Tegnap körülbelül 400 ember fulladt meg a Földközi-tengeren. 400 ember, aki szeretett volna eljutni Európába, mert szeretett volna nem éhendögleni, nem félelemben élni, szeretett volna emberi életet élni. Aki szeretett valakit, valakiket. 400 ember, akinek van anyja és apja, családja, gyerekei. 400 ember: nők, férfiak és gyerekek.
Ez a cikk egyetlen egy dologról szól, hogy ők emberek, és ha nem siratjuk meg az ő halálukat, gondoljunk bármit is a céljaikról, gondoljunk bármit is a menekültválságról, akkor mindenfajta etika alapján gonoszak vagyunk. Akkor mi veszítjük el az emberségünket.
Márpedig az ő halálukról szóló cikkek alatt százszámra olvashatók a kommentek, amelyek megfosztják emberi mivoltuktól ezeket az embereket, amelyek féregnek állítják be őket, örvendeznek a halálukon, vagy érdektelenséget mutatnak.
A képeken teljesen átlagos emberek, teljes átlagos random posztjai alá raktam be, a menekültek halálán gúnyolódó, vagy a menekültek halálát kívánó kommentjeit.
Ami a legfontosabb és legdurvább, hogy azok az emberek, akik ezt teszik, valójában nem gonoszak. Teljesen normális hétköznapi emberek, akik élik az életüket. Nem vagyok pszichológus, nem tudom, mi az, ami kiváltja belőlük az embertelenséget. Egy dolgot tudok, mi az, ami hagyja nekik, hogy embertelenek legyenek. Ez pedig mi vagyunk.
Az, hogy egy ember hogy viszonyulhat az embertársaihoz a nyilvános térben, csak és kizárólag azon múlik, mi a norma. Ha rászólunk ezekre az emberekre, ha nem hagyjuk, hogy gyalázatosan viselkedjenek, akkor szégyellni fogják, akkor nem lesz norma, hogy ezt megtehetik. Ha hagyjuk, és nem jelzi feléjük senki, hogy ez miért elfogadhatatlan, mit vár el a humanizmus, az emberiesség, a keresztény vagy bármilyen etika, akkor ők egyszerűen azt fogják érezni, hogy ezt szabad.
Normál esetben ezt a munkát elsősorban nem nekünk kéne elvégezni, hanem a társadalom intézményeinek, a politikának, csak sajnos azt látjuk ma Magyarországon, hogy ők nemhogy az emberséget nem védik meg, hanem sok esetben az embertelenséget erősítik.
Pedig itt nem csupán a saját és honfitársaink lelkének megementéséről van szó. Az ilyen embertelenség, dehumanizáció sosem áll meg egy célcsoportnál. Ha engedjük, hogy egyes embertársainkat, emberek egy csoportját kinevezzük ellenségnek, azzal a szolidaritás fonalát bontjuk meg. Akkor sokkal könyebb lesz utána nemet mondani bárki megsegítésére, sokkal könyebb lesz bárkit embertelenné nyilvánítani, és azt mondani, ő nem érdemli meg azokat a jogokat, mint bármelyik embertársunk. Ha pedig ez a folyamat egyszer elindul, csak egy nagy társadalmi katarzis vagy a kataklizma lehet az, ami visszafordítja a társadalmat a szolidaritás, egymás megsegítése, egymás embernek látása, a másikban saját magunk meglátása felé. Nem kéne ezt megvárni.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 220 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
A 2016-os költségvetésben kevesebb forrás van előirányozva az oktatásra, rendszerfenntartásra, beruházásra, fejlesztésre, mint korábban bármikor. És bár eddig arról volt szó, hogy 38 milliárd forintos gyorssegélyt ad a kormány a KLIK-nek, a hétvégén kiderült, ez az összeg nem új forrás, hanem a 2016. évi előirányzott teljes pénzmennyiség egy részének korábban, már az első negyedévben történő felélése, a források időbeli előrehozása. Egyelőre semmilyen pluszforrás nem látszik az oktatásban.
Tavaly júniusban addott interjút a CBA vezére a Heti Válasznak arról, hogy - bár ha vasárnap nyitva tartanának az üzletek, az profitot hozna - Baldauf látja az emberi oldalát a dolognak: családi konfliktusok, válások lennének a vasárnap nyitva tartó boltok eredményei. Szerinte:
“elfogadhatatlan, hogy a kereskedelemben dolgozók vasárnap sem pihenhetnek”
“az eladók, a boltvezetők ingerültebbek voltak a vasárnapi pihenőnap hiányában”
Az eseteknek csak elenyésző részében emelnek vádat, ha rendőrt, börtönőrt jelentenek fel bántalmazás, kényszervallatás vagy jogellenes fogvatartás miatt. 2008 óta nem volt olyan év, hogy ez az arány 5% felett lett volna. Letöltendő szabadságvesztés büntetést pedig csak egyszer-egyszer szab ki a bíróság.
A Napi.hu derítette ki, hogy bár Palkovics László államtitkár megígérte, hogy majd adnak pluszpénzt az éves költségkereten kívül a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak (KLIK), hogy rendezni tudják az adósságaikat, erről valójában egyelőre szó sincs. Nem mozgattak át egy költségvetési sorból sem milliárdokat, egyszerűen arra adtak utasítást, hogy a gigaintézmény az éves költségvetéséből a november-decemberi pénzeket fordítsa a mostani adósságainak rendezésére. Ez azért elég ügyes, nem?
2010-ben a krakkói Wawel katedrálisban helyezték örök nyugalomra Lech Kaczyński elnököt és feleségét. Ha megértjük miért éppen itt, sok szempontból az is világos lesz, mi folyik most tulajdonképpen Lengyelországban.
A „náci kártya” és a „fasisztázás” olcsó retorikai húzások. Nem hiába tartjuk komolytalannak azokat a vitapartnereket, akik úton-útfélen fasisztát kiáltanak. Ettől azonban – mint a népmesei fiúnak – még nagyon is lehet igazuk, és a világpolitikai fejleményeket elnézve – az európai szélsőjobboldal megerősödésétől Donald Trump diadalmenetéig – joggal merül fel bennünk a kérdés: csakugyan visszatérőben van-e a fasizmus a világtörténelem színpadára. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy történelmünk e legsötétebb fejezete csakugyan megismétlődik-e épp, vagy csak rémeket látunk.
Az utóbbi időben rengeteget hallhattunk a kormány családi otthonteremtési kedvezményéről, melynek elvileg fő célja a gyermekvállalási kedv serkentése és a családok erősítése. Csakhogy az eddigi szakpolitikai előrejelzések szerint, amennyiben megvalósul, a CSOK még inkább mélyítené a szakadékot a szegények és a jobb módúak között. A szakemberek szerint a támogatás nem is jutna el az igazán rászoruló rétegekhez, mivel olyan feltételeket szab, amelyeknek csak egy szűk csoport tud megfelelni.
Igazán nem kell már meglepődnie senkinek, hogy a kormány a jól bevett eszközhöz nyúlt.
Pölöskeiné Gáborné, a KLIK vezetője egy diszkréten visszafogott levélben tájékoztatta az iskolák igazgatóit arról, hogy lesz sztrájk, és hogy mit kell ilyen nehéz időkben tenni. A levél különösen attól lett szép, hogy az „objektivitás jegyében” nem hallgatta el, sőt, inkább azzal kezdte, hogy van amúgy ez a köznevelési kerekasztal, ahol minden fontos, az oktatást érintő kérdés terítékre kerül. És lám csak, a pedagógusok mégis elégedetlenek, és sztrájkolni fognak. KÉTSZER! Pölöskeiné így fogalmaz: „Megítélésem szerint nem csak a párbeszéd kezdődött meg, hanem jelentős változások, illetve azok előkészítése kezdődött meg.” Tiszta szerencse, hogy Pölöskeiné sztrájkról szóló tájékoztató leveléből nem csöpög az a fajta elfogultság, ami már-már politikai iránymutatásnak is nevezhető...
A párbeszéd megkezdéséről legyen elég annyi: kedden a Civil Közoktatási Platform (CKP) szakértő delegációja várta a kormány képviselőit, hogy tárgyaljanak arról a 12 pontos sürgős intézkedéseket követelő listáról, amelyet azért állítottak össze, hogy a legfontosabb problémákat orvosolják az oktatásban. A kormány képviselői közül senki sem jelent meg ezen a tárgyaláson. De még azt is elfelejtették közölni, hogy nem jönnek. Többek közt ez az oka annak is, hogy április 15-én kétórás figyelmeztető sztrájkra kerül sor a közoktatási és köznevelési intézményekben…
A levél folytatásából kiderül az is: „Ugyanakkor a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Pedagógus Szakszervezet képviselői a folyamatos tárgyalások ellenére munkabeszüntetés szervezésébe kezdtek, illetve ilyen tartalmú felhívást tettek közzé.”
Holott, aki kicsit is járatos az ilyen típusú küzdelmekben, jól tudja, hogy egy jól sikerült sztrájk nagyobb nyomatékot adhat a tiltakozók eddig félvállról vett érveinek - azaz nincs semmilyen ellentmondás a sztrájk és a tárgyalások között.
Pölöskeiné levele ezután már csak felsorolja, tulajdonképpen mit is kell tenniük az intézményeknek, amikor a pedagógusok sztrájkolni akarnak…
De csak hogy érezzük, mennyire szigorú szemöldökkel és értetlenkedéssel fogadja az oktatási kormányzat a pedagógusok sztrájkjait,, érdemes egy pillantást vetni a következő félmondatra: “Abban a - szélsőséges - esetben ha az intézmény minden közalkalmazottja részt vesz a sztrájkban…” Nos, akkor az talán már tényleg azt jelenti, hogy valami nagyon nincs rendben az oktatásban, nem? Elég szerencsétle dolog ezt a szélsőségek kategóriába rakni.
Palkovics László oktatási államtitkár ennél viszont még egy fokkal konkrétabb módon igyekezett ráijeszteni a tanárokra. A Népszabadságban megjelent interjúban hívta fel a figyelmet arra, hogy „az a tanár, aki bent van az épületben, sztrájkolónak minősül, Aki viszont nem tartja meg az órát, hanem az utcán tiltakozik, az munkajogi következményekkel nézhet szembe.”
Palkovics eszerint nem igazán van tisztában azzal, mit is jelent egy sztrájk. A sztrájk során ugyanis a pedagógus nem megy ki az utcára. Bent van, és nem tart órát. Ezért érthetetlen, miért érezte az államtitkár fontosnak jelezni, hogy itt „munkajogi következményekkel” kell szembenéznie annak, aki az utcán tiltakozik. Szó sem volt ugyanis arról, hogy az utcán tiltakoznának a tanárok. És az állítás első feléről: azt azért talán nem ártott volna jeleznie Palkovicsnak, hogy nem minden, az iskolában tartózkodó tanár sztrájkol. Azok sztrájkolnak, akik nem tartják meg az óráikat. Így ugyanis Palkovics szavai azt sugallják, hogy aki az utcán van, azt megbüntetik, aki bent van, az meg sztrájkol. Ebben a formában egyik állításnak sincs létjogosultsága.
A tanárok ugyanis bent sztrájkolnak (már aki akar, természetesen semmi sem kötelező), odakint viszont a társadalom támogató rétegeit várják, akik egyetértenek a tanári tiltakozással. Vagy őket akarja Palkovics megbüntetni? És mi lesz azokkal, akik ezen a napon kockás ingben mennek ki az utcára? Azoknak is büntetés jár majd?
Ez a kis kommunikációs elrugaszkodás a valóságtól természetesen nem szokta zavarni az oktatási kormányzat szereplőit, ha arról van szó, hogy rá kell ijeszteni a pedagógusokra.
A tiltakozás eddigi eseteiben így akadályozták és félemlítették meg a tiltakozó tanárokat:
A kormánypropaganda helyenként jól is működik (sajnos), ugyanis egy debreceni iskolaigazgató már levelet is írt tantestületének, amiben MEGTILTJA a sztrájkot, mondván, hogy az nem is sztrájk (vajh akkor a PDSZ mit hirdetett meg?). És a Kettős Mércéhez beérkező információk szerint Kaposváron van olyan intézmény, ahol az igazgató nem csak a sztrájkot, de még bármilyen petíció aláírását is megtiltotta - természetesen szigorúan szóban, nehogy véletlenül nyoma maradjon a kijelentéseinek. Sztrájkolni egyébként jelen helyzetben minden pedagógusnak joga van. Függetlenül attól, hogy tagja-e bármilyen szakszervezetnek vagy sem, ezt nekik senki sem tilthatja meg. De most őszintén: miért tiltana meg amúgy egy igazgató egy sztrájkot?
A nyomásgyakorlás furmányos eszközei ellenére is úgy tűnik, holnap az országban rengeteg helyen fognak sztrájkolni a pedagógusok az iskolákban, és szolidaritási gesztusokkal támogatásukat kifejezni az emberek az utcán. A a diákok és a szülők megmozdulásai mellett több, más ágazati szakszervezet is csatlakozott a felhíváshoz, megmozdul például az egészségügy, a szociális ágazat és a közművelődésiek, és remélhetőleg mindenki, aki úgy érzi, hogy saját, személyes jelenlétével segítheti a pedagógusok harcát. Hogy mi fog történni holnap az iskolákban és az iskolák előtt, azt itt olvashatod el:
És ha már az igazgatóknál tartunk: továbbra sem sokat tudni arról, hogy az igazgatóknak szervezett országos igazgatói konferenciának (ahová először 300 intézményvezetőt terelt egybe Balog Zoltán miniszter, majd turnézni is kezdett vele) mi a pontos értelme. Az biztos, hogy az ezeken a konferenciákon felmerülő kérdésekre az egységes válasz mindig az, hogy a köznevelési kerekasztal foglalkozik velük. Így tulajdonképpen tényleg nehéz megítélni, hogy van-e értelme ezeknek az egyeztetéseknek. A köznevelési kerekasztalban olyan szakértői csoportok ülnek, mint a Fekete György által elnökölt Magyar Művészeti Akadémia és a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége. Csak összehasonlításként: a Civil Közoktatási Platformnak, amellyel nem hajlandó a kormány tárgyalni (maximum beterelné őket a saját kerekasztalába), 58 tagja van, köztük 5 szakszervezet, 26 szakmai szervezet, több szülői és diákképviselet és civil mozgalmak vesznek részt.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 220 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
„Tehetetlen vagyok”, „mit csináljak, forradalmat?” – ezeket a kérdéseket tette fel Sándor Mária a Népszabadságnak adott interjújában, ahol elmagyarázta, miért kíván hátrébb lépni, és bejelentette, hogy akkor folytatja az ellenállást, ha április 15-én az egészségügyi dolgozók a tanárok mellé állnak.
Sándor Mária fenti kérdései a mieink is, és a teljes magyar társadaloméi. Ezek a kérdések nem másról árulkodnak, mint a politikai cselekvőképtelenségről, az ellenzéki stratégia hiányáról, a politikai tudás hiányáról. Mégis, a magyar sajtó úgy hozta le Sándor Mária sztoriját, illetve az ellenzéki véleményvezérek úgy élik meg, mintha itt a tehetetlenség érzésének, az elfáradásnak nem lenne mélyebb politikai alapja.