Az Átlátszó adatigényléséből tudjuk, hogy az MVM Zrt. 2016-ban több, mint fél milliárd forinttal támogatta a Civil Összefogás Fórum (CÖF) működését. Egészen pontosan 508 millió forinttal. Az MVM Zrt. az Átlátszónak küldött levelében kitér arra, hogy az MVM saját forrásból fedezte a támogatást (értsd a saját bevételeiből költött erre), valamint arra is felhívja a figyelmet, hogy a cég költségvetési nettó befizető és az adott évben összesen 130 milliárd forintot fizetett be a központi költségvetésbe.
Közpénzből mulatnak (Kép forrása: Index.hu)
Tisztázzuk: a saját forrás ebben az esetben az adófizetők pénze, közpénz.
Az MVM Zrt. ugyanis állami tulajdonban van, ami azt jelenti, hogy minden egyes forint elért nyereség (nettó árbevétel) a közösséget illeti meg.
Bármilyen, a kiadási oldalon jelentkező tétel, amely a nyereséget csökkenti, és nem kapcsolódik szervesen a vállalat működési költségeihez, indoklásra szorul. Legyen szó akár a menedzsment luxusnyaralásának finanszírozásáról, akár indokolatlanul magas év végi bónuszok kifizetéséről, akár a Bátor Tábor, akár a CÖF támogatásáról. A vállalat pénze ugyanis ebben az esetben a mi pénzünk is.
Azt is hozzáteszem, hogy az MVM Zrt. nyeresége bár örvendetesnek tűnik, ám valójában nem az, hiszen azt mutatja, hogy drágábban adja el az elektromos áramot, mint ahogy vásárolja (egyszerűsítve a példát), és mivel nem versenyző piaci helyzetben lévő vállalatról van szó, hanem egy monopóliumról, ezért a magas nyereség képződése az állami szabályozás kudarcát mutatja. Mondhatnánk úgy is, hogy jobban járnánk, ha olcsóbban adná az MVM az áramot a kereskedőknek és az olcsóbbá válna a fogyasztók számára is, mintsem hogy a magasabb ár mellett nyereség képződik, amiről ráadásul azt képzeli a vállalat, hogy az övé, és azt csinál vele, amit akar.
Az állami vállalatok működése általában is számos problémát vet fel, tonnányi közgazdasági irodalma van a témának. A kérdéskör szerteágazó és nem feltétlenül vannak megnyugtató válaszaink sem a hatékonyság növelés, sem a tulajdonosi jogok érvényesítése, sem az átláthatóság, sem a megfelelő ár- (vagy egyéb) szabályozás kérdéskörben. A fenti példa csak egy a sok lehetséges „zavar” közül, amely az állami tulajdonban lévő vállalatok esetében előfordulhat.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Ugyanakkor ez a példa azt is megmutatja, hogy az állami tulajdon működése nem feltétlenül hordozza önmagában a problémákat (diszfunkciókat), hanem azok sok esetben nagyon is a szabályozó és tulajdonos állam tulajdonosi szerepfelfogásából, akaratából következnek. Nem véletlen, hogy a CÖF kapta a félmilliárdos támogatást és nem a TASZ, vagy a WWF. A vállalat furcsa módon ebben az esetben nem a közpénz herdálójaként jelenik meg, hanem olyan állami szereplőként, amely a politikai akarat közvetett végrehajtója. Azé a politikai akaraté, amely azt hiszi, hogy „elegánsabb” állami vállalatok nyereségéből kitömni a CÖF-öt, mintsem a költségvetésbe befizetett MVM-es nyereségből juttatni számára ugyanennyit. Hogy miért, mire föl ez a szemérmesség, azt nem tudom. Én magam annak örülnék, ha az állami vállalatok arra koncentrálnának, amire koncentrálniuk kell, vagyis igyekeznének költséghatékonyan működni és magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtani, a képződő nyereséget pedig befizetnék a költségvetésbe. A költségvetés (vagyis a kormánypártok) pedig vállalja nyíltan, hogy kit mennyivel szeretnének támogatni. Nem szégyen az, ha a CÖF vagy Mészáros úr közpénzből hízik!
Tudom, a látszat fenntartása fontos, de sokkal egyszerűbb és tisztább lenne így, nem?
Remélem valamikor majd lesz egy kormány, amely benyújt egy törvényjavaslatot, amelyben maximalizálják az állami vállalatok által társadalmi felelősségvállalásra, civil támogatásokra és társaikra költhető összeg nagyságát és nem ömlik álcázott csatornákon keresztül a közpénz a fociba és a kormánypártoknak kedves szervezetekhez. Azt már remélni is alig merem, hogy lesz egyszer egy kormány Magyarországon, amely olyan támogatási rendszert hoz létre a civil szektor számára, a kultúra, a sport, a jogvédelem, a szociális szféra, a környezetvédelem és egyéb területeken, amely a politikai ciklusoktól (kormánytöbbség) függetlenül biztosítja ezen területek civil szereplői számára a forrásokhoz (közpénzhez) való igazságos és kiszámítható hozzáférést.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.