Orbán Viktor minapi, féligazságokból és arcátlan hazugságokból szerkesztett tusványosi beszédével egy ponton bizonyosan egyet tudunk érteni: válságos időket élünk. És ilyen válságos időkben még jobban érezzük, milyen nagy szükségünk lenne árnyalt gondolkozásra képes, őszinte és egy jobb világot építeni kész vezetőkre, pláne azok helyett a szörnyek helyett, akiket Gramscit idézve a haldokló régi világ és a szülési fájdalmaival küzdő új emelnek hatalomra.
A TV2 híradójában a hét közepén egy olyan hírblokk ment le, amelyben egy álhíreket és összeesküvés-elméleteket gyártó magazin főszerkesztőjét szakértőként megkérdezve elemezték, vajon Angela Merkel és az új brit kormányfő, Theresa May az Illuminátus tagja-e, amely világhatalomra tör. A bizonyíték, amely alapján megválaszolták a kérdést, az volt, hogy mindketten ugyanúgy tartják a kezüket, „piramist” formázva, ahogy a lenti képen Orbán Viktor.
Idén áprilisban Macedóniában országos tüntetéssorozat robbant ki a sorozatos korrupciós botrányok miatt. A demonstrációhullám „színes forradalomként” híresült el, hiszen a tüntetők festékbombákkal dobálták meg a különböző középületeket és hivatalokat. A spontán tüntetésekre az ellenzéki pártok is rácsatlakoztak. Elérhető-e változás pusztán a tüntetés és politikai aktivizmus eszközeivel? Hogyan léphetnek ki a baloldali aktivisták saját kis zárt közegükből? A tüntetés résztvevőinek egy része hamar ezekkel a kérdésekkel szembesült, melyek itthon is ismerősek lehetnek. Bajusz Orsolya beszélgetett Katarina Kolozova filozófussal és Gorgi Pulevskivel, a „Movement of Bitola” egyik szervezőjével.
Kubatov Gábor egy ovis ünnepségen ült Vizoviczki László maffiózó, a budapesti éjszaka akkori ura mellett 2012-ben. Nyilván lehet véletlen az, ha két ember ugyanabba az óvodába jár, de ha politikus vagyok, talán nem ülök egy hírhedt bűnöző mellé, és nem trécselek vele. Persze kivéve, ha valójában kollégák vagyunk.
Az elmúlt kétezer-ötszáz év politikai tapasztalata azt mutatja, hogy a nép széles rétegeivel szemben hosszú távon nem lehet kormányozni. Az elmúlt évtizedben kibontakozó populista kihívás pedig azt a veszélyt hordozza, hogy a nép széles rétegeivel egyetértésben nem lesz érdemes. A populizmus kihívását eddig úgy értelmezték, mint ami azért rezonál a választókkal, mert nem látják be, nem értik meg, hogy mivel jár a populista válaszok elfogadása. Ezzel szemben azt javaslom, hogy vegyük komolyan azt a lehetőséget, hogy a választók tudják, mit választanak.
Egy jó ideje gondolkodom azon, hogy mi értelme ma Magyarországon bármit tenni a megállíthatatlannak tűnő politikai trend ellen, merthogy ami megállíthatatlan, az ellen küzdeni rosszabb, mint széllel szemben hugyozni. Utóbbi esetben csak a gatyám lesz mocskos, előbbi esetben komolyabb sérülések érhetnek, és még az ürítés természetes öröme sem kárpótol. A kérdés azért fontos, mert célracionálisan nem találtam jó választ a kérdésre: praktikus értelemben sehova sem vezet nem beállni a trendbe. Nem praktikusan viszont mégis érthető: másként soha nem lehetnék boldog. Megmagyarázom, pontokba szedve. Mindegyik vitatható lesz.
Milyen egy átlagos, felnőtt magyar? Naponta több mint 5 órát ül, alig több mint 7000 lépést tesz meg, és mindössze 10 percet sportol. Cserébe el van hízva, túl sok zsírt és kevés gabonát és még annál is kevesebb zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt. Nagy valószínűséggel van valamilyen krónikus betegsége. Ja, és emellett egészségesnek érzi magát.
Azért az durva, hogy a délben hülyeségeket beszélő bácsik miatt az esti fellépőn verjék el a port - írja Balázsi-Pál Előd, az erdélyi Transindex felelős szerkesztője, aki 2001 és 2006 között a Tusványos zenei programjáért felelt, 2009 és 2013 között pedig a Félsziget Fesztivál kommunikációs igazgatója volt.
Orbán Viktor tusnádfürdői beszédéből a Kossuth Rádió azt a mondatot emelte ki, hogy az USA küldi a menekülteket. Szijjártó Péter szerint az iszlám terrorizmustól független müncheni lövöldöző ámokfutása a terror elleni háború mérföldköve, mert magyar áldozat is volt. A kormány plakátjai azt sugallják, aki menekült az terrorista. Orbán szerint Magyarország a biztonság, a béke szigete, és a legjobb hely ma Európában. Hosszan sorolhatnánk még a mondatokat.
A Quimby tusványosi fellépése a zenekar Facebook-oldalán, a második nyilvánosságban és a kommentekben elég nagy port kavart. Az együttesen számon kérték, miért lép fel Orbán Viktor házi rendezvényén, miért azonosul a Fidesz politikájával, és miért legitimálja azt fellépésével.
Ezekből a kommentekből, megszólalásokból, mint az egész magyar baloldali liberális politikából hiányzik a bizalom, a jóindulat és az empátia.
Én magam nem tudom, a Quimby tagjai mennyire „politikailag képzettek”, de legalábbis feltételezem, hogy nem azért mentek el Tusványosra, mert Orbán Viktort és a Fideszt akarták támogatni. Eddigi pályájuk, szövegeik azért nem erről tanúskodnak.
Viszont ha akár csak feltételezzük, hogy nem a rossz szándék vezette őket, akkor fel kell tennünk a kérdést, olyant akarunk-e „játszani”, hogy aki nincs velünk az ellenünk van, vagy olyant, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van.
A Quimby fellépését kísérő zuhatag tipikus helyzet az elmúlt időszakból. Emberek saját politikai tudatosságukat és a saját életbeli preferenciájukat rávetítik mások cselekedetére, és csodálkoznak, hogy nem úgy cselekednek, ahogy ők. Pedig ennek a nem úgy cselekvésnek valójában az a motorja, hogy másoknak mások a preferenciáik, mások a mozgatórugóik - esetleg olyanok, amelyekbe elsőre, a reflexeinkre hallgatva bele se gondolunk. A feladat pedig nem az, hogy ne értsük meg a más preferenciákat és cselekedeteiket, hanem, hogy megértsük őket, és átalakítsuk, közelítsük a miénk felé.
A Quimby például nem egy kimondottan politikus zenekar, tagjai nem vesznek részt nagy politikai kiállásokon, sőt kerülik is a direkt politizálást. Az én verzióm szerint nem is mérték fel, hogy az a fesztivál, ahol évekkel ezelőtt felléptek már, mára milyenné változott. Hogy Orbán Viktor nagy megmondásának helyszíne lett (miközben egyébként több tízezer Orbán Viktort leszaró erdélyi fiatal kulturális ünnepe is), hogy ennek itthonról egy kiállás képe lesz. Persze, lehet, hogy nincs igazam.
De ha nincs is igazam, nem az lenne a dolgunk inkább, hogy elmagyarázzuk a Quimbynek, a rajongóinak és mindenki másnak is, hogy mik a mi érveink a Tusványosi nem szereplés mellett? Biztos, hogy rögtön arról kell beszélni, beleléptek a posványba, eladták magukat, fideszesek lettek? Biztos, hogy a velük való szakítás, a rögtön elítélésük az első lépés, amit meg kell tennünk?
Biztosak vagyunk benne, hogy rossz szándék vezette a Quimbyt? Nem merülhet fel, hogy csupán a mi szempontunkból egy hibát követtek el? Ha pedig hibáztak, nem azt kéne kérni, hogy javítsák ki a hibát ahelyett, hogy egyből a másik táborba sorolnánk őket? Biztos, hogy jó nekünk, ha mi soroljuk őket be a Fidesz mellé, és kizárjuk őket a saját elképzeléseink mellől?
Persze az eset nem egyedi és nem csupán a Quimbyre vonatkoztatható. Ma az a kérdés, hogy az ellenzéki tábor beszűkül saját nagy igazságaiba, és morális dilemma elé állítja a magyar lakosságot, feltéve azt a kérdést, hogy valaki vagy Orbán ellen van, vagy ha nincs ellene, az automatikusan mellette van. Vagy azt az utat választja, hogy megpróbál minél több bizonytalant a saját táborába csábítani, és elmagyarázni nekik, mi a probléma, miközben folyamatosan pozitív alternatívákat is mutat nekik. Nem könnyű ma egy erősen ledominált térben alternatívákat mutatni, de talán érdemesebb munka, mint startból feladni az aprómunkát, és visszavonulni saját morális magaslatainkra.
A kérdés, hogy azokat az embereket, akik még nem értik pontosan, vagy mindennapi cselekedeteikbe nem viszik bele a politikai tudatosságot, azokat tudatossá akarjuk-e formálni, vagy lemondunk róluk és utánuk kiálltunk: rohadt fideszesek!
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 264 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!