jelöltre kell szavazni, már ha bírja az ember gyomra az adott személyt, és pártját.
De addig is ki kell menni minden alkalommal tüntetni, ezzel is jelezve polgártársainknak, hogy nincsenek egyedül. Politizálni kell a családban, a barátokkal, a munkahelyen, tüntetéseket kell szervezni, támogatni a független ellenzéki médiatermékeket, mozgalmakat szervezni, vagy csatlakozni létező mozgalmakhoz, mint Gulyás Márton Közös Ország Klubbja. És igen, támogatni a nekünk legszimpatikusabb ellenzéki pártokat, esetleg belépni valamelyikbe.
Egy év van hátra a választásokig, és van esély. Viszont ha most nem mozdulunk, akkor 2018 után lehet, hogy a mostaninál sokkal sötétebb idők érkeznek Magyarországra!
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.