A szavazatok felénél 52-48 az állás, az ITV közszolgálati csatorna szerint a kilépés 80%-ban biztos. A kilépéspárti szavazatok a vártnál nagyobb arányban vannak jelen a vidéki Angliában. Londonban 70% támogatta eddig az EU-ban maradást.
Győztek a kilépéspártiak. Ez még nem tudjuk, mit jelent. Nagy-Britannia végét, az EU végét, a londoni City végét, vagy mindhármat így egybe, de az biztos, a föld forog tovább. Jelenleg a világ tőzsdéi nagyon feszültek, a font, az euró és a forint is zuhanni kezdett a döntés hírére. A francia és holland szélsőjobboldal szavazást akar saját EU tagságukról, míg az Észak-Írek és a skótok elszakadnának Nagy-Britanniától, hogy csatlakozhassanak Írországhoz, illetve az EU-hoz. Percről-percre.
Négy hónapos intenzív kampányidőszak után Nagy-Britannia ma a szavazóurnákhoz járul. Bár egy esetleges kilépés forgatókönyve elég bizonytalan, és hosszabb, akár két évig is húzódó folyamat lehet, de a mai szavazás politikai következményeit nem lehet alábecsülni, sem a brit belpolitika, sem az Unió szempontjából. Több százezer magyar él Nagy-Britanniában, néhányukat arról kérdeztük, hogyan élték meg az elmúlt időszakot, és hogyan látják, milyen hatással lehet az ő életükre, ha Nagy-Britannia a kilépés mellett dönt.
Első körben a legfontosabb kérdés természetesen az: mennyire befolyásolná a Nagy-Britanniában élő külföldiek életét a Brexit?
Saját helyzetükkel kapcsolatban az általunk megkérdezettek elég bizonytalanok voltak. A 29 éves, szociális munkásként 2 állást, plusz némi takarítást vállaló Gergő szerint a már ittlévők életét kevéssé fogja befolyásolni egy esetleges Brexit, de ez elsősorban attól függ, mi a foglalkozásuk, mióta vannak kint, s akár még attól is, hogy melyik országból jöttek, mennyire tagozódtak be a rendszerbe. A hasonló korú pszichológus Ágnes azt írta: “tényleg szürke köd fedi, hogy valójában mi lesz velünk abban az esetben, ha Nagy-Britannia kiszáll az EU-ból, erről nem igazán lehet eleget hallani, olvasni, tudni”. A 10 évvel idősebb, egyéni vállalkozóként dolgozó Éva nagyon tart attól, hogy bonyolultabbá válik az adminisztráció, és lehetetlen lesz számláznia az uniós országokba, de attól is, mi lesz a nyugdíjával vagy egészségbiztosításával, ha a kontinensre látogat.
A kilépés közvetlen gazdasági hatásai közt elképzelhető a font árfolyam ingadozása, de további megszorítások bevezetése is, ami közelebbről érintheti az állami, szociális szférában dolgozókat, így pl. Gergőt: “Már erre az évre Hampshire megyétől egy nagyjából 60 millió fontos megszorítást várnak, ami nagyban érinti ezt az önkormányzati szervezetet, ahol most dolgozom. A kilépés ezt az amúgy sem könnyű helyzetet rövid-középtávon mindenképp csak tetézné valószínűleg. Ugyanakkor a szocmunkás továbbra is hiányszakma, az én elhelyezkedési lehetőségeimet ez nem befolyásolná, most úgy látom.”
A bevándorlók, így a magyarok közül is sokan dolgoznak szociális területen, az idegengyűlöletet, rasszizmust felturbózó kampány egyik válaszadónkra sem volt jó hatással: Ágnes például úgy fogalmazott, “ha egy olyan helyzet állna elő, hogy mondjuk haza kellene mennem, akkor nagyon csalódott és szomorú lennék, mert azt gondolom, hogy az ittlétem nem csak nekem, de Angliának is nagyon jó, mint sok más bevándorló esetében, akik itt élnek.”
Elsősorban itt arra gondolok, hogy körülbelül 20 munkatársam közül 2 angol, az egyikőjük most tervez felmondani. Autizmussal élő emberek támogatását jórészt bevándorlók végzik, nem magas fizetésért ebben az országban. Annak ellenére, hogy az én munkahelyemen senki nem "szakmabeli" - rajtam kívül senki nem tanult az egyetemen az autizmusról, és nincs szakmai tudásuk, nem kaptak semmilyen képzést arra, hogyan tudunk igazán megérteni egy autizmusban érintett személyt, vagy hogyan tudunk nekik igazán segíteni, nagyrészt mégis nagyon jól, lelkiismeretesen és tisztességgel végzik a munkájukat.
De ezt a tendenciát nagyon sok területen látom, mint például az idős gondozást, és akkor a gyári munkáról ne is beszéljünk, ahol nyilvánvalóan csak bevándorlók dolgoznak, cseppet sem magas fizetésért. De ha csak a mi háztartásunkban élő 4 magyar felnőttet nézem, akkor az derül ki, hogy van egy pszichiáter, aki különböző nagyon nehéz sorsú és pszichiátriai problémákkal küzdő gyerekekkel foglalkozik, van egy pszichológus, aki autizmussal élő gyerekeknek és felnőtteknek ad támogatást, van egy szociális munkás, aki sérülékeny, kiszolgáltatott csoportokkal és idősekkel dolgozik, valamint egy szociológus, aki magán kívül 9 embernek ad munkát Angliában.
Éva még határozottabban jósolt a kilépés esetén várható negatív következményekről: “felerősíti majd a helyenként amúgy is jellemző idegenellenességet, és igazolni fogja azt a társadalmi megosztottságot, amely elfogadhatónak találja, hogy az úgynevezett bevándorlóknak rosszabb munkakörülmények és alacsonyabb életminőség jár.” Gergő eddig csak kevéssé tapasztalta saját bőrén a xenofóbiát, de szerinte “tömegeket érinthet ez sokkal intenzívebben, illetve érint már most helytől, nemzetiségtől függően. Egy esetleges kilépés okozta közhangulat, a szélsőségesebbek további erősödése persze okozhatja azt, hogy valakik úgy döntenek, hogy emiatt lelépnek” - mondta. És valóban: a 35 éves Sándor szerint a Brexit egy hanyatlás kezdete lesz, és ő biztos távozna, amint lehet: “éltem már öngyilkos országban, és annyi elég volt.”
Az utóbbi négy hónap intenzív, néha kissé túl is tolt, hisztérikus, a félelmekre erősen építő kampányolással telt. Hogy látták ezt a magyarok odakint?
Ágnest meglepte, hogy nem olvasott olyan cikket, miért is jó a briteknek az EU, és ha ez a véletlenen is múlt, szerinte mind a két oldal negatív kampányt folytatott. Éva szerint a kampány elejétől fogva nagyon lehangoló volt, a véghajrá pedig egyenesen nyomasztó, ha nem éppen ijesztő. “Járok egy balos női körbe, ahol összeültünk csak azért, hogy felkészüljünk egy esetleges vitára, és jól tudjunk érvelni az EU-ban maradás mellett. Illetve foglalkoztunk azzal, hogy a nők hogyan fognak szavazni, mivel lehetne megfogni őket. Arra jutottunk, hogy hiába áll a kormány egy része Cameronnal az élen a maradás mellett, az érvek nem működnek. Nemcsak azért nem, mert ez a kampány nem az EU-ról szól, hanem a Tory párt következő vezetőjéről.” A Leave (kilépés) győzelme esetén nagyon inog Cameron széke, ahogy Sándor megfogalmazta: “Cameronra épült a kampány jelentős része, akinek elég komoly tekintélye volt a választások után, viszont a mostani kampányban szinte kivégezték. Más botrányok sem tettek jót a tekintélyének, de a belső csatározásokban aztán végképp elvérezni látszik, csodálkoznék, ha végigvinné ezt a ciklust, ha nem nyer nagyot a Remain.”
A baloldali Remain (maradás )kampányhoz visszatérve, Éva szerint az is bonyolítja, hogy “a britek nem érzik magukat európainak. Például úgy beszélnek rólam, hogy nekem olyan „európai” az öltözködésem vagy a frizurám. Tehát alapállásban megkülönböztetik magukat Európától. A Munkáspárt, amely elvileg többségében a maradás mellett van, nagyon langyosan képviseli álláspontját. Én nagyon szimpatizálok Corbynnal, de ebben az ügyben csalódás nekem. A párt is nagyon lassan reagált a kampányban, későn indult a szórólapozás, kevés volt róla a valódi vita a tagszervezetek között, legalábbis ott, ahol én élek.”
Sándor hasonló véleményen van, ő is csalódott a Munkáspártban: “ott is megy a belső átrendeződés, és Corbyn nem nagy barátja az EU-nak. Az utolsó pillanatig vártak a Remain-kampányukkal részben szerintem azért is, mert élvezték ahogy a konzervatívok ölik egymást. Nem sok emlékezetes húzásuk volt ebben a kampányban, nemrég láttam egy pollt arról, hogy kinek a véleményében bíznak az emberek a szavazás kapcsán, és abban egy darab munkáspárti politikus nem volt. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna.”
A brit baloldal taktikai problémáival kapcsolatban itt olvashatod korábbi cikkünket:
A kilépés-kampányban kihasznált érzelmi, ideológiai hátteret talán Sándor érzékeltette a legjobban: “A Brexit-kampányon látszott, hogy nem érdeklik őket a szakértők, egyszerűen nem foglalkoznak számokkal, ha azok nem a saját, legfeljebb féligazságaikról, ha nem teljes hazugságokról szólnak. Érdekes, hogy a Brexit támogatói, akikkel beszéltem, általában nagyon egyszerű emberek, akik hasonló frusztrációkkal élnek, mint a Trianon-kommunizmus- fixált magyarok és ez eléggé rányomja a bélyegét a kampányra. Ezek az emberek a lesüllyedő munkásosztály és alsó-középosztály tagjai, akik nem jól viselik, hogy minden változik körülöttük, a politikai elit és a média pedig évek óta bűnbakként használja az EU-t gyakorlatilag mindenre, ami csak történik és népszerűtlen, amit nem ellensúlyoz az Unió szerepe a fejlesztésekben annyira, mint Magyarországon. A kilépés-pártiak erre nagyon jól építettek, minden rendszerszintű problémára van a Brexittel válaszuk. A Leave-kampány nagyon jól használja ki a hamis múlttal kapcsolatos nosztalgiát, van egy olyan szintje, ami tényleg körülbelül arról szól, hogy ha szeretted a gyerekkorod chipsét enni újságpapírból, akkor a Brexit ezt is visszahozza neked.”
Ágnes szerint elképesztő módon hiányoztak az emberi jogi, morális aspektusok a kampányból, de hogy valami pozitívumot is írjunk, "az angolok nagyon mértéktartóan és udvariasan beszélgetnek a Brexitről is", és ahogy Gergő is megállapította: az nem látszik az itteni politikai kultúrában, hogy elnyomnák az ellenvéleményt. ”Úgy tűnik, hogy igen sok oldalról, rengetegen kifejtették a véleményüket. Azt jó volt látni, hogy - bár a bennmaradásnak jobban örülnék - nem érzékeltem az állami propaganda nyomasztó túlsúlyát a kontrával szemben”. Persze kormánypárti oldalon is megosztottság volt, és a politikai bukás tétje a kormányon lévő jobboldalon jóval nagyobb.
A kampány tragikusan váratlan epizódja volt Jo Cox meggyilkolása. Kíváncsiak voltunk, a kint élő magyaroknak milyen benyomásaik voltak erről, szerintük voltak-e a gyilkosságnak a kampányra vonatkoztatható következményei?
Megkérdezettjeink többsége azt válaszolta, hogy nem igazán foglalkozott ezzel az üggyel, illetve nincs határozott álláspontja a kampány és a gyilkosság kapcsolatáról. Egyedül Éva fogalmazott meg sarkalatos véleményt. “Jo Cox meggyilkolását politikai gyilkosságnak tartom. Azt mutatta meg számomra, hogy a kilépés mellett kardoskodó szélsőjobb a Toryk támogatásával kiengedte a palackból a szellemet. Azaz szélsőségesen gondolkodó elemek feljogosítva érzik magukat arra, hogy komolyabban fellépjenek a migránsok vagy az azokat támogatók ellen. Kísértetiesen hasonló érzéseket keltett bennem, mint a tavaly nyári magyar plakátkampány.”
Végül arra kértük interjúalanyainkat, hogy meséljenek el egy-egy, számukra fontos, meghatározó történetet a kampányidőszakból.
Éva: “Nekem a legmegrázóbb élményem, hogy a kilépést megértéssel figyelő Magyarországon élő ismerősök mind ugyanazt válaszolják, amikor az érvekből kifogyva végül személyes húrokat kezdek pengetni kétségbeesésemben, hogy „de hát ez a mi bőrünkre megy, a magyarokéra is”. A válasz erre rendszeresen az, hogy mi, magyarok másmilyen migránsok vagyunk, mint a többi. Azaz az országban folyó agymosás megfosztja a kint élő magyarokat az itthoniak együttérzésétől is.”
Gergő: “Az egyik legjellemzőbb az egyik helyen volt, ahol takarítok, egy logisztikai cég irodájában. Hatan dolgoznak abban az irodában, mindannyian angolok, amennyire tudom. Egyszer a főnökük, egy középkorú nő megkérdezte, hogy ki mit gondol a kilépésről, illetve tegye fel a kezét, aki erre vagy arra szavaz (nagyon jó kapcsolatban állnak egymással, nem volt ebben semmi nyomás a főnök részéről, játéknak fogták fel, illetve az sem zavarta őket, hogy én ott vagyok mindeközben). Szóval a két idősebb, egy kb. ötvenes, illetve egy ránézésre hatvanas férfi a kilépésre szavazott. Meg is mondták, hogy azért, mert félnek, hogy elveszhet a munkájuk. Egy harminc körüli lány és egy hasonló korú fiú a maradásra szavazott, épp azért, mert mehetnek bárhova a térségen belül dolgozni, és ezt a lehetőséget/jogukat nem akarják elveszíteni. Egy másik nő nem foglalt állást, a főnök meg azt mondta, nem tudja eldönteni…”
Sándor: “Ami legjobban megmaradt személyes élményként, az egy Brexit szavazóval folytatott vitám volt, akit tényleg megsajnáltam a végére, ahogy egy olyan világról beszélt, ami soha nem volt, de benne mégis úgy él, hogy az EU elvette. Semmilyen érvemre nem tudott értelmezhető választ adni, és ezt ő is tudta, a végén pedig csak csimpaszkodott a világbirodalmi múltba. Sokat vitatkoztam így magyar széljobbosokkal is, ezért ismerem ezt a hozzáállást, nagyon hosszú küzdelem lesz ezt a rengeteg embert visszaterelni a realitások talajára. Abból a szempontból jó a szavazás, hogy megmutatta, milyen gyakori ez a talajvesztettség az angolok között. Nagyon meglepett, hogy a Remain támogatói között hány olyan ember van, akinek az egyetlen érve a szavazás mellett, hogy szeretne Európában nyaralni. Jobban belegondolva ez nem nagyobb hülyeség, mint a Leave legtöbb érve a bevándorlással kapcsolatban, de nem is túl megnyugtató azért.”
Ágnes: “A minap történt, szaunáztam Eastleigh-ben, egy bácsi is bent volt, elkezdtünk beszélgetni, mikor kiderült, hogy magyar vagyok, megkérdezte, hogy szavazok-e csütörtökön? Mondtam neki, hogy sajnos nem tudok, nem szavazhatok. Megkérdezte, hogy mire szavaznék, mondtam, hogy "remain, of course" (a maradásra, természetesen). Nevetett és szépen lassan, finoman kiderült, hogy ő erősen "leave" (kilépés-párti). Megkérdezte, mit csinálok, elmondtam, hogy autizmussal élő gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozom, majd jött a megalázó válasz: "You can stay, you are a nice person!" (Te maradhatsz, kedves ember vagy). Hát így gondolkodunk mi egymásól."
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 254 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Az elmúlt hónapokban az épp újjászerveződőben lévő brit Munkáspártban és baloldali szcénában is erősen megosztó, sok vitát kiváltó kérdéssé vált az EU-s népszavazásban elfoglalt álláspont. Míg a Tony Blair után maradt jobbszárny és Jeremy Corbyn újbaloldali irányultságú elnök körül erős, Nagy-Britannia Európai Unióban maradását szorgalmazó lobbi alakult ki, voltak olyanok, akik Brüsszelben a munkásosztály elnyomóit és alternatív baloldali politikai elképzelések bürokratikus kerékkötőit látják, ezért a kilépés (Brexit) mellé álltak.
Június 15-én az MTA tudományos ülést tartott, „Természettudomány újragondolva” címmel. A konferencia célja a természettudomány-oktatás aktuális kérdéseinek megvitatása volt, apropóját pedig egy kérdőiv adta, amelyet az országban minden matematikatanárnak kiküldtek. A felszólalók közt volt matematikus, fizikus, pszichológus, de beszédet mondott Palkovics László oktatási államtitkár is.
Vigyázó szemünket vessük Szeged felé: ahogy a következő hónapokban a kvótaellenes népszavazás kampányának részeként vélhetően áradni fognak a kormányoldalról érkező menekültellenes propagandaanyagok, úgy lesz egyre fontosabb az is, hogy lesz-e bárki, aki képes emberséget, megértést és józan észt kérni a magyar társadalomtól.
„Már látja a fényt a magyar gazdaság” – jelent meg a minap egy cikk az interneten, amelyben a magyar gazdaság teljesítményének folyamatos javulását jósolják. Bonthatjuk a pezsgőt?
Még szombaton röhögtünk a körúti ünneplés után egy kocsmában, hogy Orbán Viktor “most kell szerénynek lenni” szöveggel posztolt egy fotót Facebookra az izlandi meccsről. Nyilván ha valaki ma Magyarországon Orbán Viktorra néz, nem a szerénység fog róla és politikájáról először eszébe jutni, és valljuk be, másodszorra sem. De hát istenem, Orbán Viktor szereti a focit, boldog, hadd ossza meg a boldogságát másokkal! Orbán Viktor is örül én is örülök, ritka, de jó alkalom ez így egyszerre. És azt se tagadhatjuk le a válogatott sikerében, ha minimális szinten is, de szerepet játszik az, hogy a kormány támogatja a csapatot.
Aztán ma egy videó is kikerült a miniszterelnök Facebook oldalára. Ezzel sem lenne alapvetően gond, nem is írna róla az ember. A másfél perces videó egészen feléig magyar gólok, ünneplő tömeg a videó koreográfiája, eddig gyönyörű, majd jön egy Orbán Viktor kép, aztán gyorsan még hat. Így szerepelt a videóban hétszer Orbán Viktor és kétszer Bernd Storck, a válogatott szövetségi kapitánya.
Én tényleg nem gondolom, hogy a foci és a politika ne függne össze, azt se gondolom, hogy a politikusok ne posztoljanak videót a válogatott sikeréről. Hajrá, tényleg, örüljünk együtt jobbikostól MSZP-sig, DK-stól fideszesig. Mert ez az ünneplésről erről is szól.
De a hét videóba csempészett Orbán Viktor tényleg nem más, mint olcsó és gyenge propaganda. És nem erre kéne használni a válogatott sikerét. Például azért nem, mert ezzel Orbán teszi egyszerű propagandává ezt a sikert.
És akkor az ember dönthet, hogy mint annyi sokszor már hagyja a fenébe, hogy ami közös lehetne, azt megint felnyalja, megrágja és kiköpi a pártpolitika, vagy legalább leírja azt, hogy ennek a videónak így, ebben a formában kevés köze van nem csak a válogatott sikeréhez, hanem a valósághoz is.
Mert a fociba, az utánpótlásra, a stadionokra, az élsportba jutó pénzeknek (amelynek nagy része nem is ér oda, hanem a haverokhoz megy rögtön) sokkal kevesebb köze van ehhez a sikerhez, mint amennyire azt a pártpropaganda sugallni akarja. Nem Orbán Viktor miatt jó a válogatott.
A magyar csapat két 23 éven aluli játékosa, Kleinheisler és Nagy például mindketten kishíján a most feltőkésített utánpotlásrendszer áldozatai lettek. Nagyot eltanácsolták a focitól, Kleinheislert pedig az NB3-ba száműzték Orbán házi csapatánál, a Puskás Akadémiánál, onnan hozta fel a válogatotthoz Bernd Storck.
De említsük meg, ahogy az állami milliárdokkal fenntartott magyar futballközeg támadta Bernd Storckot még amikor az utánpótlásért felelős vezetőnek nevezték ki, hogy tehetségtelen, mert kirúgott pár valószínűleg alkalmatlan embert, aki haver volt. És támadták őt egészen a kijutásig, mert nem a haverokat hozta helyzetbe. De feltehetjük a kérdést: az NB2-es Kisvárda stadionja tényleg alapvető szükséglete a magyar focinak? Vagy azt gondoljuk, jól térülnek meg az állami milliárdok a nemzetközi porondon lényegében a rajtnál elvérző klubcsapatoknál? Ezek a magyar futballba beöntött milliárdok vajon konzerválják a rossz rendszert, a rossz szakembereket, vagy változást érnek el?
Az a baj ezzel az Orbán-videóval, hogy tipikus szemfényvesztés, ami a válogatott sikerével próbálja legitimálni az ország rossz kormányzását és a válogatott sikerétől független katasztrofális állapotban lévő magyar futballközeget. Ahelyett, hogy megoldaná a gondokat, jön a propaganda, és úgy tünik jönni fog még.
Mert nem Orbán Viktor, nem is a 2010 utáni magyar utánpotlás, nem a stadionok, és nem is a klubcsapatok sikere az, amit most elért a válogatott, hanem elsősorban Dárdaié és Storcké, és a 23 lassan aranylábúvá avanzsáló játékosé (no meg azoké, akik nem fértek be az EB keretbe), aztán pedig az egész országé, függetlenül a pártpolitikától.
Mert bár örülhetünk pár napra, és örökké velünk maradhat ez a siker, egyszer vége lesz az EB-nek, és utána visszaesünk a valóságba, ahol el van baszva az oktatási rendszer, nem jut gipsz a korház gyerekosztályára, és ahol a magyar klubok, hiába a stadionok, a milliárdok, csak szerencsével jutnak be az európai klubtornák csoportkörébe, ha egyáltalán bejutnak. És akkor ez a hazugság is lelepleződik. Ezért lett volna jobb, ha Orbán magára hallgat, és megfogadja: “most kell szerénynek lenni”, és nem kívánja magára szabni a válogatott sikerét, hanem csak simán örül ő is, ahogy több millió magyar. Viszont ez nem szabad, hogy elvegye a kedvünket, pont azért, mert Orbán Viktor, bármennyire is törekszik, nem egyenlő a válogatottal, és nem ő a szövetségi kapitánya, nem rajta múlik ez a siker. Úgyhogy hajrá Bernd Storck, hajrá magyarok!
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 242 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
A politikai baloldal 2010 utáni dezintegrációja és népszerűségvesztése kapcsán joggal merült fel a kérdés és a lehetőség, hogy a civil kezdeményezések segítségével lehet-e újra hiteles, alulról építkező politikát folytatni. A sorban második választási vereség, továbbá a netadós tüntetések után különösen úgy tűnt, hogy a baloldali-liberális pártok teljesen elvesztették kezdeményezőképességüket. Nyilvánvaló volt ugyanakkor az is, hogy a gyakran egymással is rivalizáló tiltakozó csoportok közül egyik sem alkalmas akkori formájában arra, hogy a kormány intézményesített alternatívája legyen. Bizonyos ügyekben azóta is létrejönnek alkalmi koalíciók a pártok és politizáló civilek között, mint pl. a Kishantos-ügy vagy a Liget- projekt kapcsán.
Európát leleplezték. Kiderült, hogy az mégsem a tiszta kertek, felsöpört utcák hazája, ahol senki nem keres átlag alatt. Kiderült, hogy Európa éhezteti a fejlődő világot, vízbe fojtja a menekülteket, meghurcolja Görögországot, meghurcol minket, miközben pedig zavartalanul hirdeti saját kulturális és erkölcsi felsőbbrendűségét. Akik továbbra is hisznek Európában, végre kénytelenek hivatalosan is beállni az ábrándos széplelkek vagy a nyílt kultúrrasszisták táborába. Mi, baloldaliak pedig végre nyugodt és nyílt szívvel hagyhatjuk hátra Európát, a neoliberalizmus e rettentő szörnyetegét, hogy saját bűnei terhe alatt roskadjon össze.
#csakegyutt, #egyekvagyunk, a hashtagek amikkel lehet szurkolni a válogatottnak.
Ez még mindig egy csoda, és a csoda (amely valójában tudásból, és hihetetlen munkából jött össze, amelyet a magyar futballközeg a német edzők és Dárdai nélkül soha nem tudott volna elvégezni), minden bizonnyal egy kicsi szerencsével a portugálok elleni meccs után is folytatódik.
