A magyar egészségügyben uralkodó állapotokról szólva gyakran nem jutunk tovább a válság tünetein és az elégtelen finanszírozásból eredő válságos helyzeten. Ritkán merül fel az a mélyebb kritika,  hogy mennyire hiányzik az egészségpolitikai döntéshozatalból az átláthatóság, a megalapozottság és a társadalmi igények figyelembe vétele. Illetve az a sokunkban öntudatlanul felmerülő kérdés, hogy betegként milyen mértékben vagyunk mindannyian kitéve olyan helyzeteknek, ahol sérül az egyik legalapvetőbb (beteg)jogunk, az emberi méltósághoz való jog.

Bár több kisebb baloldali párt régóta szerepelteti programjában, de csak azóta izzottak fel az indulatok körülötte, amióta Botka László, a szocialisták miniszterelnök jelöltje is arról beszélt, hogy szükségesnek tartja a vagyonadó bevezetését Magyarországon. Hogy a vagyonadó elfér a hazai adórendszerben, hogy igen hatékonyan lehet alkalmazni a feketegazdaságban szerzett jövedelmekből halmozódó vagyon adóztatására, hogy növekedésbarát és hogy számos fejlett ország bátran él vele, azt korábbi posztunkban részletesen körüljártuk. Jelen írásunkban olyan konkrét kérdésekre igyekszünk választ adni a vagyonadóval (szűkebben ingatlanadóval) kapcsolatban, amik mindnyájunk fejében felmerülhetnek. Vagyonadó gyakran ismételt kérdések (GYIK) rovatunk következik!

A francia elnökválasztás előestéjén négyesélyesnek tűnik a vasárnapi első forduló, ami egy kisebbfajta forradalommal is felér a francia politikai játéktér elmúlt évtizedekben megszokott rutinjához képest. Úgy tűnik, a szélsőjobbos Marine Le Pen és a liberális Emmanuel Macron régóta beharangozott párbaját megzavarhatja az utóbbi hetekben újra feljövőben lévő François Fillon – aki szintén elég hard, mondhatni reakciós programmal versenyez –, és a hajrá meglepetése: a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon. Mindezt a közvélemény-kutatások alapján feltételezzük, bár ezek több ízben tévedtek e hosszú kampány során, amely egyes jelöltek számára más másfél évvel ezelőtt megkezdődött.

Európa jövője azon múlik, sikerül-e létrehozni egy valódi szolidaritáson alapuló közösséget, vagy továbbra is megelégszünk olyan jogi keretekkel, amelyek – miközben fontos döntéseket vonnak ki a néphatalom befolyása alól – egyre élesítik a gyilkos konkurencia-harcot a népek és országaik között – véli Balázs Gábor, az EU-ról szóló sorozatunk jelen darabjában. Ha ma a baloldal úgy dönt, hogy zászlajára tűzi az ezzel az Unióval való szakítás gondolatát, akkor az a szükségszerűség vezeti, hogy a demokratikus politika terepe még mindig a nemzetállam. De ez csak egy kötelező szakasz a fő küzdelem előtt, amely nem lehet más, mint nemzetközi. 

A kormány legújabb, a gimnáziumi férőhelyek csökkentését célzó rendelettervezete az önmagát újratermelő elit iskolapéldája – kár is erről vitatkoznunk. Arról már sokkal inkább kellene, hogy amíg a munkásosztály gyermekeinek a közoktatásból való kiszorítása ilyen leplezetlenül folyhat, addig a liberális középosztály, és a pedagógustársadalom miért érzi úgy, hogy jobb esetben hallgatásával, rosszabb esetben akár tevékenyen is legitimálni köteles ezt a folyamatot.

1. Nehezen elképzelhető, hogy miután érvényesítette opciós szerződését, Simicska Lajos csak úgy odadobja, minden ráhatás nélkül az Indexet egy független alapítványnak.

Simicska Lajosnak valóban volt opciója az Indexre. Ez a pletyka ma beigazolódott, de azzal, hogy egy kérdésre választ kaptunk, egy rakás új merült fel. Első körben az, hogy sikerült-e tényleg zsebre raknia a legnagyobb magyar hírportált, ugyanis emellett és ez ellen is látszanak jelek. Mindenesetre jelenleg az tűnik valószínűbbnek, hogy az oligarcha bebiztosította, hogy az Index ne kerüljön kormányzati kézre, de személyét távol akarja tartani a laptól.

Az EU nélkül aligha lenne Magyarországon szóra érdemesíthető klímapolitika. És ezzel mi, magyarok járnánk a legrosszabbul – állítja Bart István az Unióról szóló sorozatunk nyolcadik darabjában.

Orbán Viktor most is szavakban harcol a Nyugattal. Meg Soros Györggyel, meg a nagytőkével, meg mindenkivel. Mindeközben suttyomban benyújtanak egy olyan törvénytervezetet, amellyel három évre nő a munkaidőkeret számítás, így a cégek ennyi időközben sakkozhatnak a felhasznált és fel nem használt munkaórákkal, amely lényegében eltörölné a túlórapénzt a hajtósabb időszakokra (ha a kollektív szerződésben ez benne van, de tudjuk, mennyit ér ma Magyarországon a kollektív szerződés és a munkavállalók érdekképviselete.)

Orbán Viktor <3 multi. Forrás: Origo

Nagyon úgy tűnik, hogy a jobboldali értelmiség jelentős részének elege van Orbán Viktorból és a rendszeréből. Legalábbis nem telik el nap anélkül, hogy ne kritizálnák nyilvánosan olyanok a miniszterelnököt, akik korábban a szavazói voltak. Ezek fontos megszólalások, viszont nem fogják meghatni Orbánékat, ugyanis tudatosan cserélték a polgári értelmiséget tahó fröcsögőkre, opportunistákra és magukat tudósnak hazudó összeesküvés-elmélet hívőkre.

Első körben érdemes összegezni, hogy kik és miért kritizálták Orbánt az elmúlt hetekben.

• Ürge-Vorsatz Diána, Nobel-békedíjas fizikus, klímakutató azután írt elkeseredett Facebook-posztot, miután a kormány páros lábbal szállt bele munkahelyébe, a CEU-ba.
• Bencsik Gábor, újságíró, történész, a kormány szívének oly kedves Magyar Krónika főszerkesztője szintén a lex CEU-ról azt mondta, ezzel átlépte a kormány “a demokrácia Rubiconját”.
• Pósfai Gábor, a Decathlon ügyvezetője azt tanácsolta a viszkető tenyerű miniszterelnöknek, hogy mosson kezet és nyújtsa oda felebarátainak. Majd a folyamatos uszítást, háborúzást kérte számon.
• Király Miklós, egyetemi tanár, Mádl Ferenc volt tanácsadója azt magyarázta el az értetlenkedő Orbánnak, hogy miért állnak ki a professzorok, kutatók, akadémikusok a CEU mellett.
• Kovács Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság volt sportigazgatója arról írt, hogy megváltozott a Fidesz politikája, morálja, becsülete.
• Egyházi méltóságok is megfogalmaztak politikai üzenetet, ugyan név nélkül, de a megfejtés egyik esetben sem nehéz. Liszkai Tamás, röszkei plébános a nagyszombati határ menti civil tüntetésen fogalmazott keményen a kormány menekültekkel szembeni politikájáról. Orosz Atanáz, miskolci püspök pedig egyenesen a következőt mondta: “A Sátán az, aki az ellenség-képet fokozza, az ellenségeskedést szítja.”
• Hab a tortán: Stumpf András védelmébe vette Gulyás Mártont.

Világos, hogy a jobboldali elit sok tagjánál telt be a pohár a CEU-ügy után, de messze nem csak a CEU miatt.

Hanem azért, mert a Fidesz elárult mindent, amit valaha képviselt és az űrt elvtelen, kizárólag hatalmi szempontok által vezérelt politizálással töltötte be.

Ha nem így lenne, akkor nem kérnék számon rajtuk a polgári értékek képviseletét, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartását, a keresztényi erkölcsöket, vagy a nemzeti érdek védelmét ellenségképek gyártása és uszítás nélkül. A korrupciót és az urizálást akár még el is fogadnák sokan a Fidesz-szimpatizánsok közül, mint a politikai elit mocskos kezéhez tapadó szükséges rosszat, de az alapvetések megtagadása ősbűn.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Ha szerinted is fontos, hogy ezt megírtuk, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

Az ősbűn elkövetésének pedig egészen véletlenül a pontos napja is kiderült: 2004. április 5-e. Ekkor tartották azt a Fidesz-frakcióülést, amikor Habony Árpád színre lépett és a következő lett a párt “ideológiája”: “A jövőben nem mi mondjuk meg, hogy kire kell szavazni, hanem megkérdezzük az embereket. Nem a polgárokat, hanem az embereket.” Legalábbis ezt állítja Körömi Attila, korábbi fideszes önkormányzati- és országgyűlési képviselő, aki a frakcióülés után nem sokkal kilépett a pártból, majd a Jobbikhoz igazolt, végül 13 év hallgatás után a Magyar Nemzetben írta ki magából “terhét.”

Ártalmatlannak tűnhet ez a “megkérdezzük az embereket”, pedig nem az. Látjuk, mit jelent ez a “megkérdezés”, valójában a társadalmi közérzet manipulálását. Ez az az ideológiai kiüresedés, ami ahhoz a közvélemény-kutatás kormányzáshoz vezetett, amit látunk, és amihez szükségszerűen hozzátartozik  a közvéleményben szunnyadó indulatok felébresztése és felerősítése propagandisztikus eszközökkel. Itt ér össze a mindent monitorozó és lemérő, rengeteg pénzzel kitömött Századvég és a társadalomban kitapogatott félelmekre, attitűdökre rájátszó kormánypárti propagandasajtó.

A Fidesz elvtelen, hideg, profi hatalomgyár lett, ami mindent annak rendel alá, hogy ők kormányozzanak. Az “ők” persze változik, mint a fenti kritikákból is látjuk: csak a Fidesz legfelsőbb vezetése  állandó, szerencselovagok, oligarchák és talpnyalók jönnek, aztán mennek.

Akik viszont őszintén hittek abban, amit a Fidesz régebben képviselt, nem véletlenül érzik magukat átverve, nem véletlenül fordulnak dühükben a nyilvánossághoz, mert ebben a hazug módon kettéosztott országban könnyen rájuk ég, hogy “fideszesek”, amiről manapság a csalásra, az arroganciára és a lopásra többen asszociálnak, mint a polgári értékekre.

Így kopik el a fideszes értelmiség a Fidesz mögül, ahol viszont ezen nem aggódnak, mert annak “csak” az ország látja kárát, nem ők, hogy elvtelenített és egyben anti-intellektuális lesz a politika. A Századvég biztosan kiszámolta nekik sokszor, két tizedesjegy pontossággal, hogy hány százalékkal több választó vevő a gyűlöletkeltésre és az autokratikus maszatolásra, mint a higgadt, polgári kormányzásra. Ha pedig kiszámolták, akkor előre és hulljon a férgese!

Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!

Kattints, és olvasd el, mit értünk el a ti támogatásotokból az előző hónapban!
Kattints, és támogass minket, hogy a Kettős Mérce tovább működhessen!