Egészen elképesztő érzés állni a Kossuth téren, és hallgatni, ahogy tízezrek hangja rezgeti meg a Parlament ablakait „Szabad oktatást!” követelve. Voltunk már itt ugyanígy, ugyanezzel az üzenettel alig egy évvel ezelőtt is. És bár most nyilván a CEU ügye viszi a prímet – azt nem nehéz belátni, hogy az egyetemet ellehetetlenítő törvény mögött teljesen más tartalom áll, mint „csak egy egyetem” elpusztításának célja. Viszont az oktatás szabadsága ma sokkal inkább halott, mint egy évvel ezelőtt. És ha valamiért, akkor ezért tényleg tüntetni kell.
Forrás: 444.hu
Zsigeri erővel tört ki a felháborodás emberek ezreiből a fővárosban, és egyre több vidéki város is csatlakozik. És ez jó, tényleg. Tüntetni kell a CEU-ért, tüntetni kell a kormány gőgje ellen, ami a törvénykezés erejét használja arra, hogy saját úri kedve szerint alakítsa az életünket.
De amikor Budapest utcáin ezrek vonulnak, és szabad oktatást követelnek, jó ha tudjuk, hogy e mögött a jogos és fontos követelés mögött sokkal többnek kellene lennie, mint ami ma megjelenik ebből.
A felsőoktatás ugyanis nem csak a CEU-ból, az oktatás pedig nem csak a felsőoktatásból áll.
És az oktatás ma már nem csak ezer sebből vérzik, az oktatást mára kivégezték, és éppen egy jeltelen sírba dobják bele. Talán nem volt érdem nélküli az elmúlt egy év oktatási tiltakozáshulláma, hiszen sokakhoz eljuttatta a hírt, hogy nagyobb a baj, mint amit gondolunk.
Ráadásul a folyamat felgyorsult.
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Kezdődött minden a köznevelési törvény elfogadásával, ami 2011-ben jóval kevesebbeket vitt utcára, pedig világosan látszott belőle, hogy mi a kormány szándéka: eltörölni a szabad oktatást, és a kormány uralma alá hajtani mindent és mindenkit ebben az ágazatban.
Aztán jött a központosítás: a KLIK, mint iskolafenntartó, káoszt és megfélemlítést hozott. A pedagógusok életpálya helyett kényszerpályát kaptak, a diákok tankötelezettségi korhatárának lecsökkentése ezrektől vette el egy jobb élet reményét. A tankönyvpiac államosítása megölte a szabad tankönyvválasztást, ezzel pedig államilag rendelt, propagandatankönyvek silány garmadájával szemetelte tele az iskolákat.
A bürokrácia tort ült az esztelenség fölött, az iskolákban pedig egyre fogyott a levegő. Egyre több intézmény választotta inkább az egyházi felügyeletet, csak hogy kiszabaduljon az állam karmaiból, miközben etika és hittanoktatást kényszerítettek a diákokra – vagyis az állam kényszertantárgyakkal igyekezett saját ideológiát csepegtetni a fejekbe. A szakképzési rendszert szétverték, ma 30 ezer diák készül éppen jogsértő érettségire.
Mindeközben pedig sorra alakulnak az olyan bábszervezetek, amelyek a társadalmi egyeztetést és a kormány befogadókészségét hirdetik hazugan – ilyen volt a Köznevelési Kerekasztal, amit álegyeztetésekre használ a kormány, a saját maga által létrehozott és pénzelt szervezetek asszisztálásával, ilyenek az olyan szervezetek, mint a Nemzeti Pedagógus Kar vagy a Történelemoktatók Szakmai Egyesülete, ami a közel két évtizede működő Történelemtanárok Egyletének propagandapárja, és most épp a diákokat kísérti Balog Zoltán egy új országos diákszervezet létrehozásával, miközben a jelenleg is aktív diákszervezetek vészjelzéseit semmibe veszik. Mindezek egy célt szolgálnak: lehessen hirdetni, hogy a kormány igenis tárgyal. De ne legyenek kétségei senkinek, ezek pusztán retorikai bravúrok, egyeztetésről szó sincs, bólogatásról annál inkább. Viszont ezek a szervezetek teremtik meg a látszatlegitimációját a kormány megannyi káros, elhamarkodott és ostoba intézkedésének.
Hosszasan lehetne sorolni, hogy mi mindent hagytunk, hogy idáig fajuljon a helyzet. És még nincs vége: ma a kormány éppen arra készül, hogy végleg eltörölje a tanszabadságot.
Csépe Valéria, az új Nemzeti alaptanterv kidolgozásával megbízott miniszteri biztos éppen körbehaknizza a médiát, és azzal kampányol, hogy az új NAT jobb lesz mint eddig bármi, és majd Harry Pottert is lehet tanítani az iskolákban (mikor értjük már meg végre, hogy nem ez jelenti a tanszabadságot, és mikor tanuljuk meg, hogy ezeknek a szólamoknak ne higgyünk többet?), addig a kormány kihasználva, hogy jelenleg senki sem figyel a közoktatásra, épp arra készül, hogy keretszámokkal határozza meg, hányan járhatnak gimnáziumba, és hányan szakgimnáziumokba, szakközépiskolákba. A cél egyértelmű: terelni a diákokat abba a szakképzési rendszerbe, ahonnan bizonyosan nem versenyképes tudással és az életre megfelelően felkészítve léphetnek ki majd a munkaerőpiacra. És onnantól látszata sem marad a tanszabadságnak, kettészakadunk érdemesekre és érdemtelenekre, és ez utóbbiak lesznek majd többen.
Amikor ma az oktatás szabadságát követeljük az utcán, ez is jusson eszünkbe. Hogy közoktatás nélkül nincs felsőoktatás sem, és hogy közoktatás nélkül más sincsen. Mert ez mindennek az alapja.
Ha ma harcolunk a szabad oktatásért, gondolnunk kell azokra a tíz- és százezrekre is, akik soha nem jutnak el a felsőoktatásig, de éppúgy ki vannak szolgáltatva az elnyomó rendszernek, mint azok, akik egyetemeken tanulnak. Hogy a szakképzést szétverték. Hogy államilag szabályozzák ma, hogy miből és mit lehet tanulni. Hogy a fogyatékkal élő, SNI-s tanulók számára a felsőoktatás jóformán elérhetetlen, függetlenül attól, hogy milyen képességekkel bírnak. Hogy a cigány diákok számára ez az út még kevésbé járható. Hogy ma a szegregáció ugyan nem divatos és tömegeket megmozgató téma, de társadalmi felelősségünk megszólalni azokért is, akiket ez az esélyegyenlőtlenségre épülő rendszer kitaszít magából. És még sorolhatnánk, hosszan...
Igen, most van az ideje annak, hogy zúgjon a „Szabad oktatást!” De kerüljük el a kirekesztés csapdáját: az oktatás komplex rendszer, melyben jelenleg minden szinten, minden érintett elnyomástól szenved. Gondoljunk mindannyiukra, amikor utcára vonulunk, és tegyünk azért, hogy a helyzetük változzon. Ez mindannyiunk felelőssége, de egyben mindannyiunk érdeke is!
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
