Ma kezdődik a balatoni Kékszalag, az ország legnépszerűbb és legnagyobb médianyilvánosságot élvező vitorlásversenye. A második világháború végéig kimondottan arisztokrata, elit sportnak tekintett vitorlázás a néhány évtizedes szocialista klubosítás után úgy néz ki, újra a tehetősebb középosztály nyári mulatságává lép elő. A vitorlázást nemcsak a sportágat művelők anyagi háttere, de azok neme is meghatározza.

Gordon Evelyn a Tramontana fedélzetén

A vitorlázás szinte teljesen férfiak uralta világ, nincs ez másképp a magyar tengeren sem. Egyre több nő léphet a fedélzetre, de kormányhoz jutni – különösen nagyobb hajókon – szinte teljesen lehetetlen. A számok magukért beszélnek: 2016-ban a Kékszalagon induló majd 480 csapatból háromnak volt női kormányosa. Ketten vegyes csapatot vezettek, egyikük férfiakból állót – csak nőkből álló csapat nem indult.

Ezen a statisztikán kívántak változtatni a szervezők, amikor 2011-ben megalapították a Gordon Evelyn-díjat, amelyet a legjobb női kormányos kap az abszolút sorrend alapján. Azaz csak gyors hajóval van esély a díj elnyerésére. A nőket vitorlázásra buzdító kezdeményezés első pillantásra nem tűnik szexistának, mint a 2015-ben megrendezett Kékharisnya Regatta, és mindenképp pártolandó, hogy célja egy magyar női vitorlázó mintakép megteremtése. De ki volt Gordon Evelyn? A verseny kiírói szerint sajnálatosan keveset tudunk róla.

A nőkről és vitorlázásról szóló regényem kutatásakor figyeltem fel Gordon Evelyn alakjára, és néztem utána történetének. Az alább leírt információk mind elérhetőek az interneten. A komolyabb levéltári kutatások valószínűleg sok fontos adalékkal szolgálhatnak az új női vitorlázóikon képéhez, de ez is elég ahhoz, hogy megkérdőjelezze, vajon jól döntöttek-e a díj kiírói, amikor Gordon Evelynt választották példaképnek.

Gordon Evelyn (1909-1993) volt az első női kormányos, aki kétszer is megnyerte a Kékszalag versenyt, 1940-ben és 1942-ben. Azóta sem nyert nő a Kékszalagon, ami a női kormányosok részvételi arányát tekintve nem is csoda. Gordon Evelyn a Tramontana nevű hajóval nyert, ami 1926 és 1945 között állt a család tulajdonában. A hajót a mérnök apa vette meg, Gordon Róbert, aki szép karriert futott be a közlekedésügyben. Az 1920-as évek végére több jelentős posztot is betöltött, a Duna-Száva-Adria vasútvonal vezérigazgatói tiszte után 1927-ben a Dunagőzhajózási Részvénytársaság elnöki székébe ült. Kis híján megkapta a MÁV elnöki székét, de mivel egy fővárosi napilap azzal vádolta meg, hogy nincs a munkához megfelelő szakképzettsége, végül nem ő lett a befutó. A vád nem volt teljesen alaptalan, mivel 1908-ban úgy nevezték ki vasúti és hajózási biztossá, hogy felmentették az ehhez szükséges szakképzettség alól. Sikerességét az is mutatja, hogy az elsők között javasolták a Horthy Miklós által 1922-ben alapított Kormányzói Elismerés adományozására.

Az 1923-as Gellért Szálló márványtermében megrendezett bálon Gordon Róbert már mint a Királyi Magyar Yacht Club alelnöke volt jelen, és aktív is maradt a balatoni vitorláséletben 1928-ban bekövetkezett haláláig. Tehát akit ma a legsikeresebb női kormányosnak hívunk nővérével, Liliannel és húgával, Eszterrel úgy nőtt fel, hogy apja befolyásos személy volt mind a vasút, mind a gőzhajózás, mind a balatoni vitorlázás területén. Anyagi helyzete lehetővé tette, hogy 1926-ban megvegye a Tramontanát, amit nem sokáig élvezhetett. Evelyn tizenkilenc éves, amikor apja meghal, és valószínűleg nem sokkal később oltárhoz is vezetik, mivel a hajóval 1929 augusztusában már férje, Kultsár István versenyzik szintén a K.M.Y.C. színeiben.

A férj, Kultsár István is szép karriert futott be. A közoktatásügyi minisztériumban dolgozott titkárként, és 1936-ban kiérdemelte, hogy Berlinben tanulmányozhassa a német ifjúság „nemzetvédelmi nevelését”. Ennek köszönhető, hogy 1938-ban kormánybiztosi rangot kapott, és rábízták az I. zsidótörvény végrehajtásának ellenőrzését. Kultsár olyan lelkesen végezte munkáját és távolíttatta el a zsidó munkavállalókat olyan pozíciókból is, amelyre a törvény nem adott engedélyt, hogy saját jogi osztályának kellett figyelmeztetnie a visszásságokra.

Kultsár ügybuzgalmát mi sem mutatja jobban, minthogy titkos rendelkezéseket hozott arra vonatkozóan, hogy csak terhelő adatokat szabad ellenőrzéskor felvenni, hogy az mindenképpen szankcióhoz vezessen. Hiába írt azonban antiszemita törvénytervezetet is, Kállay a túlkapások miatt már 1943 elején le akarta váltani, de német tiltakozásra ezt nem érte el. Kultsár maga mondott le néhány hónappal később, mivel korrupciós ügybe keveredett. Nem lehetett teljesen eltávolítani, ezért, a Balatoni Intézőbizottság élére került, a német megszállás után pedig 1944-ben visszakapta a posztját.

Kultsár különös figyelmet szentelt a Balatonfelvidék „tisztogatásának”. 1942-ben listát juttatott el a Honvédelmi Minisztériumba azokról a balatonfüredi zsidókról, akiknek a „magatartása különösen feltűnő”. Tizenegy jómódú zsidó esett áldozatul Kultsár levelezésének. 1942 az az év, amikor felesége, Gordon Evelyn másodszorra nyeri meg a Kékszalag vitorlásversenyt. A férj gondoskodott róla, hogy a balatonfüredi befutóban csak olyanok várják, akik a fennálló ideológia szerint arra érdemesek.

Kultsár 1944 márciusában kapja vissza kormánybiztosi posztját. Május harmadikán mint a Balatoni Intézőbizottság elnöke költségmegtérítést és állami gépkocsihasználatot kap. Biztosan szüksége volt rá, hogy gyorsan be tudja járni a felügyeletére bízott területet, hiszen szűk két héttel később megtörténik a balatonfüredi zsidók deportálása. Júliusban elmaradt a Kékszalag megrendezése, de a Hungária Yacht Club megtartott egy kisebb versenyt. A huszonhárom hajó Balatonfüredről indult alig két hónappal a 153 helyi zsidó deportálása után. A versenyzőket bizonyára bosszantotta, hogy a rajtot el kellett halasztani légiriadó miatt. A 153 balatonfüredi zsidóból mindössze tizenöten kerültek haza a háború után.

A Kékszalag versenyekben szünet állt be, a Tramontana vitorlás története is hiányos 1945 és 1947 között, gazdái ugyanis elhagyták az országot. Etienne (azaz István) Kultsár neve felbukkan az argentin állami közlönyben egy cégalapítás kapcsán 1962-ben. Gordon Evelyn pedig 1993-ben halt meg Argentínában. Nővérei is elhagyják az országot, Lilian Kanadában, Eszter Greewichben halt meg. Anyjukat Pesten érte a halál 1951-ben.

Keveset tudni arról, hogy pontosan mi történt azokkal a vitorláshajókkal, amelyeken az úri közönség múlatta nyári napjait 1944-ben, miközben lángokban állt az ország. A magyar vitorlázás történetét megíró cikkek és könyvek szemérmesen hallgatnak az 1944 után történtekről. Szó esik a vitorlássportot ért hatalmas károkról, az elaknásított nádasokról és zsombékokról, a parancsra felégetett hajótárolókról. Majd később a klubházak és a megmaradt hajóállomány államosításáról.

Kevesebbet tudni arról, hogy az egykori klubtagok egy része külföldre menekült, másokat háborús bűnökért tartóztattak le, hajóikat az Elhagyott Javak Kormánybiztosa vette tulajdonba. Valószínűsíthető, hogy Kultsár István és Gordon Evelyn nem pusztán „kivándorolt” Magyarországról, ahogy azt a legendát teremtő Kékszalag-szervezők írják hírlevelükben, hanem elmenekültek az igazságszolgáltatás elől.

A Kékszalag verseny idén is Balatonfüredről fog indulni. A város zsidó lakosságának kiirtásáért Kultsár István, Gordon Evelyn férje, közvetlenül felelős. Megoszlanak arról a vélemények, hogy a magyar holokausztért felelős politikusok feleségei mennyit tudhattak férjük tevékenységéről, és ha tudtak is, mekkora mozgásterük és cselekvési lehetőségük volt autonóm döntéseket hozni. Akármit is tudott Gordon Evelyn, talán akad más olyan magyar női vitorlázó, akinek a neve nem von sötét felhőket az egyébként ragyogó kék balatoni víztükör fölé.

Talán akad olyan nő a vitorlássportban, akit 1945 után engedtek fedélzetre a hajóépítő műhelyek munkásai és a vitorlásokon addig matrózként szolgáló férfiak, akik az első klubokat alapították a világháború után. Olyasvalaki, aki „addig csak a kerítés túloldaláról nézte e nemes sportot”[1] – legyen az a kerítés valódi vagy a nemek között feszülő.

Cserháti Éva

A Palackposta című regény szerzője

[1] Simon Károly: 140 év A Balatonfüredi Yacht Club története. Balatonfüred, 2007.

Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!

Kattints, és olvasd el, mit értünk el a ti támogatásotokból az előző hónapban!
Kattints, és támogass minket, hogy a Kettős Mérce tovább működhessen!